Ha valamiben nagy a konszenzus a honi bokszberkekben, akkor az kétségtelenül Balog Vilmos megítélése.
Balog Vilmos élete legfontosabb versenyén, a plovdivi olimpiai kvalifikációs tornán talán élete legjobb formájában bokszolt (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Balog Vilmos élete legfontosabb versenyén, a plovdivi olimpiai kvalifikációs tornán talán élete legjobb formájában bokszolt (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Ha valamiben nagy a konszenzus a honi bokszberkekben, akkor az kétségtelenül Balog Vilmos megítélése. A nyíregyháziak most éppen 69 kilós rokonszenves válogatottja időtlen idők óta korlátlan úr a magyar szorítókban, mi több, idehaza a külföldről érkező riválisokkal is úgy játszadozik, mint macska az egérrel, nem véletlenül hívják kedvtelve professzornak. A nagy világversenyeken viszont mostanáig rendre mélyen tudása alatt teljesített, ha átlépte az országhatárt, kissé érthetetlenül leblokkolt. A múlt heti, plovdivi kvalifikációs tornán aztán ötször szólították a ringbe Balogot, és ötször távozott onnan győztesen, a döntőbe jutással megszerezte az athéni olimpiai kvótát, majd káprázatos bunyóval meg is nyerte a Sztrandzsa-kupát. – Négy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy létezik ekkora boldogság – mondja Balog. – Amikor egyetlen ponttal ugyan, de lecsúsztam Sydneyről, teljesen magam alá kerültem, az olimpiai megnyitó alatt, nem szégyellem, a könnyem is kifolyt.
– Ehhez képest Plovdiv maga lehetetett a gyönyörűség. – Most, éppen a legjobbkor, minden összejött. Tökéletes fizikai és lelki állapotban voltam, már az első meccsemen éreztem, hogy meglesz a kvóta. Ha nem sikerült volna, tán el sem megyek az utolsó tornára Bakiba… ---- K ---- &