A világ Vladimir Klicsko ellen! De hol az az egy?

Vladimir Klicsko (62–3–0, 52 K. O.–T. K. O.), az IBF és WBO világbajnoka, valamint a WBA szuperbajnoka több mint tíz éve veretlen. Az ukrán öklöző a modern királykategória prototípusa, majd két méter magas, színtiszta izom. Edzői harcmodorát is fizikai adottságaihoz alakították: tökélyre fejlesztett feltartóztató balegyenes, pusztító erejű jobbegyenes, viszonylag kevés hajlított karú ütés; védekezésben pedig rengeteg fogás, támaszkodás jellemzi.

De vajon hogy lehet Vladimirt legyőzni? A válasznak több összetevője is van. Fontos a nagy ütőerő, hiszen Klicsko nem bizonytalanodik el, amíg nem kap olyan erejű pofont, amitől érzi, hogy padlóra is kerülhet. Elengedhetetlen a kitűnő lábmunka, hogy hosszú egyenesei elől képes legyen az ellenfél elmozogni. Jelentős szerep hárul a bíróra, hogy ne engedje az ukránt állandóan ellenfelére támaszkodni és így fárasztani. Ha ez teljesül, akkor egy jó belharcos már testen megfoghatná a bajnokot.

A 2. helyen Klicsko aktuális kihívója, Kubrat Pulev (20–0–0, 11 K. O.–T. K. O.) áll. Méretre nagyjából azonosak, a bolgár mindössze négy centiméterrel alacsonyabb. Biztosak lehetünk benne, hogy egy jó felkészüléssel november 15-én megnehezítheti a bajnok dolgát, de legyőzni nem fogja. Ugyan a nehézsúlyhoz képest jó a lábmunkája, fantasztikus ütemérzékkel tud a másik támadásába beleütni, és az ütőtávon kívülről indított balegyenes-jobbcsapott kombinációja is meggyőző; de nincs túl nagy ütőereje, az elsőkezes támadásokat sokszor benyeli, és nem sűrűn használ horgokat, felütéseket. Pulev kicsit mozgékonyabban ugyan, de majdnem ugyanazt bokszolja, mint az ukrán. Ebben pedig Klicsko verhetetlen.

A képzeletbeli dobogó 3. fokán áll az orosz Alekszandr Povetkin (28–1–0, 20 K. O.–T. K. O.), a legnehezebbek között a legkreatívabb öklöző David Haye mellett. Zseniális, ahogy variálja kombinációit, ezzel pedig folyamatosan rést keres, és gyakran talál is aktuális ellenfele védekezésén. Rengeteg ütést indít, ami különösen látványos a lomha óriások közt. Eddigi csodás mérlegét egyetlen vereség csúfítja, pont Klicskótól szenvedte ezt el egyhangú pontozással. Szívesen megnéznénk egy visszavágót olyan igazságos bíráskodással, amely mellett nem érvényesülhet az ukrán mérsékelten sportszerű, fárasztó, támaszkodós védekezése. Gyakorlatilag szétdulakodta a tavalyi meccsüket. Povetkin épp a múlt hétvégén vívta utolsó mérkőzését az akkor még top 10-es, igen jó belharcos Carlos Takam ellen, akit a 10. menetben küldött hanyattfekvő helyzetbe egy balegyenes-jobbcsapott kombinációval.

A 4. Bermane Stiverne (24–1–1, 21 K. O.–T. K. O.), a WBC világbajnoka. A haiti származású kanadai ugyan „csak” 188 cm, de maga az őserő. Általában majdnem 110 kg-on szokott bemérni összecsapásaira. Feltűnően stabil a kettős fedezéke, és ha ezt valaki mégis átüti, akkor egy sziklaszilárd állat talál. Legutóbb Arreola is többször eltalálta, de ennek nem igazán volt hatása. Védekezésében még nagy szerepet játszanak körelhajlásai, amikkel kontrákra teremt magának kiváló helyzeteket. Támadásban jól variálja ütéskombinációit és a búcsúzó találat szinte minden esetben megrendítő erejű. Eredményesen méri fel jabekkel (első kezes szurkáló egyenes) a távolságot, amit aztán villámgyors jobbcsapottakkal használ ki. Sokszor indítja sorozatait balhoroggal. Ütőerejének köszönhetően magasabb ellenfél ellen sem jön zavarba, Ray Austint (198 cm, mint Klicsko) egy nem is tökéletesen kivitelezett, halántékot találó jobbfelütéssel végezte ki. Stiverne ugyan már 36 éves, csak 26 meccset vívott, így elhasználtnak abszolút nem mondható. Alighanem egészen jó eséllyel indulna az ukrán ellen, persze itt a méretkülönbség miatt még fontosabb lenne a korrekt bíráskodás.

Az 5. helyezett az Amerikában élő, de ugyancsak ukrán Vjacseszlav Glazkov (18–0–1, 11 K. O.–T. K. O.). Igazi szürke eminenciás, kicsit unalmas bokszot mutat. Valahogy ütésben, lábmunkában, törzsből való mozgásban és védekezésben sem tud átlagon felülit – mármint a súlycsoport krémjéhez viszonyítva. Szóval semmiben sem kimagasló, ami annak tükrében lenne igazán kevés Klicsko ellen, hogy Glazkov 8 centivel kisebb és általában 10-12 kg-mal könnyebb a mérkőzésein. Nincs sansza honfitársa ellen.

A 6. helyen az angol fenegyerek, Dereck Chisora (20–4–0, 13 K. O.–T. K. O.). Neki szinte semmi esélye a súlycsoport királya ellen. Egyetlen dologban bízhatna: egy hatalmas jobbcsapottban. Chisora bokszára a legjobb hasonlat, hogy olyan, mint egy „c” kategóriás Frazier, bár ha ezt hallaná a megboldogult Füstös Joe, biztosan nem örülne. Szóval gyakori hajolgatásból próbál, hajlított kezes kombinációkkal operálni, de jobbára csak vagdalkozik. Egyetlen félelmetesnek mondható fegyvere az agresszivitása. Egy képzett bokszoló viszont könnyedén kihúzza méregfogát, David Haye is bohócot csinált belőle, aztán padlóra is küldte 2012-ben az 5. menetben.

A 7. Tomasz Adamek (49–3–0, 29 K. O.–T. K. O.), a lengyel gladiátor. A korábbi félnehéz-, és cirkálósúlyú világbajnok legnagyobb erőssége a hatalmas munkatempó. Megállás nélkül megy előre, és nem ijed meg néhány benyelt bombától sem. Viszont már 37 éves és nagyon sok ringháború van mögötte. Pont az ellentmondást nem tűrő stílusa látszik megkopni a kor előrehaladtával. Eddigi utolsó mérkőzésén, az ukrán Glazkov ellen igen tompának tűnt. Az idősebb Klicsko, Vitalij három éve győzte le technikai K. O.-val egy fájdalmasan egyoldalú összecsapáson. Nincs nagy esélye az ifjabb ukránnal szemben sem, de néhány nagy csata másokkal még benne van – az első szombaton a szintén lengyel Artur Szpilka (16–1–0, 12 K. O.–T. K. O.) ellen.

A 8. helyen álló amerikai Bryant Jennings (19–0–0, 10 K. O.–T. K. O.) a legjobb korban van, 30 éves, valahogy mégsem érezzük elég élesnek a Klicsko elleni győzelemhez. Legutóbb egy rémunalmas meccsen megosztott pontozással verte meg a kifejezetten passzív Mike Perezt. Menedzsmentje helyében még négy-öt meccset várnánk, s csak utána engednénk össze Vladimirrel.

A 9. helyen Odlanier Solis (20–2–0, 13 K. O.–T. K. O.), a kubai üstökös, aki sokkal inkább foglalkozik a miami éjszakával, mint ökölvívó karrierével. Ennek következménye, hogy 2004 nehézsúlyú olimpiai bajnoka általában nagy súlyfelesleggel lép szorítóba profi meccsein. A veterán Tony Thompson elleni márciusi vereségével végleg letehet egy igazán nagy meccs lehetőségéről. Igaz ez akkor is, ha most novemberben visszavághat legyőzőjének.

Még éppen befér az első 10-be a Bronz Bombázó, Deontay Wilder (32–0–0, 32 K. O.–T. K. O.). Az amerikai óriás mérlege önmagáért beszél, bár igazán komolyan vehető ellenfele csak Malik Scott volt, persze őt is kifektette már az első menetben. Nehéz megítélni a képességeit. Támadásban csodás dolgokat művel, jók a beugrós bal-jobb ütései, és hátsó kezének csapása egy lórúgással ér fel. Emellett már a gyengébb ellenfelektől is kapott meglepő ütéseket. Védekezése tehát szellős, de eddig még sosem volt rá szüksége. Következő ütközetén igazi ellenfél ellen méretik meg, Bermane Stiverne legyőzése nem kis kihívás lesz a jövő év elején. Klicsko ellen védelmét erősebb alapokra kéne helyeznie, de azzal a pusztító jobbossal bármit elérhet.

A legjobb tízen kívüli kihívó Tyson Fury (22–0–0, 16 K. O.–T. K. O.). Az angol harcosnak hatalmas egója legnagyobb erénye és ellensége is egyben. Meccseit végig szövegeli, sokszor több energiája megy el a pszichikai hadviselésre, mint a küzdelemre. A brit bunyós egyébként Klicskónál is magasabb, 206 centiméter, elképesztően jó a kézsebessége és igen kreatív harcosnak mondható, pláne itt, nehézsúlyban. Hátránya a fegyelmezetlensége, sokszor lóg az első keze és túl lazán/nagyképűen viselkedik a ringben. Védekezésben leginkább hátralép, hátrahajol, amit az ilyen magas versenyzők bátran megtehetnek, de Klicsko ellen nem jó taktika. Könnyen zavarba hozható a gyors, beugrós támadásokkal, igaz, az ukrán ilyennel nem szokott próbálkozni. Nemtörődömségére jó példa, hogy legutóbbi mérkőzésén 124 kg-ot nyomott, pedig általában 115 kg körül van a versenysúlya. Mindent egybevetve, ha az angol nehézsúlyú legyőzné önmagát, akkor minden esélye meglenne arra, hogy ugyanezt tegye Vladimir Klicskóval is.

Nem mehetünk el a 4 nagy szervezet (WBO, WBA, WBC, IBF) 3. világbajnoka, Ruszlan Csagajev (33–2–1, 20 K. O.–T. K. O.), a WBA övének birtokosa mellett sem. 36 évesen még mindig bízhat páratlan ütőerejében, de valószínűsíthető, hogy már csak egy dobása lesz. Vladimir egyszer már megoldotta az üzbég elleni ütközetet, ráadásul idő előtt. Másodjára sem okozna neki problémát.
A többiek közül említésre mindenképpen érdemes még David Haye (26–2–0, 24 K. O.–T. K. O.), aki ugyan az utóbbi időszakban folyamatosan sérült, emellett három éve egyhangú pontozásos vereséget szenvedett a vitathatatlan bajnoktól, de ha jó formában van és a válla is egészséges, akkor ő az egyik, akinek esélye van megtörni az ukrán uralmát. Anthony Joshua (9–0–0, 9 K. O.–T. K. O.), a londoni olimpia szupernehézsúlyú bajnoka is nagy ígéret, de valószínűleg mire odaérne 2-3 éven belül egy címmeccs küszöbére, addigra Klicsko már szögre akasztotta bokszkesztyűit. A korábban említett Mike Perezben (20–1–1, 12 K. O.–T. K. O.) volt fantázia, de az Abdusalamovnak okozott agykárosodás (az orosz bunyós ugyan végigállta a 10 menetet, de a mérkőzés után kórházba került és kómába esett) óta nem találja a ringben önmagát. David Price (18–2–0, 15 K. O.–T. K. O.) angol reménységnek mondhatta magát, míg kétszer le nem feküdt Tony Thompson kezei által. Akit egymásután kétszer is kiüt egy a pályafutása csúcsát már régen elhagyó öklöző, az komoly babérokról ne álmodjon. Az utolsó említendő Chris Arreola (35–4–0, 31 K. O.–T. K. O.), aki Bermane Stiverne elleni két vereségével önmagát írta ki a súlycsoport élvonalából.

Összegzésül a megjegyzendő nevek: Stiverne, Povetkin, Wilder, Fury és Haye. Reálisan nézve csakis ők reménykedhetnek abban, hogy a közeljövőben letaszítják Vladimir Klicskót a trónról. Persze egy jó ütemű, megfelelően pontos és dinamikus ütés bármelyik meccset megváltoztathat, főként igaz ez nehézsúlyban.

Ámbár ha minket kérdeznek, az ukrán legenda a következő két-három évben már veretlen marad, így vonulva vissza, és ezzel egyidejűleg be a hírességek csarnokába.

A cikk összeállításánál a boxrec.com (a profi ökölvívás statisztikáival foglalkozó oldal) rangsora szolgált alapul.