Vas helyett ólom – Deák Zsigmond jegyzete

Úgy legyen ötösöm a lottón, mint ahogy megjósoltam több mint egy hete (tanúk rá a kedves olvasók is), hogy szakmai szempontból unalomba fúl majd a hivatásos ökölvívás idei nagy retró derbije Mike Tyson és Roy Jones Jr. között. Áldom az eszem, hogy – miként ígértem is nagy nyilvánosság előtt – nem keltem fel hajnalban az élő közvetítésre, bár egyszer, a másik oldalamra fordulás közben kissé hezitáltam, de aztán győztek az álommanók. Ellentétben a küzdő (?) felekkel, akik végül döntetlenre tuszkolódtak egymással olyan „gála” fő attrakciójaként, amelyen például egy bokszmúlt híján lévő youtuber kiütött egy még nála is ügyetlenebb volt NBA-kosárlabdázót. Az öregfiúkmeccs, amelyet végül délelőtt néztem meg, nem számított bele Tyson 50–6-os, illetve Jones 66–9-es profi mérlegébe, s ez így van jól. Elvégre tizenkétszer három perc helyett nyolcszor kettőt vívtak egymással (s így is a fülükön vették a levegőt a végére) a hivatalosnál nagyobb és puhább kesztyűkkel, a pontozást pedig online, a távolból abszolválta három volt kiváló bunyós, Christy Martin, Vinny Pazienza és Chad Dawson. Utóbbi nem tudott dönteni, a hölgy Tysont, Pazienza Jonest látta jobbnak, vagy inkább kevésbé rossznak. Iron Mike inkább Lead Mike (vas helyett ólom) volt, ahogy lépegetett előre, s RJ sem szolgált rá a korábbi Superman becenévre, legfeljebb Pliers (csípőfogó) lehetett volna, ahogy folyamatosan lefogta ellenfele karjait.

S itt most befejezem a fintorgást, hiszen végül is éppen azt kaptam, amit vártam, az már más kérdés, hogy megért-e ötven dollárt, amit az amerikai rajongók fizettek fejenként a tévéközvetítésért pay-per-view konstrukcióban. Az viszont vitathatatlan, hogy minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka, a sportág egyik legnagyobb hatású szereplője másfél évtized szünet után újra megmutatta magát a ringben, hogy bunyózzon négy súlycsoportban vb-övet szerző, valaha a kategóriáktól független legjobbnak számító, kesztyűjével az idén elhunyt kosárkirályra, Kobe Bryantre emlékező riválisával. Ráadásul 54 évesen lefogyott egykori versenysúlyára, igazi sportembernek nézett ki, nem egy zsák krumplinak, csinálja utána, aki tudja. Egyértelmű, hogy ha a koronavírus nem rázza meg 2020-ban a profi boksz bizniszét (is), nem lett volna igény ilyesfajta veterántalálkozóra, ez azonban legkevésbé a résztvevők kritikája. Ők kaptak egy kerekebb összeget, és elmondásuk szerint készen állnak a folytatásra, amit a nimbuszuk rombolása mellett főképp azért sem szeretnék, mert a járvány elültével inkább a normális sport újraindulására vágyom, de nagyon.