A dominikai Edwin Rodríguez még júliusban a monacói négyes torna fináléjában legyőzte azt az orosz Gyenisz Gracsovot, aki korábban az elődöntőben Erdei Zsoltot múlta felül erősen vitatható pontozással. A veretlen Rodríguez ezzel a győzelemmel szerzett jogot arra, hogy kihívhassa a nagyközépsúly királyát, a súlycsoportoktól független rangsorban Floyd Maywether mögött második helyen álló, de sérülés miatt 14 hónapja nem bokszoló amerikai Andre Wardot.
Az összecsapást eredetileg a WBA nagyközépsúlyú világbajnoki címéért írták ki, de mivel Rodríguez a mérlegeléskor majd egy kilóval (77.1-en mért be) átesett a nagyközépsúly (76,2 kg) határán, győzelem esetén sem szerezhette volna meg a vb-övet.
A győzelemre azonban esélye sem volt. Ward végig sokkal élesebb, gyorsabb volt és jóval több tiszta találatot vitt be. Győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben, mind három pontozó őt látta jobbnak (118–106, 117–107, 116–108).
„Nem mindig lehet látványos előadással kirukkolni, de a győzelem az győzelem. Nagyszerű érzés volt 14 hónap után újra bokszolni. Nem akarok tiszteletlen lenni Edwinnel, de nem azért jött ide, hogy nyerjen, hanem azért, hogy szerencsét próbáljon, abban reménykedett, hogy sikerül elkapnia egy nagy ütéssel. Az ilyen fiúk ellen is meg kell tanulni bokszolni” – fogalmazott az udvarias bajnok.
Nagy kérdés hogyan folytatódhat Athén olimpiai bajnoka, Ward profi karrierje, mert vitathatatlanul a jelenkor legnagyobb ökölvívói közé tartozik (súlycsoportoktól függetlenül) ellenállhatatlan stílusával, kiváló védekezésével, de súlycsoportjából, sőt feljebb, a félnehézsúlyban is hiányoznak a hozzá mérhető klasszisok. És mint ez az összecsapás is bizonyította, Ward nem a látványos mérkőzések, a nagy kiütések mestere, ráadásul a nyilatkozataiban is nagyon visszafogott, fegyelmezett, éppen ezért nehezebben eladható az amerikai show biznisz világában, mint mondjuk a súlycsoportoktól független rangsort vezető Floyd Mayweather.