Balogh Botond: Serie A-játékosként a válogatotthoz is közelebb kerülhetek

– Nagy ünneplést csaptak, miután a Bari elleni idegenbeli döntetlennel a héten feljutottak a Serie A-ba?
– Megadtuk a módját, hatalmas élmény volt! – mondta a Nemzeti Sportnak Balogh Botond, a Parma háromszoros válogatott belső védője. – Más lett volna, ha hazai pályán vívjuk ki a feljutást, de így is pazar volt az ünneplés. Bari repülőtere tele volt a szurkolóinkkal, s amikor landoltunk Parmában, ott is dugig volt a reptér, a csapatbusznál vártak minket – hétszázan tették meg a mintegy nyolcszáz kilométeres távot. Szervezett keretek között terveztük a fiesztát, időpontra kellett volna a belvárosba érnünk, ám a fanatikusaink eltorlaszolták a kaput, a rendőri intézkedések ellenére sem engedték ki a buszunkat, amíg le nem szálltunk a szakadó esőben velük ünnepelni. Ezután a belvárosban folytatódott a buli, csordultig megtelt a főtér – elképesztő érzés volt látni, sikerünkkel micsoda örömöt szereztünk az embereknek, s mennyire szeretnek minket. Nem is lehet más a célunk, az utolsó két fordulóban biztossá kell tennünk az elsőséget, szeretnénk a Serie B aranyérmeseként megváltani a jegyünket az első osztályba. A vasárnapi, Cremonese elleni bajnokin győzelem esetén elérjük a célunkat. A csapatmenedzserünk jelezte, óriási lesz a felhajtás, szerda délelőtt szólt nekünk, hogy akinek szüksége van tiszteletjegyre, azonnal jelezze neki, mert pikk-pakk elkapkodják a belépőket.

– Úgy tűnik, Parmában jó előre kell intézkedni: klubja másfél évvel a szerződése lejárta előtt kötött új, 2027 nyaráig érvényes megállapodást önnel. Milyen érzésekkel írt alá?
– Mivel az egyeztetések során azt éreztem, saját nevelésűként szeretnének megtartani, látják, hogy sokat fejlődtem, és Serie A-játékosként a válogatotthoz is közelebb kerülhetek, egymás tenyerébe csaptunk. Megkönnyebbültem a szerződés aláírása után, jó volt pontot tenni a tárgyalássorozat végére.

– Milyen célokkal vág neki a Parma a következő idénynek?
– A bennmaradás kiharcolása lesz a feladat az első idényben, utána pedig minél feljebb törne a klub, idővel szeretne európai szinten versenyképes lenni. Hosszú távú projektben gondolkodik a vezetőség, ennek megfelelően sok fiatal labdarúgó alkotja a keretet. Hogy mire leszünk képesek, jó kérdés, de beszédes, hogy az Olasz Kupában megmutattuk, felvesszük a kesztyűt: a Leccét kiütöttük, a Fiorentina nagy nehézségek árán, tizenegyesekkel búcsúztatott minket, az előző idényben pedig az Internazionale is csak a hosszabbításban bírt el velünk.

– Tizennyolc évesen mutatkozott be a Serie A-ban, huszonkét évesen pedig ismét a topbajnokságban játszhat. Mennyiben lesz más a legjobbak között futballozni?
– Teljesen, hiszen a kétezerhúsz–kétezerhuszonegyes idényben ha nem is vésztartalékként számoltak velem, sok szerencse kellett ahhoz, hogy pályára lépjek. Várom az új évadot, mert szerintem fiatalabban is megálltam a helyemet az Internazionale, a Lazio és a Samp­doria ellen, azóta pedig tapasztaltabb, érettebb, magabiztosabb futballista lettem. Nem az lesz, hogy csak kényszerhelyzetben számít rám a szakmai stáb, hétről hétre úgy készülhetek, hogy lesz esélyem bekerülni a kezdő tizenegybe – ez pedig nagyon más érzés. Marco Rossi szövetségi kapitánytól is azt a visszajelzést kaptam, hogy megállnám a helyemet ezen a szinten.

– A Serie B-ben azonban valamiért keveset játszatják az elmúlt hetekben. A Törökország elleni győztes válogatott mérkőzés óta miért nem látjuk többet a pályán?
– Miután március végén visszatértem a válogatottól, megbetegedtem, két bajnokin sem neveztek a keretbe, majd a következő négy meccsen nem kapott gólt a csapat. Fabio Pecchia vezetőedzőnek nem volt oka megbolygatni a hátsó sor összetételét – ha játszanék, és háromszázhatvan percen keresztül nem kapnánk gólt, arra számítanék, hogy a következő találkozón is lehetőséget kapok. Hátravan még két bajnoki, bízom benne, hogy megkapom a lehetőséget.

– Lelkileg hogyan éli meg ezt az időszakot?
– A profi futballban töltött olaszországi évek megedzettek. Nincs bennem tüske, profiként készülök az utolsó meccsekre. Sohasem jó, amikor sorozatosan a cserék közé neveznek, nyilván nem repesek az örömtől, hogy áprilisban csak a Spezia elleni mérkőzésen játszottam néhány percet, de a feljutásnak rendkívül örülök. Egészséges vagyok, az önbizalmam sem csorbult, erőnlétileg is jó állapotban érzem magam, úgyhogy továbbra is úgy készülök, hogy ha megkapom a lehetőséget, élnem kell vele. A nyári Európa-bajnokság előtt fontos lenne gyarapítanom a pályán töltött játékidőmet, valamint jó teljesítményt kell nyújtanom.

– No igen, alighanem az a cél lebeg a szeme előtt, hogy ott legyen Németországban.
– Mi más lehetne? Megtisztelő és nagy élmény lenne bekerülni a bő, majd a szűk keretbe. Nem merem kijelenteni, hogy biztosan ott leszek az Európa-bajnokságon, de szerintem van esélyem bekerülni annak ellenére is, hogy az utóbbi időben kevés játéklehetőséget kaptam.