Evander Holyfield üzent az Eb-ezüst után: „Gratulálok, és fel a fejjel, Luca!”

„Ha abban az öt hétben nem csináltam volna semmit szakmailag, csak ott ültem volna a teremben és beszívtam volna azt a levegőt, szerintem már az is nagyon sokat hozzám tett volna” – mondta Hámori Luca az Nemzeti Sportrádióban vele készült portrébeszélgetésben.

A magyar bokszolónő idén januári, a texasi Houstonban töltött edzőtáborozása szakmailag sorsfordító pillanatokat hozott. Ahogy mesélte, a helyszín első látásra nem volt hollywoodi. Egy garázsból kialakított, kicsi, egyszerű bokszterem egy ringgel és három-négy zsákkal. A falakon viszont ott sorakoztak a képek azokkal a nagy nevekkel, akikkel Ronnie Shields, a világhírű edző az évek során dolgozott. Nem a csillogás tette különlegessé a helyet, hanem a tudás és a légkör. Luca számára hamar világossá vált: aki ide beléphet, az kivételes helyre érkezett és nagyon szerencsés.

Shields ráadásul nem akarta átformálni a magyar bokszolót. Előbb felmérte az állapotát és a stílusát, majd abból próbálta kihozni a legtöbbet. „Nincs két egyforma bokszoló, mindenkinek a saját stílusából kell kihoznunk a maximumot” – mesélte Luca az ott tanultakat. A feladat sokszor nem az volt, hogy Luca végrehajtson egy előre megadott gyakorlatot, hanem hogy magára hagyva, egyedül találja meg a megoldásokat.

„Volt tizenkét menetes zsákolás úgy, hogy nem mondták meg, mit üssek. Csak szorosan figyelt engem Ronnie. Megértettem, hogy a ringben végső soron egyedül kell megoldanom a helyzeteket, a ringben is magamra maradok, ezt magyarázta el Shields” – mesélte az egyik legfontosabb tanulságot Hámori.

Az öt hét azonban nemcsak mentális, hanem fizikai próbatétel is volt. Luca meggyőződéssel hitte, hogy remek állapotban érkezett a tengerentúlra, de szembejött a valóság. A kemény erőnléti edzéseken volt, hogy hányt, és olyan is előfordult, hogy sírni kezdett, sőt patakokban folytak a könnyei a fáradtságtól. 

„Ez a jó, ezt akartuk elérni, hogy menj el a határig” – jött a válasz mosolyogva Ronnie-éktól a ring mellől. Luca pedig imádta az egészet. Más edzőtáborok végén már hazavágyik, ott az öt hét után viszont még maradt volna.

Az edzőtáborozás kemény pillanati mellett igazi jutalmazó momentumok is vártak rá. Egyik edzésen egyszer csak kinyílt a terem ajtaja, és belépett a legendás amerikai bokszikon, Evander Holyfield. Luca éppen Ronnie Shieldsszel iskolázott. Holyfield beállt mellé a ringbe, és nemcsak szóba elegyedtek, hanem megbeszélték kinek mi a kedvenc ütéskombinációja. Holyfield megmutatott néhány mozdulatot, válaszolt a kérdéseire. Luca eleinte annyira zavarba jött, hogy alig tudott angolul megszólalni. „Máig beleborzongok ezekbe a pillanatokba, szinte hihetetlen, mit jelentett nekem, hogy Holyfield ilyen közvetlen és türelmes volt. Kivételes az a sportoló, akinek ez megadatik” – mesélte Hámori, akinek a nagyon sokat jelentett, hogy az Instagramon kapcsolatba léphetett a páratlan rekordokkal büszkélkedő bajnokkal.

„Szinte hihetetlen, hogy a szófiai Európa-bajnokság döntője előtt személyesen írt nekem, hogy sok sikert kívánjon. A mérkőzés után pedig újra jelentkezett: gratulált és azt üzente, fel a fejjel, élvezzem a pihenést ezek után!” – mesélte csillogó szemmel az olimpiai ötödik helyezett magyar bokszoló.

Luca pedig úgy érzi, az öt hét alatt nem egyszerűen technikai tudást kapott. Megváltozott a mentalitása, a hozzáállása és a motivációja. A tapasztalatokat itthon sem tették félre. Edzője, Régi Dániel végig figyelte a Shields-féle munkát, videózott, kérdéseket gyűjtött, és az amerikai tapasztalatok egy részét azóta is beépítik Hámori és Váradi Sándor, a másik BVSC-s bokszoló felkészülésébe.

Luca közben már a profi ökölvívásba is belekóstol. Októberben Budapesten a második profi mérkőzésére készül, de egyelőre egyértelmű a sorrend: az amatőr pályafutás az első. A profi mérkőzéseket addig vállalja, amíg azok nem hátráltatják az olimpiai felkészülését. A cél természetesen Los Angeles. Jövőre a világbajnokságon szeretné megszerezni az olimpiai kvótát, ha pedig ott nem sikerül, az Európa Játékokon próbálkozik. „Minden nap azzal kelek és fekszem, hogy a fontos versenyeken a dobogóra képzelem magam. A texasi edzőtábor pedig megmutatta a profi boksz egy olyan világát, amit szintén nagyon vonzónak találtam, és megtanultam a nagyoktól a legfontosabbat: ha nekik sikerült, nekem is sikerülhet.”