Serie A: a top tíz (plusz egy) nyári átigazolás

10. Ricardo Álvarez (a Vélez Sarsfieldtől az Interhez, 11.9 millió euróért)

Mi tagadás, amikor az argentin karmester, Ricardo Álvarez az Interhez igazolt, magunk is arra gondoltunk, hogy a holland irányító, Wesley Sneijder napjai meg vannak számlálva Milánóban. Nem olyan anyagi állapotban leledzik mostanában az olasz élcsapat, hogy a kispadra ekkora összegért igazoljon, nem véletlen, hogy a csapat vezetői egyre-másra ajánlgatták Sneijdert a Manchester Unitednek, lásd a heti rendszerességgel megjelenő „egy megfelelő összegért megfontolnánk eladását” nyilatkozatokat. Álvarez egyébként a bal és a jobb oldalon is képes villogni (inkább a balon szeret), a támadó futball interes hívei pedig abban bíznak, hogy Gian Piero Gasperini mester Sneijder maradása esetén a „kétirányítós” felállást preferálja majd. „Ricky” egyébként olasz útlevéllel is rendelkezik, ami szintén nem volt hátrány szerződtetésénél. Az Interhez 2016-ig írt alá, évi 1.2 milliós fizetésért. Volt klubja megtartotta játékjoga 10 százalékát, ám ha a 23 éves középpályás 80-szor pályára lép az első csapatban, a milánóiaknak meg kell vásárolniuk a fennmaradó részt is, mégpedig egymillióért. A nyáron az Arsenal és a Málaga is vitte volna, nemrégiben pedig meghívást kapott a válogatott keretébe.10. Ricardo Álvarez (a Vélez Sarsfieldtől az Interhez, 11.9 millió euróért)

Mi tagadás, amikor az argentin karmester, Ricardo Álvarez az Interhez igazolt, magunk is arra gondoltunk, hogy a holland irányító, Wesley Sneijder napjai meg vannak számlálva Milánóban. Nem olyan anyagi állapotban leledzik mostanában az olasz élcsapat, hogy a kispadra ekkora összegért igazoljon, nem véletlen, hogy a csapat vezetői egyre-másra ajánlgatták Sneijdert a Manchester Unitednek, lásd a heti rendszerességgel megjelenő „egy megfelelő összegért megfontolnánk eladását” nyilatkozatokat. Álvarez egyébként a bal és a jobb oldalon is képes villogni (inkább a balon szeret), a támadó futball interes hívei pedig abban bíznak, hogy Gian Piero Gasperini mester Sneijder maradása esetén a „kétirányítós” felállást preferálja majd. „Ricky” egyébként olasz útlevéllel is rendelkezik, ami szintén nem volt hátrány szerződtetésénél. Az Interhez 2016-ig írt alá, évi 1.2 milliós fizetésért. Volt klubja megtartotta játékjoga 10 százalékát, ám ha a 23 éves középpályás 80-szor pályára lép az első csapatban, a milánóiaknak meg kell vásárolniuk a fennmaradó részt is, mégpedig egymillióért. A nyáron az Arsenal és a Málaga is vitte volna, nemrégiben pedig meghívást kapott a válogatott keretébe.

9. Bojan Krkic (a Barcelonától a Romához, 12 millió euróért)

Nem kevés hercehurcát hordott magában a mindössze húszesztendős támadó Barcelonából Rómába költöztetése, de amikor a katalánok megvették Alexis Sánchezt az Udinesétől, órák alatt átengedték a spanyol-szerbet a „farkasokhoz". Rómát látni, és befutni – ez fűti most Krkicet, aki korábbi csapatában csakis a bődületes konkurencia miatt nem tudott kibontakozni. A Barcelona éppen emiatt nem mondott le róla végleg: bár az olaszok 12 milliót fizettek most érte, minden idők egyik legkülönösebb transzferének keretében 2013 nyarán 13 millió euróért visszavásárolja a feladó Krkicet. Ha akkor a Roma nem adja, 28 millió eurót kell átutalnia a Barca számára. A transzfer összköltsége utóbbi esetben 40 millió euró fölé emelkedik, ahogyan azt a Barcelona hivatalos honlapja is megerősítette. A játékos évi 1.6 milliót keres majd az olasz fővárosban, ahol minden tudására szüksége lesz, ha sikerre akarja vinni társait.

8. Mirko Vucsinics (a Romától a Juventushoz, 15 millió euróért)

A nyár egyik legérdekesebb Olaszországon belüli átigazolása volt a montenegrói támadó kapcsán kötött üzlet, és nem az adja báját, hogy három év alatt fizeti ki az összeget a vevő, hanem az, hogy Mirko Vucsinics arról híres, hogy rengeteg gólhelyzetet alakít ki, de sokszor ki is hagyja azokat. Az első számú nyári célpont, Giuseppe Rossi helyett megvett 27 éves ék 2015-ig írt alá, és a „zebrák” remélik, hogy a jövőben az elképesztő képességekkel futballista kiegyensúlyozottan teljesít.
„A lehető legjobbkor érkezett – mondta róla mestere, Antonio Conte. – Újabb veszélyes fegyver áll rendelkezésemre. Az anyatermészet kiváló atletikus képességekkel ruházta fel, agresszív és robbanékony. Technikailag igen képzett, taktikailag úgyszintén. Erős, gyors és kitartó, a modern játékos prototípusa. Jó játékosból igazi bajnokká kell már csak formálnom őt.”
Ez utóbbiban a lehető legjobb úton haladnak az eddigiek szerint, ami nagyon nem jó hír a „szeszélyes fegyver” konkurenciájának, a Vincenzo Iaquinta, Amauri, Luca Toni triónak. A montenegrói éves fizetése a hírek szerint egészen mesés, évi 3.5 millió euró, tehát nagyon meg akarta szerezni őt az északi klub.

7. Érik Lamela (a River Plate-től a Romához, 15.06 millióért)

Újabb argentin középpályás-kiválóság tette át székhelyét hazájából a Serie A-ba, akit a Napoli és az Inter orra elől a Roma szerzett meg, forrásonként eltérő összegért. A játékos ötéves szerződést kötött az olasz klubbal, amely a mostani szezonban 1.8 millió, a következő kettőben 2.15 millió, a 2014–2015-ös idényben 2.5 millió, a 2015–2016-osban pedig 2.86 millió eurós fizetést garantál számára. A már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott támadó középpályás középen és a bal szélen is bevethető, vele sokat nyerhet a Roma, egy-két veteránt bizton felvált vele edzője, Luis Enrique. Aki már érzi is emiatt hátában a nagy fúró hegyét…

6. Alessandro Matri (a Cagliaritól a Juventushoz, 15.5 millió)

A fent említett Vucsinics éktársa új klubjában az az Alessandro Matri lesz, akit a télen vett kölcsön a Juventus a Cagliaritól, 2.5 millió euróért, és mivel újdonsült vezetői igencsak elégedettek voltak vele, most 15.5-ért végleg megvették (erre a téli szerződés egy pontja jogosította fel őket). Matri a tavaszi idényben 16 bajnokin lépett pályára a Juventusban, s ezeken kilenc gólt szerzett. A tavasszal a válogatottban is bemutatkozó ék négy évre írt alá a torinóiakhoz.

5. Édinson Cavani (a Palermótól a Napolihoz, 16 millió euróért)

Az uruguayi támadó Matrival járt egy cipőben: a természetesen olasz állampolgársággal is rendelkező gólmasinéria tavaly nyáron került kölcsönbe ötmillió euróért Palermóból Nápolyba, ahol alaposan megszórta magát (26 gól a pontvadászatban, 7 az Európa-ligában), így aztán gyorsan meg is vették őt a kékmezesek, 16 millióért. A nyáron 30-hoz közeli angliai és madridi ajánlatokról rebesgettek az olasz lapok, és mivel „csak” évi kétmilliót keres a dél-amerikai a Napolinál, alighanem el is gondolkodott azokon a híreken, miszerint a Real Madrid, a Liverpool, a Tottenham, a Manchester United vagy a City is le szeretné őt igazolni. A tavalyi vásárlási opcióval mindenesetre nagyon jó üzletet csapott a Napoli elnöke, aki a tavasz végén 2016-ig szóló szerződést kötött Cavanival, közel 40 milliós kivásárlási árral.

4. Gökhan Inler (az Udinesétől a Napolihoz, 17.5 millió euróért)

Dél csillagának örök különc elnöke, Aurelio De Laurentiis a nyáron többet fizetett egy középső középpályásért, mint Cavaniért, a svájci-török hosszútávfutó, Gökhan Inler ugyanis 17.5 millióba került. Az Udinesét svájci átigazolási rekordért odahagyó Inlert az őt bemutató sajtótájékoztatón egy mókás tigrismaszkban vezette be a filmproducer elnök. A 27 éves futballista 2007-ben került az udineiekhez alig egymillióért, és elképesztő munkabírásával hamar nevet szerzett magának, de nem csak védekezésben nyújt kimagaslót, sokszor ad megdöbbentően jó ütempasszokat. Két 5.90-es átlagosztályzatot hozó idény után az elmúlt szezonban 6.33-ig jutott, mellette Alexis Sánchez 6.73-ig. A svájci válogatott kapitányának negyedik helye listánkon mindenképpen hatalmas meglepetés, egyben szép példája annak is, hogy a csapatépítés észjáték, de temérdek pénz kell hozzá. A klasszikus szűrőként is szerepeltethető labdarúgó 2016-ig írt alá, évi 1.8 millióért.
A következő két játékosról egy hete már értekeztünk, és sok újat nem tudtunk kitalálni azóta róluk.

3. Zlatan Ibrahimovic (a Barcelonától a Milanhoz, 24 millió euróért)

Nem volt éppen szerencse által ihletett pillanatában a Barcelona vezetősége, amikor megvette a svéd támadót az Intertől 2009 nyarán 69.5 millió euró értékben, Samuel Eto’o ellenirányú mozgásának farvizén (akit húszmillió euró értékben beszámoltak az ügyletbe, csökkentve a fenti, világrekord-közeli összeget). A katalánoknál, bár góliszonyban éppen nem szenvedett, nem tudott igazán beilleszkedni a csapatszerkezetbe, ráadásul Pep Guardiola edzővel sem ettek egymás tenyeréből egy idő után, így tavaly nyáron kölcsönadták hatmillió euróért a Milannak. 24 milliós kivásárlási opcióval, amivel éltek is a tavasz végén az olaszok. Ahhoz képest, hogy megszerzésekor alig negyedmilliárdos kivásárlási árat szabtak meg a katalánok, nem is járt vele olyan rosszul a Milan...

2. Alexis Sánchez (az Udinesétől a Barcelonához, 26 millió euróért)

A nyár legnagyobb transzfercikke volt az ördöngös chilei szélső Olaszországban, akiért neves klubok álltak sorba, no és az Anzsi Mahacskala. A dél-amerikait végül a Barcelonának adta el klubja 29 millió euróért, de ez az összeg még 11.5 millióval emelkedhet a későbbiekben. Ahogyan futballoznak mostanában a gránátvörös-kékek, nehéz lesz olyan feltételt támasztani a csapat elé, amelyet az ne teljesítene… A játékos 2016-ig írt alá, és játékstílusát figyelembe véve habkönnyen beilleszkedik majd új társai közé. A dél-amerikai a 9-es mezt kapta meg, de inkább a jobb szél az ő felségterülete, klasszikus középcsatárként alighanem csak keveset fog szerepelni – már csak azért is, mert ez a poszt elvétve létezik a katalánoknál.

1. Javier Pastore (a Palermótól a PSG-hez, 43 millió euróért)

Négymilliót keres majd évente a következő öt évben az argentin csodagyerek, Javier Pastore a PSG-nél, és megdöntötte a francia átigazolási csúcsot is. 6.18-as és 6.14-es átlagosztályzatot ügyködött össze a dél-amerikai az elmúlt két idényben a Palermo színeiben, de ez nem adja vissza hűen azt, miért lett napjaink egyik legkeresettebb játékosa lett a 22 éves középső támadó középpályás. A technikás, gyors, magas, váratlan húzásokra mindig képes Pastorét 2009-ben alig 7 millióért vette az olasz klub a Huracántól. A gyepről kisütő tehetség ide vagy oda, sokak szerint túlzás ennyi pénzt kiadni „egy” Pastoréért, ám a „manszursejkek” felbukkanása óta megszokhattuk, hogy mennyi minden megváltozott a nemzetközi futballpiacon. Hogy milyen irányba viszik ezek a változások a futballt, azt úgyis a gyakorlat mutatja majd meg, nem a billentyűzet előtti okoskodások…