„Szőke Báró” és Meszbah a Milanban, Rossi a Juventusban

Talán nem sértődnek meg a megrögzött nagycsapat-hívek, ha legújabb kori szokásunkhoz híven ezúttal is a kisebb csapatok háza táján történtekről számolunk be először, már csak azért is, mert a klasszikus nagyokat az átlagos hétköznapokon is bő lére eresztjük, átigazolási ügyekben meg pláne.
A Palermo például kölcsönadta a borzasztó mohikánfrizurával és veretes U20-as válogatott múlttal rendelkező kapust, a már 30-as Francesco Benussit a másodosztályú Torinónak, de mi ez persze ahhoz képest, hogy szert tett a kortárs Massimo Donatira. Nem akárkiről beszélünk, ugyanis a középső középpályás minden idők egyik legnagyobb milanos átigazolási buktája, ugyanis 2001-ben 15 millió euróért vette a Milan az Atalantától, hogy aztán éveken keresztül teljesen fölöslegesen fizesse bérét, kölcsönben hányódtassa; míg aztán a Celtic vette meg a középpályást, 4.5 millióért. Hárommal kevesebbért menekült vissza két évvel később, 2009-ben a Barihoz, ahonnan most még egyszer nekiveselkedett a Serie A-nak. A hírek szerint ezen ügy oldalhullámain mozoghat ellenirányban a magyar Simon Ádám.

A Catania kölcsönadta sokszoros argentin válogatott kapusát, Mariano Andújart az Estudiantesnek. A kapuvédő 2009 nyarán érkezett 2.2 millió euróért éppen az Estudiantestől – de hogy miért éppen 77.5 ezer euróért adták most kölcsön, azt talán csak ügynöke, a nagy Jorge Cyterszpiler tudja, aki anno Diego Maradona mellett sajátította el az ügynökösködés alapjait.

Aki rendszeresen böngészgeti az átigazolási táblázatokat, tudja, hogy nem is rendes átigazolási időszak az, amelyikben nem adja kölcsön a Roma Stefano Okakát, az 1989-es születésű olasz-nigériai támadót. Az „új Mario Balotellit” (most őszintén: önök már kiheverték a régit?) ezúttal a Parma kapta meg. Ahonnan a brazil U-válogatott védekező középpályás, Zé Eduardo a Serie B-s Empolihoz került kölcsönbe, miután az ősszel nem tudta beverekedni magát a kezdőbe; de érkezett kölcsönbe a honfitárs jobbhátvéd, Jonathan az Intertől. Egy másik római fiatal, a bal oldali védő Vitorino Antunes is rutinos kölcsönjátékos, hiszen immáron ötödször adják oda egy egyesületnek időlegesen: ezúttal a görög Panioniosz a szerencsés nyertes.

Ha Serie A-s transzfer, akkor Genoa: a nagy kalmáregylet megvette a Laziótól a 30 esztendős támadót, Giuseppe Scullit. Őt az érdekesség kedvéért a genovaiak tavaly ilyenkor adták el a rómaiaknak hárommillióért a Laziónak, ám Sculli rosszul érezte magát Rómában. Ez rossz hír a klub tulajdonában lévő, jelenleg a Panathinaikosznál kölcsönben futballozó csatárnak, Rudolf Gergelynek.

Ugyankor a Genoa egy érdekes döntéssel a húszéves, de már felnőtt szerb válogatott csatárt, a két éve 2.25 millió euróért vett Danijel Alekszicset ingyen és bérmentve elengedte a francia St.-Étienne-hez, ahová három és fél évre írt alá. Ez jó hír Rudolfnak.

Nem meglepő módon egy meglepetéssel is szolgált a Genoa, hiszen megfigyelői kiszúrták a 17 éves perui csatárt, Andy Polót. A „Drágakő”-ként is becézgetett tini odahaza már a felnőttek között szerepelt, az Universitario de Deportesben, és tehetsége alapján már a közeljövőben helyet követelhet magának a cseresorban. Ez nem annyira jó hír Rudolfnak.

A Laziótól egyébként távozott Sculli mellett a rutinos középső védő, Guglielmo Stendardo is, aki mostanában nem találja helyét Rómában; a néhányszor az argentin válogatottban is fellépő Pablo Ledesmát pedig visszaengedte a Catania a Boca Juniorsnak, ahonnan érkezett. Daniel Pudil nagy jövés-menéséről a spanyol transzferrovatban már szót ejtettünk (tehát rovatmúltú a cseh védő), míg visszatért a Milanhoz a Genoától a német középső középpályás, Alexander Merkel, akire azért volt szüksége résztulajdonosának, mert poszttársai közül Gennaro Gattuso, Mathieu Flamini és Alberto Aquilani is sérült. A jellegzetes I. világháborús pilótafrizurával nyomuló német-kazah fiatal egyébként a két klub közös tulajdona, „fele” a nyáron négymillió euró értékben lett a Genoáé. Hogy a hajviseletből és a nemzetiségből egy nyilvánvalóan agyonerőltetett párhuzamot préseljünk ki magunkból: nagy kérdés, lesz-e belőle „Szőke báró” Milánóban.

A Leccétől egy bal oldali középpályás érkezett a milánói egyesülethez: az algériai Dzsamel Meszbah. Az olasz futball ismerőinek mondanunk sem kell, hogy az algériai-francia kettős állampolgár Dzsamel Meszbah átigazolása sem ment egyszerűen: érte cserébe az idény végén a 17 éves Milan-támadó, David Speziale fele játékjoga a Leccéhez vándorol. A Leccétől egyébként Meszbahhal együtt hazaküldték a kölcsönjátékos, de hosszú időre kidőlt fiatal szűrőt, Rodney Strassert. Meszbah balhátvédként is bevethető, így érkezése megerősíti azokat a pletykákat, amelyek szerint otthagyja januárban a Milant az ezen a poszton játszó nigériai Taye Taiwo.

A Juventus egy historikus átigazolással jelentkezett, hiszen leigazolta a Vicenzától az U21-es válogatott balszélsőjét, Fausto Rossit, pontosabban játékjoga másik felét is megkaparintotta. Pontosabban vissza.

Zárjuk egy korszakos jövő-menővel, Carlos Tévezzel, akiről immáron hivatalosan is lemondott a PSG, így megnyílt az út szívéhez a két milánói gigász előtt. Az Inter már korábban megtette a maga könnyűnek találtatott huszonegynehány milliós ajánlatát, de a Milan sem veszi biztosra érkezését, olyannyira nem, hogy már lehetséges helyettesét is megnevezte a cataniás argentin ék, Maxi López személyében – akinek árát zseniálisan verte fel klubja néhány jól ütemezett sajtóhírrel.

Természetesen a megtakarított pénzt nem az árvák és vakok javára utalják el a Milannál, a legfrissebb pletykák szerint a japán Honda Keiszukével (CSZKA Moszkva) csempésznének még több kreativitást a támadójátékba a rossonerik.