Úgy hatékonyabb, hogy önzetlenebb is, mint Ronaldo: az aranycipős Immobile

A Napoli dominál. Az állás 1–0 a hazaiaknak. Az óra mutatója a 22. percre fordul. A Laziónak óriási szüksége lenne legalább a pontszerzésre: úgy még esélye maradna a dobogón zárni a 2019–2020-as idényben. Abban az idényben, amelyben a koronavírus-járványig, a bajnokság félbeszakításáig a Juventus legfőbb üldözőjének számított.

Adam Marusics gyorsít fel a balon, a tizenhatos előterében, középen helyezkedő Immobilét játssza meg, aki azonban nem tud lefordulni az emberéről, jobbra passzolna, pontatlan, de mázlija van, mert a lőtt passz pont úgy perdül a blokkoló védőről, hogy visszapattanjon a szélen Marusicshoz. A montenegrói átveszi jobbal, majd ballal laposan centerez, a gyorsan eszmélő Immobile pedig mindenki előtt egy, de inkább két lépéssel, az ötös csücskénél érkezik és átvétel nélkül a hálóba lő. 36!

A folytatás nem alakul jól a Laziónak, végül 3–1-re kikapnak Simone Inzaghi fiai, ezzel pedig oda a dobogós álom. De Immobile... Immobile történelmet írt a rómaiak színeiben. S ez talán jelent némi vigaszt a Lazio-drukkereknek. A 30 éves olasz beállította Gonzalo Higuaín 2015–2016-os csúcsát, holtversenyben a Serie A történetének legeredményesebb gólszerzője lett az egy idényen belül elért találatok számát tekintve.

Az az Immobile, akit Higuaín csúcsot jelentő évében már csaknem mindenki leírt. Az az Immobile, aki Dortmundban és Sevillában is csúfosan megbukott. Az az Immobile, akit csupán 9 millió euróért megszerezhetett a Lazio 2016 nyarán. S az az Immobile, akit aztán Rómában csúcsra járattak, s négy idény alatt, immár 178 laziós tétmeccsel a lábában 125 góllal és 34 gólpasszal a klub történetének harmadik legeredményesebb támadója (a 127 gólos Giuseppe Signori és a 149 találatot számláló Silvio Piola áll még előtte). Ha Immobile így folytatja, akkor vélhetően már csak a 2020–2021-es évad végéig.

NEM ZSENIÁLIS, DE BIZTATÓ KEZDET

A csatár karrierje egy Nápolyhoz közeli dél-olasz kikötővárosban, Sorrentóban és annak negyed-ötödosztály közt ingázó kiscsapatában indult, mígnem 2008-ban a Juventus utánpótlásába nem került. A Juve U19-es gárdájában rettegett csatárpárost alkotott régi ismerősünkkel (főleg a Honvéd-drukkerek számára lehet az), Ayub Dauddal, aki, miután Immobilével együtt bemutatkozhatott a torinóiak első csapatában is, a Crotone, Lumezzane, Cosenza, Gubblo, Chiasso útirányból érkezve három idény alatt 52 bajnokin tizennégy góllal járult hozzá a Budapest Honvéd 2013 és 2016 közti eredményeihez.

Immobile sem lett meghatározó ember a „zebráknál”, ám karrierje így is jóval magasabb ívet jár(t) be, mint barátjáé. A Sienánál, a Grossetónál és a Pescaránál eltöltött Serie B-s évadok után a Genoa vásárolta be magát a játékjogába (4 millió euró), a „griffeknél” 33 bajnokin öt gólig és három gólpasszig jutott, s annyi rutint szerzett, hogy a Juventus ismét fantáziát lásson benne, visszaszerezze a teljes játékjogát (2.5 millió) – majd csinos haszonnal tovább is adja a városi rivális Torinónak (13.5 millió euró).

Az üzlettel mindenki jól járt, mert a 2013–2014-es évad egyértelmű áttörést hozott Immobilének. 33 bajnokin 22 gól fűződött a nevéhez, amivel – igaz, az elmúlt 12 év legszerényebb termése mellett – gólkirály lett. A Torino a hetedik helyen zárt, s a Parma kizárása miatt elindulhatott az Európa-ligában is. A „bikák” drukkerei azonban az El-ben már nem szurkolhattak az Immobile-gólokért. Az ekkor 24 éves csatár a Wolfsburg, a Werder Bremen és az Internazionale állítólagos érdeklődése mellett a Borussia Dortmund ajánlatát elfogadva belevágott a légióséletbe. A döntés pedig majdnem kettétörte a karrierjét.

AZ EMBER, AKINEK NEM VALÓ A LÉGIÓSKODÁS

„Dortmund nagyon nehéz ügy volt számomra, messze voltam az otthonomtól és nem ismertem a nyelvet – idézi a sportskeeda.com a Corriere dello Sportnak adott Immobile-interjút. – Szerencsére volt egy tolmács mellettem, aki igyekezett lefordítani mindazt, amit az edző mondott nekem. Viszont a pályán kívül még bonyolultabb volt a helyzet. Egyszerűen nem értettem, hogy a német sajtó miért ellenséges velem. Arról írtak, hogy a Bayern München a Real Madridtól igazol, a Borussia meg csak egy Torinótól tud. Talán még mindig nem tették túl magukat a 2006-os világbajnokságon” – utalt az olasz válogatott vb-címére, amit nem mellékesen az elődöntőben a házigazda németek kiejtésével ért el a csapat.

Immobile pokoli rajtot vett légiósként. A BVB színeiben egészen decemberig gólképtelen volt a Bundesligában. No nem mintha Jürgen Klopp csapatának sokkal jobb szezonja lett volna: a 13. fordulóban a sereghajtó, 18. helyen tanyázott az együttes, amely két és fél évvel korábban még Bundesliga-győztes volt és másfél esztendeje BL-döntőzött. A Dortmund végül megmentette az idényét – már amennyire a 7. hely megmentést jelentett. Immobile viszont 24 bajnokin csupán három góllal zárt, s hiába volt a Bajnokok Ligájában hat fellépésen négyszer, a Német Kupában három meccsen háromszor eredményes, mindenki egyértelmű bukásként könyvelte el a szerepvállalását. No nem mintha Robert Lewandowski örökösének kikiáltva könnyű helyzetben lett volna már eleve...

A Sevilla mentette ki Németországból, előbb 3 millióért kölcsönvéve, majd fél évvel később újabb 11 millió euróért cserébe ki is vásárolva a dortmundi szerződéséből. Csakhogy a világot Spanyolországban sem sikerült megváltania: nyolc bajnokin két góllal, 15 tétmeccsen összesen négy találattal és egy assziszttal szinte már iszkolt is haza, amikor a Torino 2016 januárjában jelezte, kölcsönvenné.

Mindez nem csoda, Immobile volt csapattársai és ismerősei is mind nagyon hazacentrikus, egyúttal érzelmes emberként írták le az olaszt, akinek ilyen habitus mellett egyszerűen nem feküdt, hogy a családjától és otthonától távol hosszú távon is bizonyítson.

Olaszországban, ha nem is varázsütésszerűen, de magára talált – 2016 nyarán a Lazio látott fantáziát a lehetőségben, hogy kicsivel több mint 9 millió euróért megvásárolja.

Immobile az első idényében 23, a másodikban 29 találattal és a gólkirályi címmel hálálta meg Inzaghi bizalmát. A 2018–2019-es kiírás nem sikerült ilyen jól, ám a csatár másodvirágzása így is egyértelmű volt.

S a java is hátra.

ÚGY HATÉKONYABB, HOGY ÖNZETLENEBB IS, MINT RONALDO

Immobile – az understat.com statisztikái alapján – nemcsak a gólok számában, de szinte minden, a támadókat minősítő fontos számban felülmúlta a Juventusban futballozó Cristiano Ronaldót a 2019–2020-as évadban. Rögvest hatékonyságban óriási volt köztük a különbség: a portugálnak 208(!) gólszerzési kísérletből jött össze a 31 találat, míg az olasznak 142-ből a 36 gól. Immobile 28.11-es xG-re (a helyzetei alapján várható gól) lőtte a 36-ot, CR 29.43-ra a 31-et. Ami szintén meghökkentőnek hat: míg Immobilének egy mérkőzésen átlagosan 3.84 kísérlete volt, addig Ronaldónak 6.3.

Elsőre impozánsnak tűnt CR 90 percre jutó 0.91-es xG mutatója (xG90), ám mindez nem azt mutatta, hogy nagyobb helyzetei lettek volna, mint Immobilének (xG90: 0.80), hanem csak azt, hogy sokkal többször próbálkozott, akár jóval kisebb gólszerzési esély mellett is (lásd a bekezdés feletti ábrákat). Míg Ronaldo helyzetkihasználása 14 százalékos volt (erősen átlagos), addig Immobile a 25 százalékával klasszis szinten teljesített (Angliában Jamie Vardy ért még el ilyen magas mutatót, illetve Lewandowski állt még közel hozzá, de erről majd később).

Immobile ráadásul úgy volt jóval hatékonyabb, hogy önzetlenségben is felülmúlta a portugált. A 142 helyzete mellé 59 olyan passza volt az idényben, amivel közvetlen lövőhelyzetbe vagy fejeshez juttatta csapattársait, CR-nél ez a szám megállt 51-nél. Elsőre nem tűnik nagy különbségnek, ám ne felejtsük, Ronaldo sokkal több helyzetnél voksolt inkább a lövésre – Immobile 201 döntésből választotta 59-szer az előkészítés lehetőségét (29.35 százalék), CR 259-ből 51-szer (19.6 százalék). Ezzel pedig nem arra célzunk, hogy Ronaldo lett volna feltétlenül önző...

Merthogy!

MI A HELYZET ROBERT LEWANDOWSKIVAL?

Míg Olaszországban Immobile legnagyobb riválisa Ronaldo volt, addig az Aranycipőért folytatott versenyben Robert Lewandowski. Tekintsünk el attól, hogy a német ligában négy meccsel kevesebbet játszanak – amíg maga a lengyel nem sopánkodik ezen, addig szurkolóként, nézőként nekünk aligha van ehhez jogunk. Lewandowski 31 bajnokin elért 34 gólja jobb átlagot jelent, mint Immobile 36/37-es mutatója. Ám a többi szám... ismét az olasz megérdemelt elsőségét mutatja.

Lewandowski 138 kísérletből érte el a 34 gólját, ez 24.63 százalékos hatékonyság, ami elmarad Immobiléétől. A lengyel 31.20 xG mellett hozta össze a 34 találatot, ami túlteljesítés ugyan, de közel sem akkora, mint Immobile neve mellett az extra 7.89 gól. Lewandowski 36-szor teremtett közvetlenül lövéssel vagy fejessel befejezhető helyzetet, ez 174 döntésre 20.6 százalékos mutatót jelent, amely rögvest aláhúzza Immobile 9-esektől szokatlan önzetlenségét. Lewandowski mellett a csupán öt tizenegyesből elért gólja szól (100 százalékos hatékonyság!), Immobile – mint már említettük – 14 értékesített büntetővel zárta az idényt (15 kísérlet mellett). Könnyű lenne egy legyintéssel elintézni, „ennyi tizenegyessel könnyű”, ám azokat ilyen nagy mennyiség mellett is hatékonyan értékesíteni nem épp a könnyű kategória, főleg napjainkban, amikor mindent, de tényleg mindent kielemeznek (CR 13-ból rontott el egyet a Serie A-ban).

A három támadót összevetve szembetűnő, hogy Ronaldo mennyivel többet próbálkozott – a hatékonyságát látva erősen megkérdőjelezhető módon – a tizenhatoson kívülről. Immobile ugyanakkor a kapu előtti érkezésekben marad el a két riválissal szemben – bár talán ez abból is fakad, hogy a Lazio játékában alapvetően kisebb szerepet kaptak a kapu elé beívelt, centerezett labdák, mint a Bayernében vagy a Juventuséban.

Szembetűnő a három ábra alapján az is, hogy Immobile mennyivel hatékonyabb balról: míg Ronaldo és Lewandowski helyzetei nagyjából szimmetrikusan rajzolódnak ki, addig az olasz a tizenhatos jobb széléről szinte eredménytelen – a következő évekre ez akár fejlődési potenciált is jelenthet még számára.

MITŐL VOLT ILYEN JÓ?

„A csapat játéka passzol hozzám – mondta Immobile az utolsó forduló előtt egy római rádióinterjúban, hozzátéve, pontosan tudja, hogy ez egyúttal azt is jelenti, a támadójáték lényegében rá épül. – Élvezem a szerepet, amit betölthetek a játékban. Megvannak az egyéni céljaim, de nem idegeskedem azon, jönnek-e a gólok vagy sem. A karantén óta nem voltam egészen önmagam, az utóbbi hetekben viszont sikerült ismét megtalálnom a nyugalmam, ez segít” – értékelte önmagát a végjátékot megelőzően.

Az első kulcsszavunk tehát a bizalom.

Simone Inzaghi, Immobile és a csapat kapcsolatát már a tavasz elején is boncolgattuk. A Lazio koronavírus előtti nagy menetelését elemző cikkünkben ekképpen írtunk a „futballrománcról”.

„A totalfootballanalysis.com már ősszel részletesen kibontotta Inzaghi taktikáját, az egykori támadó csapatát kifejezetten sokoldalúnak és komplexnek leírva. Mint az elemzés rámutat, a Lazio legnagyobb erőssége, hogy nincs egyetlen igazi erőssége. Labdabirtoklásnál képes rövid passzos játékkal támadást építeni, de nem idegen tőle a gyors és hatékony kontrajáték sem. Védekezésben egyaránt hajlamos magasan meghúzni az utolsó védelmi vonalat és letámadni, mint ahogyan az ellenfélhez igazodva, annak egy-egy kulcsjátékosát akár klasszikus emberfogással is kivonni a játékból.

Egyvalami viszont állandó: a három védő. Inzaghi főleg a 3–5–2-es és a 3–5–1–1-es felállást alkalmazza, mindez garantálja csapata számára a mezőnyfölényt a pálya közepén, miközben teret nyit a széleken a labdaszerzések utáni kontrákhoz. Érdekesség, hogy az öt középpályás gyakran változtatja a helyét, az alapcsapatból Lucas Leiva, Marco Parolo, Szergej Milinkovics-Szavics, Senad Lulic, Luis Alberto és/vagy JoaquínCorrea is gyakran változtatja a pozícióját.

A támadójáték hatékonyságának kulcsa mégis leginkább Immobile. A 29 éves csatár élete formáját hozza, 24 bajnokin 26 találatnál jár. Emberöltőkre visszanyúló rekordokat ostromol az olasz élvonalban: többek között beállította már Antonio Valentín Angelillo 1959-es csúcsát. Olaszországban legutóbb akkor fordult elő, hogy egy csatár 21 forduló alatt 25-ször volt eredményes. Aztán pedig most... Immobile Luis Alberto és Correa előtt, vagy a klasszikus centert játszó Felipe Caicedo mögött/mellett is komfortosan mozog.”

Az akkori cikkbe beleolvasva még megdöbbentőbb, milyen szinten esett szét a Lazio az újrakezdés után (12 meccsen öt győzelem és egy döntetlen mellé hat vereség, míg előtte 26 meccsen összesen volt kettő). A scudettóból nem lett semmi, azonban Immobile így is képes volt tovább ostromolni a rekordokat, és „hazavinni” a gólkirályi cím mellé az Aranycipőt.

IMMOBILE 36 GÓLJA