Hopkins lecserélte a becenevét, már nem Hóhérként, hanem Földönkívüliként lépett szorítóba Atlantic Cityben, méghozzá az új névhez illő zöld álarcban. A rá jellemző határozott bunyó azonban változatlan maradt.
Az amerikai ezúttal is zártan védekezett, amiből pontos kontratámadásokat indított az IBF szervezet által kötelezően meghatározott kihívó, az iraki-örmény, de német színekben versenyző Karo Murat ellen.
Murat sokat szabálytalankodott, egyszer a földre is birkózta ellenfelét, a 7. menetben pedig a sokadik állj utáni ütéséért meg is intették. Hopkinst azonban nem zökkentette ki az ellenfél stílusa – számára sem ismeretlen a másik kizökkentésére, a bunyó tördelésére alapozó, szabálytalanságoktól sem visszariadó harcmodor –, rendre pontosan találgatott és folyamatosan nyerte a meneteket.
Kiütni ugyan nem tudta Muratot, így továbbra is a kilenc évvel ezelőtti, Oscar De La Hoya elleni összecsapása az utolsó kiütéses sikere a korábbi Hóhérnak. A meccset azonban nagyon simán behúzta Hopkins (119:108, 119:109, 117:110 – egyhangú pontozással), és ismét alátámasztotta azt a szakértői vélekedést, hogy félnehézsúlyban a Hopkins-féle kicsit takarékos, de nagyon eredményes kontrabunyóval akár még évekig érvényesülni lehet félnehézsúlyban.
A 48 éves klasszis tehát hű volt új becenevéhez, hiszen valóban földönkívüli teljesítménynek tűnik, hogy ennyi idősen is ennyire meghatározó tud lenni súlycsoportjában, de ha így folytatja, akkor hamarosan ismét nevet változtathat – Halhatatlanra.
Összefoglaló