Erdei Zsolt harckészültségben

"Vélhetően telt ház lesz, legalábbis nagyon bízom benne – jósol óvatosan Dámosy Zsolt menedzser, majd hozzáteszi: – Ha azok, akik már vettek jegyet, hoznak magukkal még egy embert, bizonyosan.” Mosolyog, mégpedig okkal, hiszen ekkor már sikerrel átesett a mérlegelésen (és véletlenül sem a súlyhatáron) a szombati program 14 fellépője.
Az Universum-gálákon olykor-olykor feltűnő két svéd, a született skandináv Jansson és a garantáltan nem odavalósi Kebede után két universumos, az örmény származású, Berlinben élő Koren Gevor (eredendően Gevorgjan) és a sydneyi olimpián 60 kilóban ezüstérmes ukrán Ondrij (Hamburgban Andreas) Kotelnik húz kesztyűt, majd az örökifjú, negyven felé közeledve is remek Isaszegi Róbert és az október 25-i, szolnoki gálára, a Kokót két éve a Kisstadionban kiütő argentin Chacón ellen készülő Nagy János is megmutatja magát, hogy aztán jöhessen a fő attrakció.
Madárt mindenütt nagyon szeretik, Szegeden is, mint ahogyan Budapesttől távolodva alighanem amúgy is fogékonyabbak az emberek a tiszta, pozitív dolgokra, lényegesen kevesebb bennük az iróniára való hajlam. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Cora bevásárlóközpontban péntek délután négykor zsúfolásig megtöltött kocsikat toló tömegek ne lennének idegesek, amiért a főbejáraton képtelenek távozni, mert a mérlegelésre éppen ott gyűlt össze néhány száz ember.
Burján műsorvezető már vagy fél órája tartja a lelket az emberekben, hiszen csak nem jönnek a szereplők, aggódó bennfentesek nézelődnek, hol is vannak a szombati bokszcirkusz artistái.
S végre, megérkeznek. Először is Kovács István, aki a WBO (Bokszvilágszervezet) szupervisoraként tevékenykedik, ebbéli minőségében a mérlegelést is felügyeli, bár (idézet Burjántól) "a nagy klasszisoknál az sem mindig baj, ha van rajtuk egy kiló plusz”. Egyrészt címmeccsnél bizony baj, másrészt nagy klasszisból azért nem sok van a szombati programban, Erdei Zsoltnak vagy Nagy Jánosnak is csak az álma az, hogy azzá váljon.
A mérleg mindenkinél rendben, a szokásos sárga színű pólóban befutó Madárnál is, aki persze nem 58.9 kiló, mint azt bemondják, mert akkor ő készülne Chacón ellen, hanem 78.9, de sebaj.

– Minden a legnagyobb rendben, életem egyik legjobb felkészülésén vagyok túl, a súlyom jó, a hangulatomra sem lehet panasz, nagyon várom már a szombat estét – mondja Erdei, miután próbaképpen belenyal egy tokaji aszús pohárba, amellyel Fritz Sdunek edző édesíti meg szegedi napjait. – Kitzbühel mellett Vladimir Klicskóval és Dmitrenkóval edzettem együtt, azaz kevesebben voltunk, mint szoktunk, és Fritz is több időt tudott szentelni ránk. Rettenetesen élveztem.
– Mi a helyzet azzal az idegesítő orrsérüléssel, ami beárnyékolta az elmúlt hónapjait?
– Hála Istennek a múlté, kaptam ugyanis hat injekciót, amelyek rendbe tették az előző felkészülésem során egy bekapott felütéstől érzékennyé váló ideget.
– Volt már a csarnokban?
– A szorítóban még nem, de kedden és szerdán ott kesztyűztem, így már könnyebb elképzelnem, milyen lesz szombat este, amikor remélhetőleg megtelik.
– Október tizennyolcadikán is kesztyűt húzhat, ha sikerül betenni a következő Michalczewski-gála programjába. Azt hallani, nincs igazán ínyére a dolog.
– Nem erről van szó, hanem arról, hogy most még nem tudom, rendesen ki tudom-e pihenni magam addigra. De szerintem ezt csak most látom így, valószínűleg végül semmi akadálya sem lesz annak, hogy rövid időn belül ismét ringbe lépjek. Főleg mert különben csak nagyon sokára lenne erre lehetőség.
– A magyarországi fellépést nyilván örömmel vállalta, de egyébként mennyire viseli türelemmel, hogy a karrierje lassabban épülget, mint amatőrként megszokta?
– Türelmes vagyok, nem sürgetem a dolgokat, ráadásul érzem, hogy folyamatosan fejlődöm, már jobb ritmusban, energiatakarékosabban bokszolok, mint néhány éve, azaz sokkal érettebb lettem.
– Ebből mennyit láthatunk szombaton?
– Remélem, sokat. Tizenkét menetre készülök Pérez ellen, aztán majd kiderül, mennyi lesz belőle. De ígérem, beosztom az erőmet, és harcolni fogok, amennyire csak bírok.
Gála lesz tehát, az ötödik, amit a hamburgi Universum Box-Promotion hazánkban jegyez (Kovácsnak csináltak a régi BS-ben, az Üllői úton és a Kisstadionban hármat, Madárnak pedig a tavaly októberi, debreceni után ez lesz a második itthoni címmérkőzése), ami jelzi, hogy Peter Hanraths menedzser-igazgató nem elégedetlen a magyar szervezőkkel.
Az erősen átlagos programú est húzónevét, Erdei Zsoltot még akkor is érdemes megnézni, ha riválisa, a spanyol Juan Nelongo Pérez ismét csak nem a súlycsoport világklasszisai közül kerül ki, mi több, kesztyűpartnerként az Universum edzőterméből is ismerheti. A német istállóra amúgy is jellemző óvatos menedzselési szisztéma Madár esetében talán még a megszokottnál is óvatosabb, igaz, Hamburgban valamennyi félnehézsúlyú fiú arra vár, hogy Dariusz Michalczewski nyerjen még két meccset, döntse meg a nagy Rocky Marciano veretlenségi rekordját, és dobja végleg az öltözősarokba a bokszkesztyűjét.
Mert ha a lengyel származású Tigris befejezi, valakinek, egyetlen universumos bunyósnak talán megnyílhat az álmok kapuja.
Madár számára a WBO interkontinentális öve mellett éppen az a szombati meccs és az előttünk álló egy esztendő tétje, hogy ha minden optimálisan alakul, akár ő is lehet az.
Tv: az RTL Klub szombaton 22.35-től közvetíti a szegedi gálát