Madár túlélte és megnyerte

"Erdei kiléphet Michalczewski árnyékából" – hirdette több német újság is a dortmundi gála beharangozójában. Mert Németországban félnehézsúlyban Dariusz Michalczewski jelenti az összehasonlítási alapot, Erdei Zsoltnak, a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnokának vele szemben kellett kiállnia a próbát szombat este. A lengyel származású, de profikarrierje jelentős részében német színekben bokszoló Dariusz maga mellé tudta állítani a közönséget, Madár a Julio César González elleni produkciójával elkezdte, Hugo Hernán Garay ellen pedig folytathatta ezt a folyamatot.
Ezt mindenki szívből kívánta neki, mint ahogyan azt is, hogy egy másik sorozattal hagyjon fel.
Kovács István pályaívének követésével. A bokszberkekben továbbra is roppant népszerű Kokó és Erdei karrierje között eddig is nagyon sok volt a hasonlóság, a Garay elleni mérkőzés előtt azonban ez a szám jelentősen megemelkedett. Már-már kísérteties volt a sok egyezőség. Csak hogy néhányat említsünk: Erdei, akárcsak Kovács, az első címvédő mérkőzésén argentin riválissal volt kénytelen szembenézni, aki a WBO hivatalos kihívója volt a súlycsoportban, továbbá a két bokszoló ugyanannak a menedzsernek, Oswaldo Riverónak az érdekeltségi körébe tartozott. Az első magyar profivilágbajnok esetében tudjuk a végeredményt, Julio Pablo Chacón technikai K. O.-val jobbnak bizonyult nála, Madárnál csak reménykedni tudtunk abban, hogy nem jut barátja sorsára.
Amikor felhangzott Hugo Hernán Garay bevonulózenéje, óhatatlanul újabb emlékek jelentek meg előttünk, hiszen Chacónhoz hasonlóan ő is a La mano de Diós (Isten keze) című szám taktusaira vonult be a ringbe. Madár természetesen a lassan örök klasszikussá nemesedő Szállj el, kismadár! dallamaira, a magyar szurkolók kórusától kísérve masírozott a meccs színhelyére.
Erdei saját bevallása szerint talán még egyszer sem volt olyan ideges meccs előtt, mint most, ez látszódott az arcán, szerencsére az első menetben mutatott teljesítményén ez kevésbé érződött. Egyszer-egyszer ugyan elkapta a hév, kinyílt, tiszta találatot azonban nem kapott, adni viszont adott. Különösen egy szűken kivezetett jobbhorog nyerte el a közönség tetszését, de az elöl levő bal is egyszer-egyszer eljutott rendeltetési helyére, Garay fejére.
Az argentin a talán az akklimatizációra szánt első menetet követően feléledt, megindult, talált is, azonban a címvédő visszatámadásai sokkal pontosabbak voltak. Garay jobbára testen próbálkozott, ezzel akarta "rávenni" Erdeit arra, hogy lehúzza kettős fedezékét. Csakhogy ilyen szívességet ritkán kapott, temérdek pofonjának többsége kesztyűn vagy alkaron landolt. A magyar tán kevesebbet ütött, de sokkal többet talált. A skála ekkor még nem volt olyan széles, viszont egy-egy jobbhoroggal vagy jobbfelütéssel jelezte, riválisa legkisebb hibáját is azonnal megtorolja.
Ezután a változatosság kedvéért a megelőző balegyeneseket vette elő, erre Garay a kesztyűk közé beférő jobbfelütéssel, majd néhány eldobott pofonnal felelt. Csak hogy ne maradjon jó emléke az argentinnak erről a menetről, Erdei egy jobbhoroggal küldte őt pihenőre. Persze azt hiába várta bárki is, hogy a dél-amerikainak elmegy a kedve a bunyótól, ő bizony folytatta a sok ütésre épülő, de nem túl hatékony bokszát. Az már a világbajnok klasszisát dicséri, hogy mindig megállította ellenfelét, egy felütés vagy egy egyenes a kellő időben került elő az arzenálból.
Ilyen iramú, ilyen színvonalú találkozón óhatatlanul jön egy-egy holtpont mindenki életében, Erdeinél ez a hatodik menet végén, a hetedik elején jött el, Garay tűnt kezdeményezőbbnek, de a különbség nem volt szembetűnő. A hullámvölgyből világbajnokhoz méltó teljesítménnyel lábalt ki Erdei, a nyolcadik felvonásban például meg is billentette a többször mélyet ütő riválisát, igaz, megrendítenie nem sikerült. Garay a kilencedikben próbált finist indítani, nem is csinálta roszszul, azonban Erdei túlélte a támadást, a felvonás végén már ő dominált. A kihívó mindent megtett, erőltette a verekedést, olykor partnerre is akadt (az egyik ilyen összeborulás után földre is lökte a világbajnokot), a tizenegyedik felvonást tisztán el is vitte, de ez sem segített. Zárásként még egy pazar hirigelést láthatott a dortmundi publikum, majd mindkét tábor ünneplésbe kezdett.
Csakhogy erre csak az egyiknek volt joga. A német–magyar koprodukciónak. Erdei ugyanis többségi döntéssel – 114:114, 115:113 és 116:112 arányban – megvédte a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét.
Nem gálázott, mint González ellen, de nyert, és ez a legfontosabb.
Rendbe tette a saját lelkét, és megtette a talán döntő lépést egy magyarországi gála felé. ---- Eggyel bővült az Universum Box-Promotion színeiben világbajnoki övet szerző bokszolók száma. Az Erdei–Garay meccset felvezető programban Mario Veit megosztott pontozással megverte Kabari Szalemet, és megszerezte a WBO (Bokszvilágszervezet) nagyközépsúlyú ideiglenes világbajnoki övét. Győzelme több mint vitatható volt, a találkozó jelentős részében a vélt fejelések miatt pontlevonással is sújtott egyiptomi irányított, sikerült a német közönséget is maga mellé állítania, csak éppen két pontozóval nem bírt. Az eredményhirdetést hatalmas füttykoncert követte, Veit nem is tudott nyilatkozni a szorítóban…
Ettől eltekintve egyértelmű sikerek születtek, a piros sarokból érkező, az Universum és holdudvarába tartozó bunyósok simán abszolválták meccseiket. ---- Most is jöttek szép számmal, piros-fehér-zöld zászlóval a nyakukban, jobbára autóval (meg busszal és repülővel), ezernél is több kilométerről – azért, hogy Erdei Zsoltnak szurkoljanak.
Madárnak tudniillik korrekt kis rajongótábora alakult ki.
Egy kisebb társulat fehér, Király feliratú Erdei-pólóban töltötte magába a söröket a Westfalenhalle körfolyosóján – szemernyi kétségük sem volt afelől, hogy rajongásuk tárgya megvédi a címét.
Arabella, Erdei Zsolt spanyol-osztrák barátnője takaros hófehér miniszoknyában telepedett le a ring melletti ülések egyikére, csupa mosoly volt a kislány, biztosra vette világbajnok kedvese győzelmét.
Ha lesz valaha, mondjuk szeptemberben, magyarországi gála, Arabellát leszámítva valamennyiük rengeteget spórolhat az útiköltségen. Az övét meg úgyis Erdei Zsolt állja. ---- BÉCS. Idő előtt, már az ötödik menetben véget ért, mégis döntetlennel zárult Koczák Sándor és a nigériai David Kiilu mérkőzése a Boksz Világalapítvány (WBF) pehelysúlyú kisvilágbajnoki címéért. A bécsi találkozó végét egy szerencsétlen összefejelés eredményezte, ugyanis a baleset után csúnyán vérezni kezdett az afrikai bokszoló orra, s ezért az orvos az összecsapás beszüntetése mellett döntött. Az eset után a döntnökök hosszú ideig tanakodtak, majd a mérkőzésvezető döntetlent hirdetett ki, annak ellenére, hogy Koczák a harmadik menetben padlóra került.