Tomasz Adamek véget vetne a Klicsko-érának

A sportban a Klicsko fivérek trónfosztása legalább annyi energiáját emészti fel az ellenfeleknek, mint a történelemben a Habsburg uralkodók detronizálása... Most a lengyel Tomasz Adamek (44–1–0, 28 K. O.–T. K. O.) vállalkozik a sokak által lehetetlennek ítélt feladatra. Szóban mindenesetre tudja, miként kellene hatástalanítani 15 centiméterrel magasabb vetélytársát, Vitalij Klicskót (42–2–0, 39).

Pénteken kora délután a szokásoknak és a szabályoknak megfelelően megtartották a hivatalos mérlegelését: a nulladik menetet az ukrán „nyerte meg”, aki a mérlegen 12 kg-mal nyomott többet lengyel riválisánál. A procedúrán a kihívó Adamek hozta az elmúlt időszakban tőle megszokott 98 kilogrammot, azonban a címvédő Klicsko legutóbb 1998. végén mért be ilyen alacsony súllyal (110.2 kg).

Adamek magabiztosan várja a meccset: „Tudom, hogyan kell legyőzni Vitalij Klicskót. Tisztában vagyok vele, hogy ő a bajnok, de meg vagyok róla győződve, hogy szombaton a harmadik súlycsoportban is világbajnoki övet szerzek. Minden nagyszerű történet véget ér egyszer, Vitalijé is. Nem foglalkozom azzal, a fogadóirodák milyen eséllyel adják a mérkőzést. Nyolc évvel ezelőtt kevesebb esélyt adtak Corrie Sandersnek Vitalij öccse ellen, mint most nekem, mégis nyert. Vagy ki gondolta volna, hogy Chris Byrd győztesen hagyja el a ringet Vitalij ellen, s végül az amerikai kezét emelték fel? Miért ne ismétlődhetne meg a történelem?" Adamek a kettőjük fizikumából adódó különbségről is szólt: „Nem hiszem, hogy olyan látványos lenne a differencia Vitalij és köztem, mint Vladimir Klicsko és David Haye között volt. Pedig Vitalij még Vladimirnél is nagyobb termetű."

Vitalij határozottan reagált erre az észrevételre: „Megérzed majd, mi a különbség egy igazi nehézsúlyú és egy olyan bunyós között, akit csak a sok kaja hizlalt fel ebbe a súlycsoportba. Megmutatom, mi a különbség, ha egy igazi nehézsúlyútól kapsz ütéseket – jegyezte meg az idősebb Klicsko fivér, de azt is hozzátette: – Csak egyvalaki van, aki Adameknél jobb, igaz, csupán a dumában, ő pedig David Haye. Adamekkel vigyázni kell, mert ha az olyan ellenfeleket, mint ő, lebecsüli az ember, akkor máris veszített."

Adamek a gyorsaságában bízik, és tisztában van azzal, hogy a 40 éves Vitalij legtöbb ellenfele már azelőtt vesztett, mielőtt belépett a szorítóba. „Ez most nem így lesz!" – mondta. Tanult a brit vereségéből is: „Nem csinálhatom azt, mint David Haye, hogy egy döntő ütésre várok. Egyetlen ütéssel ritkán lehet meccset nyerni."

Vitalij Klicsko nem tart attól, hogy Adamek kijelentette, szeptember 10-én véget ér a nagyszerű Klicsko-sztori, s egyszer eljön az a kor, amikor a bokszoló megöregszik. „Még nem jutottam túl a csúcson, de tudom, milyen veszélyeket rejteget, ha valaki hosszú ideig bokszol. Tudom, mit rontottam el a vesztes meccseim előtt, Adamek ellen nem esem ugyanebbe a hibába. Ellenfelem téved, ha azt hiszi, hogy leáldozott az én időm. Bölcsebb vagyok annál, hogy csak a saját véleményemre hagyatkozzam. A stábomnak kötelessége jelezni, ha a fizikai állapotomban a hanyatlás jeleit látná, de megfelelek a követelményeknek – nyilatkozta Klicsko, aki barátságosan üzent lengyel ellenfelének: – Tomek, a meccs után barátok lehetünk, de szombatig erről szó sem lehet, mert te az én vb-övemre hajtasz. Ha lehetőségem lesz gyorsan befejezni a mérkőzést, megteszem, mert minden csata rosszra fordulhat." Vitalij önbizalmára mi sem jellemzőbb, mint hogy nem tartja magát legyőzöttnek, mondván, karrierje két veresége (Chris Byrd, Lennox Lewis) alkalmával is sérülés miatt kellett befejeznie az ütközetet, addig pedig vezetett a pontozóknál.

Klicsko a múlt héten ugyan vissza akart térni kampányolni Ukrajnába, de Fritz Sdunek lebeszélte erről – igaz, Vitalijt sem kellett sokáig győzködni, hogy a felkészülés hajrájában nem feltétlenül kell megosztani a figyelmét, no és az energiáit a politika és a sport között.

A összecsapás helyszíne a wroclawi Miejski Stadion, amely a jövő évi futball Európa-bajnokság egyik helyszíne. Klicsko megszokta már, hogy ekkora arénákban bokszol, a németországi fellépései után nem lesz meglepetés 42 ezer néző előtt bunyóznia.

Kathy Duva, a program egyik mérkőzésszervezője a lengyel sporttörténet egyik legnagyobb eseményének nevezte a bokszmeccset, ami abból a szempontból igaz, hogy cége Lengyelországban először hozott tető alá olyan rendezvényt, amelyet a szurkolók fizetős tévécsatornán is követhetnek. Érdemes megemlíteni, hogy Kathy Duva csapata 1981-ben egy Leonard–Hearns összecsapással honosította meg a PPV-rendszert az Egyesült Államokban, majd a Holyfield–Foreman találkozó következett.