„Én keveset tudok a futballról, de szürreális volt – emlékezett vissza a Palermo elleni februári bajnoki napjára Totti felesége, amikor Spalletti a meccskeretbe sem jelölte férjét. – Mint egy sci-fi, nem hittem el. Kirúgták a saját házából. Ilyet nem lehet csinálni! Én sosem tennék ilyet, sosem engedném meg magamnak. Hazajött, és azt mondta: »Ki kell mennünk a stadionba. Ott kell lennünk.« A lelátó ovációja? A szurkolók ott voltak, nem hagyták egyedül.”
A Gazzetta beszámol róla, hogy a mai edzés előtt Totti és Spalletti néhány percre elvonultak, hogy szót váltsanak egymással. A téma könnyen lehet, hogy Ilary interjúja volt, ám arról a zsurnaliszták sem tudnak semmit, miről diskurált az edző és a csapatkapitány. Néhány kommentár szerint elképzelhető, hogy a hangulat ismét „februárira fordul”, ennek fényében különösen érdekes lesz, hogy Spalletti megjelenik-e Totti keddi születésnapi partiján. |
„A labdarúgásban a csapatösszeállítás mindig megkérdőjelezhető, nem érdemes vitatkozni vele, ugyanakkor mindennek van egy emberi, egy személyes oldala – nyilatkozta Ilary Totti. – A Rai-nak adott, nagy visszhangot kiváltó interjúban Francesco csak tiszteletet kért, és teljes joggal. Francesco nem egy vitázó típus, csak akkor beszél, ha kérdezik. Haza, például, nem hoz ebből semmit, de februártól májusig ez az ügy csak növekedett. Kényes időszak volt, nem így kellett volna lennie. Sosem kérte, hogy játsszon, alázatosan várt. Nem kritizálta az összeállítást, a viselkedést. És Spalletti egy jelentéktelen ember volt. Pont. Ez az igazság.”
Totti feleségét az interjú során megkérdezték arról is, miben változott párja az elmúlt évtizedben, hiszen Ilary „szinte még egy gyerekhez ment hozzá, ma pedig már negyvenéves”...
„Normális, hogy fejlődünk. Együtt nőttünk fel, ő most közel van hozzá, hogy lezárjon egy ciklust az életében, a záró fejezetnél tartunk. Nemcsak azért, mert befejezi a labdarúgást – ha nem ebben a szezonban, akkor a következőben –, hanem mert új életet kell kezdenie. Természetesen ezt a fajta adrenalint nehéz lesz újra megtalálni.”
„Nem, soha – reagált arra, gondolta-e valaha, hogy híresebb lehet Tottinál. – Én örökre Totti felesége maradok. De ez jól van így, egyáltalán nem nehéz. Én azért csinálom a munkám, mert szeretem, nem azért, hogy ismert legyek az emberek előtt. Természetesen én is legendaként beszélek Maradonáról, még ha nem is nagyon emlékszem rá, és ez még inkább így lesz Francescóval, aki még inkább kedves lesz azoknak, akik látták játszani. De elkerülhetetlen, hogy a jövő nemzedékei kevésbé emlékezzenek rá.”