Kótai a sérülését is legyőzte

Az amatőrként Európa-bajnoki bronzig jutó (négy éve Tamperében nem kisebb figurát is megvert, mint az Athénban már harmadik olimpiai aranyáért, igaz, hasztalan, harcba szálló orosz Oleg Szaitov!), aztán mert nem szerzett kvótát Sydneyre, rögvest jó érzékkel a profik közé távozó nagyváltósúlyú fiú begyűjtötte a közönség szeretetét, és kínkeserves, korai sérülése miatt állandó odafigyelést, az általában megszokottnál is nagyobb koncentrációt igénylő összecsapást vívott a guyanai Denny Deadly Daltonnal.
Eleve úgy tűnt, hogy nagy lesz a bruszt, fel lesz adva a lecke - ugyanakkor azon sem lehetett túl sok vita, hogy Dalton stílusa fekszik Kótainak. Az ébenfekete bőrű fiú ellen működött a rengeteg lábmunkára épülő, hajlított karú ütésekkel operáló, hátramozgásból igazán eredményes bunyó, más kérdés, hogy amikor testközelbe kerültek, lett nagy riadalom, hiszen nem sokkal a tizenkét menetre (mire másra? - a Bokszvilág-alapítvány, a WBF trónját megvédendő lépett ringbe a mi Tornádónk) kiírt csata kezdete után megrepedt Kótai bal szemöldöke.
A második menetben ez az álmoskönyv szerint nem jelent túl sok jót (később sem…), főleg ha követi a jobb szem hasonló, szerencsére egy fokkal kisebb sérülése, no meg az erős, idegesítően erős vérzés, ami úgy az ötödik felvonás tájára már egészen durvának tűnt.
Szerencsére egyrészt ekkorra Misi uralta az összecsapást (azaz Dalton kezdeményezőkészsége visszaszorulóban volt), másfelől a sérült rész nem romlott tovább, a gyakori összefejeléseknél bajnokunk ügyesen oldalra kapta a fejét, a szomorúbb, jóvátehetetlen következményeket megelőzendő.
Pedig Dalton ezután is használta a fejét, és nem a koponyán belüli részt.
Kótai egy-egy precíz bal- vagy jobbcsapottal folyamatosan jelezte, hogy ki az úr a háznál, remekül forgott le a guyanairól, a menetek közti szünetekben pedig a vérben forgó szemű, eksztázisban tanácsokat adó Veres Lászlóval tartották harcképes állapotban a szemét.
A tizedik menet tájára kiderült, hogy itt már nem lehet nagy baj - ha végigmegy a meccs. Címvédőt ugyanis ilyen kevéssel a vége előtt már nem bántanak, és ha ezt Dalton sem teszi, akkor örülhetünk.
Az utolsó előtti felvonásban egy ízben térdre esett bajnokunk, volt benne ütés is, de egyensúlyvesztés még inkább, és három perccel a hivatalos zárás előtt a már ismét kinyíló szemöldökű Tornádó nagyon-nagyon közel került a WBF-uralom meghosszabbításához.
Különösen mert a kondícióját teljesen nyilvánvalóan nem érhette kritika, Simon-Balla István erőnléti edző munkája rendkívül látványosan megmutatkozott, 12-szer három perc vége felé kevesen szaladgálnak ilyen remek iramban a ringben, mint a biztos előnyét ekkor már ezzel a módszerrel (is) védő Kótai Mihály.
És végigment, kibírta a sérült szem, és kibírta mindkét fiú is.
Dalton a rend kedvéért még ünnepelte magát egy kicsit, de józan fejjel ő sem gondolhatta, hogy ezt a mérkőzést megnyerte. Kótai ellenben teljes joggal seperhette be a magyar közönség szeretetét, negyedszer is megvédte a WBF nagyváltósúlyú világbajnoki címét.
Először az övéi előtt, először ilyen drámai körülmények közepette.
A pontozás némileg szóródott, volt ott 116:112-től 118:112-n át 120:109-ig minden. De valamennyi pontozónál Misi volt a győztes, és ez a lényeg.
"Én csak azt tudom, hogy nagyon erős ellenfelem volt, akire tizenkétszer három percen keresztül folyamatosan kellett figyelnem. Ezenkívül csak azt tudom ismételgetni, hogy köszönöm, köszönöm, és még egyszer köszönöm! Mert ez a csodálatos közönség minden köszönetet megérdemel!" - ezek már az újsütetű világbajnoki címvédő szavai.
Hosszú percekig szólt neki a taps.
Végtelenül kiérdemelte! ---- Ahogyan azt a magyarországi gálák esetében már rég megszokhattuk (Kokó tette népszokássá), a Kisstadionban is feltűntek az al- és a felvilág prominensei.
Szintén nem volt meglepő, hogy a legdrágább jegyek fogytak el először, a VIP-bárban egy tűt sem lehetett volna leejteni, Csötönyi elnök vezetésével itt szellőztette ki a fejét a magyar amatőrboksz vezérkara és támogatói köre, de világos, hibátlan öltönyében ide futott be elsőként a sportággal éppen hűvös viszonyt ápoló Madár-előd, az egykor oly nagy Dariusz Michalczewski is.
A nézők között Sárközy Tamás jogászprofeszszor és Dénes Ferenc exállamtitkár már idejében elfoglalta a helyét, de egyebek mellett a néhány székre tőlük ülő Tasnádi Péter (sok mindenre) vállalkozó is úgy érezte: nem maradhat ki a szombat estéből.
És jó szokásához híven kilátogatott a helyszínre Orbán Viktor volt miniszterelnök is.
A fellépő négy magyar fiú családtagjai természetesen tiszteletüket tették a Kisstadionban, így Arabella, Madár kedvese is összeszorított ököllel buzdította barátját, de a sportélet jelesei közül is feltűnt Benedek Tibor olimpiai bajnok vízilabdázó a barátnőjével, Epres Panni fotómodellel, Kovács Ági, az Athénban érem nélkül is ragyogóan teljesítő sydneyi bajnok úszónő vagy éppen Bóta Kinga sokszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes kajakozó, aki Mesterházy Attila GYISM-államtitkár társaságát élvezhette.
Egyszóval: ezúttal is itt volt, aki számít, a profiboksz mifelénk már régen kinőtte önmagát, elképesztő televíziós nézettségeket produkál, képernyő elé ülteti és a helyszínre vonzza a tömegeket, sztárokat csinál, és sztárokat hív a lelátóra.
A szórakoztatóműfaj, ebből következően a társasági élet része lett - alighanem visszavonhatatlanul. ---- "Bevallottan elfogult vagyok, nagyon várom, mit csinálnak a fiúk. És most nem Hidvégire vagy Balzsayra gondolok, mert nekik könnyű ellenfél jutott, oldják csak meg a kötelezőt. Hanem Madárt féltem egy kicsit, mert amikor esélyes, mindig könnyelműbben bokszol, mint amikor kissé tart az ellenfelétől" - Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnöke, természetesen még a gála előtt.
"A modorosság mértékegysége, az egy ringszpíker" - Szabó Gábor, az RTL Klub kommentátora az ökölvívógálákról, nem csak úgy általában.
"Azonnal rengeteg ajánlatom lett, amióta kineveztek, a közelmúltban mutattak olyan bunyóst is a válogatott számára, aki, amikor nem figyelt, a kilengő bokszzsák helyett saját magát csapta szájba" - idősb Balzsay Károly, az amatőr felnőtt- és juniorválogatott szakmai irányításáért felelős, a héten kinevezett edző.
"Sokan még mindig azzal idegesítenek, miért nem voltam ott Dortmundban, amikor nekem kellett volna lennem a supervisornak. Egyszerű a válaszom: csak mert az argentinok levetettek a Madár-Garay meccsről, és hát némiképpen sértve éreztem magam emiatt" - Kovács István, a WBO (Bokszvilágszervezet) főellenőre, volt pehelysúlyú profivilágbajnok.
"Wie geht’s? Alles klar?" - Totó, barát, nehézfiú és bokszrajongó, Dariusz Michalczewskit üdvözlendő.
"Hidvégi meccsénél kitettem volna a televízió jobb alsó sarkába a sárga karikát, mert az ellenfél annyi ütést kapott, hogy azt 14 éven aluliaknak nem lett volna szabad megnézniük" - Szántó Imre volt szövetségi kapitány, aki nagy rutinosan, már a késő esti hőmérsékletre kalkulálva télies ruházatban közelítette meg a Kisstadiont.
"Azt mondja meg nekem valaki, miért pont Madár az Universum egyetlen olyan világbajnoka, aki az összes meccsén komoly, kőkemény riválist kap, miközben a többi menő, már aki mostanra maradt, két-három mérkőzésenként pihenhet is egyet" - Lengyel László, a magyar szövetség technikai igazgatója. ---- Hidvégi György bevallottan azt tervezte, hogy az első pár győzteseként megalapozza a kisstadionbeli gála hangulatát, és a terveit valóra is váltotta. Más kérdés, hogy a show-hoz hozzájárult az ellenfél, a lengyel Marcin Radola folyamatosan taktikai utasításokat kiabáló edzője, valamint egy önkéntes lelátói dalnok is.
Persze, a jókedv megteremtésének érdeme elsősorban a második sikerét begyűjtő Hidvégié, aki tekintélyt parancsolóan kezdett, és négy, válasz nélküli ütéssel nyitotta a találkozót. A szintén a Polish Boxing Promotion érdekeltségi körébe tartozó Radola alaposan meglepődött, egy idő után azonban talán már hozzá is szokott a pofonokhoz. Gyuri már az első menetben "szétbombázta" a lengyel szemöldökét, aki ezt követően a szorítóban és környékén lévő minden mozgó célpontot összevérzett.
Ez maximum a gyengébb idegzetűeket zavarta, Hidvégit cseppet sem, és tulajdonképpen a harmadik menet végére eldöntötte a találkozó sorsát. Radolának ekkor már jártányi ereje sem volt, azonban a mérkőzésvezető érthetetlen okból továbbengedte a találkozót. Az idő előtti gyors győzelem viszont így sem maradt el. Hidvégi a negyedik felvonás elejét meghajtotta, és ekkor már a bíró sem látta értelmét a folytatásnak.