Ali, a legenda II - Liston elleni harcok a maffia árnyékában. Videók!

Ali színes egyénisége kellett ahhoz, hogy az ökölvívást az érdeklődés középpontjában tartsa. A pályafutása elején clownnak nevezett nagyszájú a legnépszerűbb közéleti személyiségek egyike lett. Akkor lépett a színre, amikor a profi boksz szinte tragikus helyzetben volt, a sportágat a maffia uralta.

Miről is volt szó? A profi mérkőzéseken az ökölvívók közepes summákért bundáztak, hogy a fogadásokon a gengszterek nagyot kaszáljanak. Ha egy bokszoló nem parírozott, megnézhette, lesz-e mérkőzése. Martin Scorsese Dühöngő bika című filmjének főhőse, a középsúlyú Jake LaMotta 1947-ben úgy kapott ki kiütéssel, hogy nem volt megroggyanva, csupán leeresztett keze jelezte, nem kész a folytatásra. Az ökölvívó később a sportág tisztátalanságait vizsgáló bizottság előtt azt vallotta, 100 ezer dollárt ajánlottak neki, ha veszít, de visszautasította. Ám beadta a derekát, amikor ígéretet kapott, hogy vb-címért bokszolhat. Leszurkolt 20 ezer dollárt – futotta a 100 ezerből… –, s győzött Marcel Cerdan ellen. A gengszterek odáig mentek, hogy gyakran menedzserként futtatták a bokszolókat. LaMotta ugyan vallott, de kényesen ügyelt rá, hogy a felbujtókat ne nevezze meg az 1960-as szenátusi vizsgálat elnöke, Estes Kefauver előtt. Akárcsak Ike Williams: a könnyűsúlyú világbajnok 1951-es címvédő meccsén váratlanul kikapott a ranglistahetedik James Cartertől, a gyanús kudarcot akkor sérüléssel és a sok fogyasztással magyarázták, de a bizottság előtt Williams is „énekelt”, ám egykori menedzserét, „Blinky” Palermót  feltűnően védte.   

A nehézsúlyú Ernie Terrell alvilági kapcsolatait nyilvánvaló tényként kezelték,de Sonny Liston, a Vén Kőpofa – két fegyveres rablás mellett 19-szer tartóztatták le – maffiakapcsolatai olyannyira közismertek voltak, hogy a maffiózókkal kapcsolatos perekben is kihallgatták. Vizsgálatot indítottak ellene, mely szerint olyan cápák, mint Frankie Carbo, Johnny Vitale, Frank Palermo, Joseph Barone nyomására előre megegyezett mérkőzések kimenetelében. Sonnynak olyan „csókosa” volt, mint Las Vegas egyik nagymenője, Moe Dalitz, aki nem mellesleg az alvilág kezében lévő szakszervezetek egyik atyaúristene volt. „A nehézsúlyú bajnokság meglehetősen szennyes hivatal” – írta Murray Kempton, a New York Post újságírója. Kefauver szenátor ki is jelentette a hatvanas évek elején: „Ha Liston megnyerné a világbajnokságot, azzal az ocsmány lehetőséggel nézünk szembe, hogy olyan bajnokunk van, akit a maffia szabadon irányít.”

Listonról még azt is rebesgették, hogy Ali elleni első meccsén 720 ezer dolláros fellépti díját feltette ellenfele győzelmére. Ez ugyan nem bizonyosodott be, de a maffia sugallhatta, elvégre a visszavágó – amelyet Ali az első menetben megnyert, s amelyen a profi boksz szálait a háttérből mozgató Frankie Carbo azért nem lehetett ott, mert büntetését töltötte az Alcatrazban – busás haszonnal kecsegtetett. Ugyanakkor az is elterjedt, hogy a fekete muzulmánok próbálták megfélemlíteni Listont. Ezzel szemben a gengszter, Vitale nyíltan hangoztatta, hogy a meccs az első menetben eldől. S az sem mellékes tény, hogy Liston 50 százalékos tulajdonrésszel rendelkezett abban a részvénytársaságban, amely az első Liston–Clay meccs előtt szerződött Clay következő összecsapásának szervezésére… Gyenge ellenérv, hogy Liston felesége, Géraldine, férje halála után azt nyilatkozta, semmiféle bundáról nem tudott az Ali-meccsel kapcsolatban.

 

 

 

David Remnick a Muhammad Ali, a világ királya című könyvében azt állítja, „Clay kellett ahhoz, hogy a nehézsúlyú bunyó kiszakítsa magát a szervezett bűnözés markából. Az ő számára a fekete muzulmánok jelentették ezt a fajta védelmet.” Más kérdés, hogy amikor színre lépett, az alvilág királyai sitten – de legalábbis az ügyészek vizsgálódásainak fókuszában – voltak, ergo behálózása gyakorlati nehézségekbe ütközött.

De ettől függetlenül is pezsgést hozott a ring világába: 1950-ben a nézőtéri bevételek az Egyesült Államokban 4 millió dollárt tettek ki, míg 1966-ban ez az összeg 11 millióra rúgott. Követ dobott a súlycsoport állóvizébe: visszaadta a nehézsúlyú cím rangját, mivel valamennyi kihívójának megadta a lehetőséget, s menedzsmentje nem folyamodott a napjainkban oly divatos visszavágó-záradék biztonságot adó fedezéke mögé. Kihívó viselkedésével pedig visszacsábította a nézőket a lelátóra.

„Ha még a visszavonulásom után is lesz ökölvívás, az valami ócska, unalmas dolog lesz. Nem lesz több költemény, nem lesz több jóslás, nem lesz több üvöltözés.”

SEMMI BAJA A VIETKONGGAL

Milos Forman 1979-ben forgatott filmjében, a Hairben a hatvanas évek hippijei fittyet hánynak a sorozási behívókra, ezzel szemben az egyik főhős, az oklahomai Claude azzal a szándékkal kerekedik fel, hogy feltétlenül harcolni akar Vietnamban, s védje a hazáját.

Clay a filmbeli Claude szöges ellentéte volt. A sorozóbizottság 1962-ben az 1A kategóriába sorolta, két évvel később egy kötelező orvosi és intelligenciavizsgán vett részt, utóbbin 78-as IQ-t állapítottak meg nála, ezért alkalmatlannak nyilvánították. Azonban 1966-ra az ország egyre inkább háborúpárti lett, a csapatlétszám növelése érdekében engedtek a követelményekből, így Clay is képbe került. Alkalmas lett, besorozták, de vallási okokra hivatkozva megtagadta a bevonulást. Nem egyszerűen halasztást kért, hanem azt állította, vallási nézetei felmentik a szolgálat alól. „Mi, muzulmánok nem viselünk fegyvert” – mondta. De a megrökönyödést a következő kijelentésével váltotta ki: „Nekem nincs semmi bajom azzal a Vietkonggal.” Amerika hazafiatlannak bélyegezte meg, s Clay még olajat is öntött a tűzre azzal, hogy Illinois állam sportbizottsága előtt kijelentette: „Elnézést, hogy mindezt újságíróknak mondtam el, a sorozóbizottságnak és a kormány képviselőinek kellett volna.”

Ügyvédje, Hayden Covington arra hivatkozva kérte a bokszoló felmentését, hogy a bajnok pap, s a prédikátoroknak nem kell részt venniük a vietnami háborúban. Tény, még a New York Times is azt írta róla: „Befolyása a fiatal feketék között határtalan.” A bíróság 10 ezer dolláros büntetést, és 5 év börtönt rótt ki rá, kiváltva egyben a fehér társadalom haragját. Nem sokkal ezután a New York-i sportbizottság bevonta az engedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) megfosztotta világbajnoki címétől. Fellebbezett, három év után neki adtak igazat, de 1967. március 22-e és 1970. október 26-a között nem bokszolhatott.

Miután Alit elítélték, tíz világhírű színes bőrű sportoló – köztük Lew Alcindor, aki később Kareem-Abdul Jabbar néven lett kosaras sztár a Lakersben és Bill Russell, a Boston Celtics ikonja – kereste fel titokban, kiskaput hagyva a bokszolónak, ha mégis bevonul, a külvilág felé azt úgy kommunikálják, hogy ők beszélték rá a döntésre. Ám Ali tántoríthatatlan maradt.