Kisstadion. Bokszgála. Szeptember 11.Külön-külön is megérne egy-egy misét mindegyik, így, együtt pedig különösen.Erdei Zsoltnak szeptember 11-én a kisstadionbeli bokszgálán kellett megvédenie másodszor a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnoki övét a spanyol Alejandro Lakatus ellen.
Erdei Zsolt hihetetlen népszerûségnek örvend, a mérkôzése elôtt nem gyôzött autogramot osztani – príma ötlet volt tehát Magyarországra hozni a második címvédô mérkôzését
Erdei Zsolt hihetetlen népszerûségnek örvend, a mérkôzése elôtt nem gyôzött autogramot osztani – príma ötlet volt tehát Magyarországra hozni a második címvédô mérkôzését
Ott, ahol három éve akkori klubtársa, Kovács István az argentin Julio Pablo Chacón ellen az első címvédő mérkőzésén elveszítette a WBO pehelysúlyú koronáját, és azon a napon, amelyen három éve megváltozott a világ rendje.
Madár saját bevallása szerint nem kifejezetten babonás, sőt, szereti megtörni a rossz sorozatokat. Az első címvédő összecsapásán már túljutott, megverte a hivatalos kihívóját, aki argentin volt (a történeti hűség kedvéért: Hugo Hernán Garay), most már csak a Kisstadion átkával kellett leszámolnia.
Bokszolt ő már itt egyszer, de csak "mezei" felhozómeccset Olekszandr Gerasenko ellen. Szintén három éve. Akkor a boksztudása mellett a tornászi képességeiből is ízelítőt kaptunk, a hátrabukfenc elsőrangú volt. Az utóbbitól most eltekintettünk volna, megelégedtünk volna a győzelemmel.
A bevonulás mindenesetre elsőrangú volt. A Budapesti Farkasok amerikaifutball-csapatának (hiába, ők is Dámosy Zsolt menedzser pártfogoltjai) díszsorfala között, a már a németek által is slágerként dúdolt (az interneten az Universum oldalán külön topic jött létre csak azért, hogy arrafelé is elterjedjen a Republic muzsikája) Szállj el, kismadárra! jött be Madár. Szokás szerint hamiskás mosollyal - ez jó jel. Nem volt érezhető rajta a Garay-meccset megelőző feszültség, csak a hihetetlen koncentráció. Kellett is az, világbajnoki címmérkőzésre csak úgy, menetből nem lehet nekimenni, meg aztán Lakatus okozott már kellemetlen perceket néhány öklözőnek. Erről például a nézőtéren hibátlan eleganciával megjelenő Dariusz Michalczewski is tudna mesélni, a spanyol-román ellene kiválóan tartotta magát (sőt…), csak aztán a kilencedik menetben elütötte a "gyorsvonat". Ha úgy tetszik, a Tigris ökle.
Fritz Sdunek mester többször is hangsúlyozta, leszűrték annak a meccsnek a tanulságait, ennek megfelelően Zsolt óvatosan kezdett, de arra azért figyelt, hogy az irányítást egy pillanatra se engedje ki a kezéből. A baljával terelgette Lakatust, egyszer-egyszer rávert jobbal is - a pontozók meggyőzésére ennyi biztosan elég volt.
A második felvonás néhány ütésváltást követően meghozta az első tiszta, pontos Madár-kombinációt is: balegyenes (kis szünet), balegyenes, jobbhorog összetételt követően Lakatus is csodálkozott egy sort, mielőtt folytatta volna a bunyót. Azt túlzás lenne mondani, hogy a címvédő verését, ehhez ugyanis ütnie is kellett volna. Helyesebben találnia. Erdei eddigre ugyanis elővette a González ellen megcsodált védekezését, főképp a jobbra leforgásai voltak élményszámba menők, a spanyol pedig még megtalálni is nehezen tudta.
Bezzeg a világbajnok! A harmadik három percben például közel volt ahhoz, hogy a padlóra küldje az ibériait. A bal-jobb kombinációk többször is tisztán ültek Lakatuson, aki csak a rutinjának, no meg a sorozatos szabálytalanságainak köszönhetően tudta kihúzni a szünetig. A régi, két-három évvel ezelőtti Erdeit talán ekkorra már elkapta volna a hév, ez viszont már egy új Erdei volt, aki taktikusan, energiatakarékosan bokszolt (hol volt már a Pérez elleni öngyilkos szegedi tempó…), és a negyedik menetben kiosztott újabb óriási verés után arra is maradt türelme, hogy az ötödikben visszavegyen az iramból.
Ô tizenkét menetre és címvédésre, nem pedig óriási hirigre készült. Az utóbbiban ugyanis Lakatus versenyképesebbnek tűnt. Ökölvívásban viszont egyértelműen a magyar közönségkedvenc felé billent a mérleg nyelve.
A hatodik menet (tudják, három éve ez volt a kritikus) az előzőhöz hasonlóan a pihenés jegyében telt el, lehet, hogy valamelyik pontozó ezt odaadta Lakatusnak, de az első ötben összegyűjtött előny miatt még erre is legyinthettünk. Pláne az után, hogy a hetedikben az elszántságát tekintve kivégzésre készülő Lakatust az "ezredik" mélyütését követően megintette a bíró. És hogy a boksz miatt is Madáré legyen a menet, arról zárásképp két tökéletes, a spanyol fején megülő balhorog gondoskodott.
Ettől kezdve pedig nem volt megállás. Mert bár mindkét bokszolón érződött a fáradtság, egyértelmű volt, ki az úr a ringben - Erdei. Aki ismét mindent megnyert. A közönség szimpátiáját, az emberek szeretetét. És a mérkőzést. 116:111, 118:109 és 116:112. Minden átokkal leszámolt. ---- N ---- U