Madár csak nyerhet a Ward elleni kaliforniai bunyóval

– Igaz a hír?
– A hír igaz, csak éppen egy szót sem nyilatkoztam, más kérdés, hogy minden szavával egyetértek, mert a menedzsment ebben a szellemben próbál nekem mérkőzést szervezni. Mert az nem újdonság, hogy Amerikában akarok bizonyítani.

– Lou DiBellával három plusz két mérkőzésre kötött szerződést. Három meccse már volt, ez már az opciórésze?
– Nem, ez a harmadik meccsünk együtt, mert a Gracsov elleni nem tartozott ezek közé.

– Apropó, Gracsov! Mit szól a monte-carlói gála végeredményéhez, hogy az oroszt DiBella védence, Rodríguez az elsőmenetben elintézte?
– Az egész torna le volt vajazva. Végül is nincs ezzel semmi baj, csak szólhattak volna nekem is...

– Mióta tud a lehetőségről, hogy Andre Ward ellen bokszolhat?
– Úgy két hete.

– Kivel és mikor kezdi meg a felkészülést?
– A hír másnapján elkezdtem tréningezni, Fritz Sdunekkel is beszéltem, majd még hívom. Egyébként októberben szerettem volna bunyózni, de nem én szabom a feltételeket.

– A jelenlegi állás szerint mikor lesz az összecsapás?
– Szeptember huszonnyolcadikán, Oaklandben. De ne kiabáljuk el, mert még nem hivatalos.

– Mi jöhet közbe? Mondjuk, egy sérülés?
– A sérülést hagyjuk, ne fessük az ördögöt a falra. Viszont számtalan olyan részlet van, amin felborulhat a terv.

– Nem tart attól, hogy napjaink egyik legjobb bokszolója ellen áldozati báránynak szánják? És éppen a saját oroszlánbarlangjában, Oaklandben?
– Azt hiszi, én fegyver nélkül megyek az oroszlán barlangjába?

– Ward nem csak nagyközépsúlyban a legjobb: a szakma súlycsoportoktól és szervezetektől független rangsorában, Mayweather után a világ második legjobb bunyósa.
– Na és?! Kellene tőle tartanom?

– Pályafutása legrangosabb ellenfele az amerikai. Pedig harmincnégy meccs van ön mögött.
– Én nem így látom a dolgot. Számítanak az eredmények, de sokkal többet számít, milyen az ellenfél stílusa. Lehet, hogy a harcmodorom nem ízlik majd neki.

– Mondjuk, abban biztos lehet, hogy Ward villámgyors, és tízévvel fiatalabb, mint ön.
– Tudom, hogy gyors, de én is, és ilyenkor nem a kor a legfontosabb.

– Nem jelent kockázatot a profik között nem sokkal élete elsőveresége után a világ egyik legjobbja ellen ringbe lépni?
– Minden meccsben van kockázat. De megfordítom: miért ne lehetnék a harmadik súlycsoportban is világbajnok?

– Nem figyelmeztető, hogy Chad Dawson korábbi félnehézsúlyúvilágbajnok is lement nagyközépsúlyba, és Ward a tizedik menetben elintézte?
– Azért, mert én is félnehézben voltam világbajnok és nagyközépsúlyban állnék ki?

– Mondjuk, ezért is. Meg azért, mert a profik között nem bokszolt ebben a kategóriában.
– Cirkálósúlyban is csak egy címmeccsem volt. De Dawsonra visszatérve: nem volt kisiklás a tavalyi veresége, mert az idén júniusban a Bokszvilágtanács félnehézsúlyú vébécíméért az első menetben kikapott.

– De most jóval többet kellene fogyasztania, mint korábban.
– Ha azt vesszük, hogy Monte-Carlóban hetvenhét kiló voltam, nem okoz gondot beférni a 76.20-as súlyhatárba. Ha azt, hogy jelenleg nyolcvannégy vagyok, úgy már nehezebb. Az Universumban egyszer felvetődött, hogy én vágok vissza Balzsay Károly Robert Stieglitztől elszenvedett vereségéért. Szóval nem új ötletről van szó.

– Stieglitz és Ward nem említhető egy lapon, másrészt más az elképzelésés más a valóság. Főleg az ön korában...
– Nyugodtan írja le, nem én vagyok a meccs esélyese. De ha összejön, nem hagyom ki. Már nem kell tartanom a veretlenségem elvesztésétől sem… Szóval, nincsen veszítenivalóm, én csak nyerhetek Ward ellen.