Az i-ről is hiányzik a pont

Már csak nyerni kellett volna. Legalább egy érmet.
De milyen furcsa ezt kijelenteni, a mieink semmilyen athéni produkciója nyomán, teljesen reális is volt az olimpián induló öt fiútól.
Aztán mégsem sikerült. Csakhogy Szántó Imre párját ritkítóan hosszú és ugyanilyen eredményes kapitányi pályája 12 év után amolyan torzóként érjen véget.
- Ennél azért nyilván sokkal, de sokkal többre számított. Ha úgy tetszik, szebb búcsúra.
- Egyrészt már az olimpia előtt is szinte biztos volt, hogy idősebb Balzsay Károly követ majd a felnőttválogatott élén, másrészt nem is szántam búcsúnak, inkább időleges hátrébb lépésnek. Fenntartom, hogy jó egy év múlva esetleg újra letelepszem a ringsarokba - mondja az érem, sőt, pont nélküli olimpia után Szántó Imre.
- Csak nem hiányzik már most a kapitányi poszt?
- Dehogynem. Pedig pár héttel ezelőtt olyan könnyűnek tűnt az egész. Jópofán azt szoktam mondani, hogy ha esetleg már én is unom az egészet, akkor mások hogy unhatnak engem… Most lesz időm végiggondolni mindent, így aztán talán hatékonyabb is leszek a jövőben.
- Szakmai igazgatóként?
- Csinált állásra nincs szükségem, még ha ezt azért Csötönyi elnökkel úgymond elő is készítettük. De lehet, hogy elértem egy bizonyos edzői kort.
- Na, ezen mit ért?
- Mint mindenkinek, nekem is több szakaszból állt a pályafutásom. Voltam én ellenállást nem tűrő, lendületes, dinamikus edző, akit bár eleinte mindenhonnan támadtak, úgy 1996-97 táján már olyan szakmai biztonságban éreztem magam, hogy önmagamhoz képest fel is értem a csúcsra. Aztán Sydney után már gondolkoztam az utódláson, hiszen egy edző akkor kerek egész, ha megtalálja azt is, aki a posztján őt követi.
- Balzsayban megtalálta?
- Remélem, igen. Bár ahhoz képest, amit a saját edzői pályafutásom elején tapasztaltam, csökken a versenyzői létszám, változnak az életformák, sokkal nehezebb alkotni.
- És mi volt a baj Athénban?
- Még töröm rajta a fejem, egy biztos, az öt fiú közül Bedák Pálnak volt igazán reális esélye a dobogóra. Sajnos a benne meglévő görcsöt nem tudtam feloldani, ez egyértelműen az én hibám. És a többiekből is hiányoltam a játékosságot, bár a magam munkájában ezer százalékig biztos voltam, pszichés téren sajnos nem álltam stabilan a lábamon.
- Szokás szerint több támadás érte a bíráskodást, mégis, mintha nem elsősorban ezen múlt volna a mieink szereplése.
- Voltak furcsaságok, a nyolcvanegy kilós amerikai fiú például a világ szégyene, hogy mérkőzéseket nyert, és néha a mieink kapcsán is nagyokat néztem, de nem elsősorban ezen múlt, hogy egyik fiú sem jutott a nyolc közé.
- Amolyan veszett fejsze nyele magyarázatnak tűnt, hogy Bedák Zsolt egy félreértés miatt vesztette el a meccsét.
- Az tény, hogy a megszokottnál is kevesebbet tudtunk a mérkőzések állásáról. Kokótól a telefonját is el akarták venni, a zsűriben minden monitor le volt takarva, amolyan feudalizmus uralkodott, és az is igaz, hogy Engyel Pista, a tévékommentátor valahogy félreértette egymást Kokóval, de ezt az ügyet tulajdonképpen felfújták, Bedáknak józanabbul kellett volna bokszolnia.
- Kovács István miként vált be szorítósegédként?
- Rengeteget segített nekem, nem is annyira a ring mellett, mint inkább a mérkőzések előtt és között, rendkívüli alázattal cipelte a srácok sporttáskáját, így utólag is azt mondom, az olimpiai közreműködéséért vagy két aranyérmet is megérdemel.
- Kár, hogy a szorítóban egy sem jutott.
- Én sajnálom a legjobban. Ezen az olimpián már nem a saját sikeremért harcoltam, hiszen elértem mindent, amit egy edző elérhet, kizárólag a gyerekekért. Még szerencse, hogy a többségüknek az élet a jövőben még kárpótlást adhat Athénért.
- És még rá sem gyújthatott, ahogyan a magyar érem esetére ígérte.
- Én akartam, de Kovács egyszerűen nem adott cigit.