Azért nyertem, mert ballal pontosan ütöttem – Balzsay

A mérkőzés tudósítását ide kattintva olvashatja!

Kicsit félve néztük a donecki mérkőzést, s nem csupán azért, mert Balzsay Károly (24–2–0, 17) régen nem bokszolt élesben.

Ahol egy ürességtől kongó stadion ellenére van pénz arra, hogy Michael Buffer legyen a ringszpíker, ahol az ellenfél, Kastanov stábja megengedheti magának, hogy a világhírű Freddie Roachot szerződtesse edzőnek, ott minden elképzelhető.

Még az is, hogy az egyébként aktív, de kevesebbet találó hazai bunyóst hozzák ki győztesnek a ritkábban ütő, de pontosabb Balzsay ellenében. Láttunk már olyan összecsapást, amelyen a hazai bokszolót szemrebbenés nélkül kihozták győztesnek. S Balzsay és Kastanov mérkőzésén ez nem is lett volna akkora meglepetés...

A 32 éves Balzsay néhányszor közel állt ahhoz, hogy megrendítse ellenfelét, de Kastanov nemhogy állta az ütéseket, de adta is. Hogy bármi történhetett volna, arra a legtalálóbb mondat idősebb Balzsay Károly szavai fiához már a ringben, a győzelem után: „Nem baj, jól van!"

Maradjunk ennyiben, nem baj, jól van. Balzsay szinte napra pontosan két évvel ezelőtt Budapesten vesztette el 2009. január 10-én Magdeburgban megszerzett világbajnoki övét. Két évvel ezelőtt a Bokszvilágszervezet (WBO) vb-öve volt a tét, míg pénteken a Bokszvilágszövetség (WBA) bajnoka lett. Az eltelt két esztendő sok mindenről szólt, Balzsay hibájából, de rajta kívülálló okok miatt is.

Magdeburgban legyőzte Gyenisz Inkint, s a WBO királya lett. Áprilisban megvédte címét, majd augusztusban a SYMA-csarnok következett, ahol gyakorlatilag elfogyott Robert Stieglitz ellen, a 11. menetben technikai K. O.-val vereséget szenvedett. Decemberben már lehetősége lett volna, hogy valamelyest visszakapaszkodjon, de Söldenben pontozással kikapott Eduard Gutknechttől, a tét a WBO nemzetközi bajnoki címe volt.

Innentől kezdve Karesz karrierje gyakorlatilag vesszőfutás volt. Nem az jelentette elsősorban a problémát, hogy újra felépítse magát – bár a decemberi vereség után még az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a bunyót –, hanem az, hogy klubja, az Universum válságban volt. Márpedig egy válságban lévő egyesület nem arról híres, hogy legjobbjai menedzselésére figyel – ez még az ereje teljében lévő Universumról sem volt mindig elmondható... Csak összehasonlításképpen: Erdei Zsolt veretlenül képtelen volt világbajnokhoz méltó feltételeket kiharcolni magának, ehhez képest Balzsay két vereséggel a háta mögött próbált képletesen szólva felállni a padlóról. 2010-ben volt két felhozó mérkőzése, de nemhogy klubja, maga sem tudta, hol van a fel. Néhányszor elhúzták előtte a mézes madzagot, de minden kísérlet kútba esett.

Aztán ahogyan lenni szokott, a véletlen segített – vagy úgy is fogalmazhatunk, a sors díjazta Balzsay állhatatosságát. Mivel klubtársa, Dimitri Sartison (eredetileg Dmitrij Szartiszjan) sérülése miatt a trón megüresedett, ezért bokszolhatott Kastanov és Balzsay. Az Universum jelenlegi helyzetében elképzelhetetlen volt, hogy Németországban legyen a meccs – pláne Budapesten –, el kellett fogadni az Union Boxig-promotion feltételeit – ez Kastanov klubja. A helyszín Doneck volt, a jövő évi futball Eb-re épített stadion, a Donbász Aréna, a többit már tudjuk.

Balzsay a következőképpen értékelt a doppingvizsgálat után: „Úgy láttam, ha az utolsó meneteket megnyerem, enyém a mérkőzés. Utólag azt mondom, a pontozók is így látták. Amíg nem emelték fel a kezem, nem tudtam semmiről, döntetlenre értékeltem a meccset. Az, hogy Roach gratulált a sarokban, azt formaságnak tartottam, kicsit féltem az eredményhirdetéskor, mert minden megtörténhet. Azért nyertem, mert ballal pontosan ütöttem. Szavakban szinte ki sem tudom fejezni, hogy újra világbajnok vagyok."