Új milánói időszámítás: Balotelli előtt és Balotelli után

A tavaly nyáron elsősorban anyagi megfontolás miatt – spórolásból – átalakított milánói együttes önmagához és dicső múltjához képest az ősszel csak szenvedett a bajnokságban. Teljesítménye rendkívül hullámzó volt, mérkőzéseinek felét nem nyerte meg (22 meccsen négy döntetlen és hét vereség), már január végét írtuk, és a gárda csak az ötödik helyen szerénykedett. Viszont még így is belátható távolságon belül volt az előtte lévő négyestől, hiszen a Juventus, a Napoli, a Lazio és az Inter is szórta a pontokat becsülettel.

A Milannál akkor gondoltak egy nagyon merészet, és szerződtették a Manchester City olasz feketebárányát, Mario Balotellit. Róla köztudott, hogy még Inter-játékosként is a városi riválisért dobbant nagyobbat a szíve, és kivételes képességei mellett számba kellett venni állandó fegyelmezetlenségeit, balhéit. Az angol klubnál viszont végképp kitelt a hitele, mert hiába vállalt főszerepet az olaszok Eb-ezüstérmes meneteléséből – az elődöntőben az ő duplája búcsúztatta Németországot, amely klubszinten éppen uralja a kontinenst –, a Man. Citynél epizódszerepnél többet nem kapott, ráadásul azzal sem tudott élni.

Tizennégy PL-meccsén összesen 589 percet töltött a pályán – kevesebbet, mint a lehetséges felét –, mindössze egy gólt szerzett. Az angolok hat BL-meccsén kétszer nem volt a keretben, négyszer csereként lépett pályára, összesen 95 percet volt játékban – durván egy mérkőzésnyit –, de legalább egyszer beköszönt a Dortmundnak. December végén ráadásul sérüléssel is bajlódott, a Milannál mégis megbíztak benne. Az átigazolási szezon utolsó napján 20 millió euróért cserébe a Man City engedte magát megszabadítani Balotellitől. Talán a Milan-vezetők is csak a legszebb álmaikban bíztak abban, hogy egycsapásra minden megváltozik a csapatnál. Pedig így történt...

Érkezése után Balotelli sorozatban három bajnokin volt eredményes, a kezdést az Udinese elleni duplája jelentette, amellyel övéi 2–1-re nyertek. A Cagliari elleni idegenbeli mérkőzésen pontot ért a gólja (1–1), a Parma elleni egygólos siker alkalmával a 78. percben ő alakította 2–0-ra az állást.

Lendületbe jött a Milan, még inkább Balotelli. Az együttes végül 16 forduló alatt majdnem annyi pontot (35) gyűjtött be, mint előtte 22 meccs során (37), a tavasszal szerzett 28 gólból 12-t a támadó ért el. Hogy Balotelli valóban újjászületett vagy csak ideiglenesen megváltozott, arra a jövőben kapjuk meg a választ. Mindenesetre történt vele valami, ami a futballról szól. Márpedig egy labdarúgó esetében ez nem utolsó szempont. Sőt, inkább az első. Hazájába visszatérve, szeretett klubjába igazolva minden bizonnyal duplán fűtötte a bizonyítási vágy, és képes volt a feladatra koncentrálni, nem elfecsérelni a tehetségét.

Tizenhárom mérkőzése közül tizenkettőt végig játszott, mindössze három bajnokiról hiányzott, igaz talán a legfontosabb ütközetekről. A Laziót nélküle is elkapták a társak (3–0), a Napolival szintén otthon ikszeltek (1–1), a bajnok Juventustól viszont Torinóban kikaptak (1–0).

Ráadásul a végszava is tökéletesre sikerült: a záró fordulóban a 84. percig vesztésre álltak Sienában – győzniük kellett a BL-helyért –, akkor az általa kiharcolt, majd értékesített büntetőből egyenlített a Milan, amely később Philippe Mexes góljával nyerni tudott.

Az ősszel Balotelli már a nemzetközi kupában is a Milan rendelkezésére áll – ellentétben a tavasszal, hiszen a Man. Cityben már korábban megtette ezt, amellyel a folytatásra kizárta magát a BL-ből –, jó lesz vele és rá vigyázniuk az ellenfeleknek. No és persze nem árt a további figyelem Milánóban sem – 13 meccsén hat sárgát kapott, firenzei balhéja után eltiltották –, nehogy még újabb időszámítás kezdődjön, amely visszaviszi Balotellit az időben...