Ha már nem emlékezne rá, bemutatjuk a Honvéd által kiszemelt Del Pierót

Az isteni Alex már az 1996-os Európa-bajnokságon is a squadra azzurra tagja lehetett, részt vett az 1998-as világbajnokságon (Roberto Baggio és főleg Christian Vieri is jobb volt nála), majd a 2000-es Európa-bajnokságon sem sikerült számára az „áttörés", hiszen a döntőben csereként beállva két gólhelyzetet is elszórakozott – az első baki után még mosolygott, de a második hiba és főleg a francia gól után igencsak arcára fagyott az örömködés. A 2004-es kontinenstornán bérelt helye volt a csapatban, hiszen parádézott a selejtezők során, sérüléséből frissen felépülve is.

Habár nagyon jól játszott, rendre bejöttek cselei, passzai, gólnélküliségével azonban hozzájárult a korai kieséshez. A 2006-os világbajnokságon csak egyszer lépett pályára kezdőként, de egy nagyon fontos gólt így is szerzett, a németek (2–0) elleni elődöntőben, majd a sikert követően lemondó Marcello Lippi utódja, Roberto Donadoni alatt szép lassan kikopott a csapatból. Ám hősünk nem adta fel: először a Serie B-ben, majd a Serie A-ban lett gólkirály, így a kapitány egyszerűen nem tehette meg, hogy otthon hagyja Del Pierót, aki még az ősidőkben, 1995-ben mutatkozott be a tengerkék mezben!

A trevisói születésű Alex bátyjával, Stefanóval kezdett el passzolgatni a házuk előtt, s eleinte kapusnak készült, bár igazából szakácsként vagy kamionsofőrként képzelte el jövőjét. Szerencsénkre mégis inkább a labdarúgópálya mellett tette le a garast, első nagyobb klubja az FC Padova lett. 1993-ban mutatkozott be a Serie B-ben, ahol 14 fellépést kapott 19 esztendősen. A következő idényben leigazolta a Juventus, Roberto Baggio, Gianluca Vialli és Fabrizio Ravanelli mögött a negyedik számú csatár lett a „zebráknál".

Egyre veszélyesebb volt azonban a sztárokra, és hamarosan kettesével-hármasával kezdte szórni a gólokat: a Juve szurkolói új bálványra leltek. Nagyon jól ment neki az idő tájt, különösen a 16-os sarkáról lőtt rengeteg egyforma gólt, s el is nevezték azt a lövőpozíciót Del Piero-szögnek. Mivel megérkezett mellé Christian Vieri, a veterán kedvenceket a csalódást okozó BL-ezüstérem után el is engedték. 1996-ban ebben a műfajban aranyérmet akaszthattak nyakába, s ezzel fel is ért pályája csúcsára, hiszen 1997-ben elindult sérüléshullámai után/miatt Del Piero sajnos nem lehetett az a játékos, aki lehetett volna belőle tehetségéből fakadóan.

Zdenek Zeman szerint túldoppingoltsága miatt ízületei, szalagjai nem bírták a terhelést – ez is egy vélemény, maradjunk ennyiben. További három BL-döntőbe azért még eljutott, 1997-ben a Dortmund elleni döntőt zseniális gólja ellenére is elvesztették, 1998-ban a Real Madrid jobb volt a Juvénél, és 2003-ban a Milannal sem volt nagyobb szerencséjük. 1998-ban súlyosan megsérült, s bár a közönségkedvenc Roberto Baggio helyére bekerült a válogatottba a franciaországi világbajnokságon, szörnyen játszott.

Visszatérése után beütött az igazi krach: talán Zeman vádjai miatt volt olyan lelkiállapotban, hogy belement egy kockázatos csínybe az Udinese ellen 2–1-re már megnyert bajnoki utolsó előtti percében. Olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy másfél évre harcképtelenné vált. Felépülése után hat hónapig nem lőtt akciógólt, szerencséjére a bírók hagyományosan sok szabadrúgást és büntetőt ítélnek a „zebráknak"... Az új évezred beköszönte előtt újfent súlyosan megsérült, de az Európa-bajnokságra összekapta magát, így legalább a kispadig eljutott.

A 2002-es vb-n kiemelkedő küzdőszellemmel harcolt, a következő idényben pedig újra csúcsformája felé közelített, kiváló átlagokkal. Be is következett a menetrendszerű térdsérülés, amely negyedévnyi kényszerszünetet parancsolt számára. Francesco Totti első számú cseréjeként megfordult a portugáliai kontinenstornán, majd világbajnok lett Németországban Pinturicchio. (Ezt a becenevet még Gianni Agnelli, a Juventus tiszteletbeli elnöke adta neki, aki egyszer azt mondta: ha Gianluca Vialli Raffaello, akkor Del Piero Pinturicchio.)

2004 őszén 2008-ig meghosszabbította szerződését a középpályásként is remek futballista a Juventusszal, amelyet a klub nagyon szépen megfogalmazott egész oldalas hirdetésekben jelentett be a közvéleménynek. Alex hozzájárult fizetése 30%-os csökkentéséhez, cserébe megígérték neki, hogy pályafutása befejezése után is számítanak rá Torinóban. 2009-ben a világ egyik legjobban fizetett futballistája volt évi kb. 7.5 millió eurós fizetésével, amihez még ennyi hozzájött marketingbevételeiből.

Viszont Fabio Capello csak ritkán számolt vele a kezdőben, pedig Del Piero gólérzékenységére nem lehetett panasz. Pinturicchio a pályán kívül keresett vigaszt: a nyáron végre oltár elé vezette Sonia Amorusót, egykori csapattársa, Nicola Amoruso húgát, akivel évek óta együtt élt. A világbajnokság után a Serie B-be tartott a Juventusszal, és gólkirályként tért vissza a legjobbak közé, hogy azzal a lendülettel az első osztályban is aranycipős legyen – pályafutása során először, 33 esztendősen!

„A válogatottba viszont csak 2007 nyarán térhetett vissza, és bár góllal nem tudta segíteni csapatát, az Európa-bajnokságon búcsúzhat el a squadrától és a nemzetközi futballvilágtól. Bár aki olyan, mint a jó bor, sohasem lehet tudni..." – vélekedtünk róla 2008 tavaszán. A kontinenstornán aztán háromszor lépett pályára, csereként, majd hiába játszott odahaza roppant gólerősen, a régi-új kapitány, Lippi már nem számolt vele komolyan, a Konföderációs Kupára sem vitte magával. A 2008-as esztendő volt a hattyúdala a válogatottban.

A Juventusban azonban még szép évek vártak rá. 2009 júliusában ugyanis 2011-ig meghosszabbította szerződését a „zebrákkal", majd utóbbi év nyarán újabb kontraktusra kanyarintotta oda a nevét. A 2011–2012-es esztendő, noha nem játszott sokat az új tréner, Antonio Conte irányítása alatt, emlékezetesre sikeredett Del Piero számára: ezüstérem a Coppa Italiában, és hosszú idő után ismét győzelem az első osztályban. A scudetto megszerzése mellett ráadásul új mérföldkő mellett is elhaladt, 700. mérkőzésén szerepelve a torinóiaknál. (Végül 705 tétmeccsel és 290 góllal zárt a Juvéban, mindkettő hatalmas klubrekord.)

Mivel Andrea Agnelli, a Juventus elnöke meglepetésre nem ajánlott már neki szerződéshosszabbítást 2012 tavaszán, vette a sátorfáját, és egészen Sydneyig repült, ahol két évre kötelezte el magát a helyi FC-hez. Az együttes évi kétmillió ausztrál dollárt fizetett Del Pierónak, aki az ausztrál bajnokság (A-League) történetének legismertebb, egyben legjobban kereső játékosa lett. A két szezon alatt összesen 28-szor volt eredményes a Sydney színeiben.

Itt tart 2014 augusztusának végén a Del Piero-saga...

ÖSSZEÁLLÍTÁSOK DEL PIERÓRÓL