Különös éjszaka volt

Így utólag ezen már kár bánkódni, legfeljebb az érdemes a figyelemre, hogy amióta a ZDF lépett a Sat1 helyébe az Universum televíziós partnereként, gyanúsan kevés mexikói rakodómunkás és spanyol munkanélküli bukkan fel a német istálló bunyósainak ellenfelei között.
Garay legyőzése hatalmas fegyvertény, hiszen Roy Jones Jr., Antonio Tarver és talán Dariusz Michalczewski mögött feltétlenül a félnehézsúly legerősebb figurája szenvedte el Madár ellen az első vereségét. Ezt érthetően nehezen is viselte az argentin és menedzsmentje (ez a dolguk), ugyanakkor mosolyogva, természetes tényként fogadta el az Universum (neki meg ez). Klaus-Peter Kohl UBP-tulajdonos persze arcátlan volt, mint általában, hiszen a meccs utáni sajtótájékoztatón arra a német újságírói felvetésre, hogy a rettenetesen kifütyült Mario Veit után Erdei is kapott a negatív megnyilvánulásokból, csak annyit felelt: a közönségnek nem tetszett, hogy az egyik pontozónál egál lett a meccs…
Arra csak a következő napokban kapunk választ, hogy a gála igazi tétje (Erdei németországi piacképességének felfuttatása) mennyire jött be, hiszen a ZDF csupán hétfőre ígért nézettségi adatokat. Egy biztos: Garay személyében a magyar profiboksz történetének legelőkelőbben jegyzett megvert ellenfele, a januárban a trónjáról ledöntött, Tigris-verő Julio César Gonzáleznél is kvalifikáltabb bunyós veszített Erdei ellen.
A meccs kulcspillanata a tizenegyedik menetben jött el, hiszen a Szegeden egyszer már a végkimerülés határára jutó Madár néhány másodpercig a kezét is képtelen volt védekezőleg felemelni – és Garayról is ekkor derült ki, hogy pontosan olyan fáradt, mint a takarékosabban bokszoló magyar. Az argentin ugyanis ütésre sem tudta lendíteni a kezét.
Mivel sem számolás, sem intés nem volt, a tizenkét menetből hetet kellett megnyerni a győzelemhez, ez Madárnak vastagon összejött, tisztán (igaz, csúnyán, de ez tulajdonképpen mindegy) csak a 7. a 9. és a 11. három perc ment el. Ráadásul, mint később kiderült, a negyedik menettől gondok voltak a látásával, Sdunek edző szerint lefejelték, Zsolt szerint ütést kapott.
Ugyanakkor a Puerto Ricó-i (tehát Garayhoz hasonlóan latin-amerikai) mérkőzésvezető a hatodik figyelmeztetésre sem intette meg mélyütésért (reváns Chacónért?) az argentint. Pedig az a WBO-nál automatikusan két pont levonás, ezzel pedig fölényesen nyert volna Madár, már a hetedik felvonástól csak az lett volna a tét, hogy végigmenjen a meccs.
Külön öröm, hogy olyan menettel zárult, amilyennel, mert a végére a hihetetlen fordulatszámon pörgő Garay jobban kifulladt, mint az önkívületben bokszoló Erdei, és a finisben egy pillanatra az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy ő tudja leküldeni az erejével teljesen elkészülő argentint.
Nem baj, hogy nem így történt, a lényeg, hogy Erdei Zsolt megvédte világbajnoki címét.
Egy hét múlva Jones Tarverrel bokszol, az ő vadászterületük a WBC; Michalczewski, ha visszatér, a WBA égisze alatt teszi – valamennyien minimum 35 évesek, Madár a hónap végén lesz 30. Calzaghe jöhet még, de ő sosem húzott félnehézsúlyúként kesztyűt. Más meg nincs.
Nagy a valószínűsége, hogy WBO kötelező címvédésnek ismeri el utólag a Garay elleni csatát. Ez esetben szeptemberben Magyarországon az Universum választhat kihívót, mégpedig nem a közvetlen elitből, abból ugyanis párját ritkító módon alig fél év alatt két riválist is elintézett a mi világelső magyarunk.
Nagyon becsüljük meg, nagyon örüljünk neki!