Márai Sándor könnyei és a scudettóig tartó csók – nápolyi jelentés

„Ha Itália egy nő, akkor Nápoly a nemi szerve” – olvasni Márai Sándor naplójában, a hasonlatot azonban veszélyes lenne továbbgondolni, az pedig végképp ingoványos terepre vezetne, ha holmi piszkos szurkolói képzetekkel társítanánk, és a Serie A-mérkőzésre Nápolyba utazó Parma szerdai szándékaival hoznánk párhuzamba. Maradjunk inkább a huszadik századi íróklasszis gondolatainál, például a merő élménypótléknak nevezett, rideg pénzügyi számításból hatalmasra fújt sportüzletág kritikájánál: „A szenvedély, az ideges remegés, az odaadás, a láz, amivel a félvilág publikuma a test játékai felé fordul ebben az időben, bizonyára nem más, mint egy civilizáció egyik dekadens krízisének kísérő tünete. Ez a fogékonyság a rekorddal szemben, amit az indusztrializált és mechanizált ember megremegve ismer el, pontos és orvosilag észlelhető idegválsága egy kultúrának. Nem a test épebb tőle: csak a kor sebzett, ideges, szűkölő lelkének egyik vinnyogó sikolya.”
Mi ezt a sikolyt mentünk meghallgatni az olasz bajnokság 16. köréből elhalasztott Napoli–Parma mérkőzésre, a Diego Armando Maradona Stadionba, oda, ahol az a szokottnál őszintébbnek, szenvedélyesebbnek és néha keservesebbnek hallatszik. Az örök mozgásban lévő város levegője ihlette a nápolyi lélek csodálóinak tételévé emelt Márai-megfigyelést: „Az olaszok gyermekesen nyíltak, szerények, jóindulatúak. Mégis, a latinok mások. Csak köztük jó még élni.” Amikor a magyar író az élet legnagyobb ajándékának nevezett két posillipói éve után elhagyta a napfényes tengerparti települést, a búcsú fájdalmáról ezt jegyezte fel: „Az olasz eget nézem, és csorognak a könnyeim.”
A kora esti mérkőzés előtti órákban, a spanyol negyed sikátoraiban bolyongva felkerestük a stadion névadójának városi emlékhelyét, és a Maradona-zászlók között szemet szúrt egy ház oldalára festett grafiti. A hét éve elhunyt nápolyi filozófusnak, Luciano De Crescenzónak állított emléket, a művészi kép mellett az íróként és színházi rendezőként is ismert híresség Máraiéval összecsengő gondolata volt olvasható: „Azt hiszem, Nápoly az emberiség utolsó reménye a túlélésre.” A délolasz szellemi élet ikonja mondta egyébként ezt is: „Igenis létezik örök szerelem. Egyetlen ismert formája, ha valaki hűségesen egy futballcsapatnak szurkol.” Egy másik kopott, omladozó épület falán látott falfirka pedig arra tanított, hogy a Napoli iránt táplált közös tűz képes a szívek harcának barikádjait is felégetni: „Bocsássunk meg egymásnak, és csókolj a következő scudettóig!”

Ami azt illeti, a következő bajnoki cím nem tűnik elérhetetlennek a – Maradona-korszak mennyei dicsfényben úszó aranyai (1987, 1990) után, emberöltőnyi várakozást követően – 2023-ban és 2025-ben is Olaszország csúcsára jutó Napolinak. „Step on scudetto” – írták a szerkesztők a Corriere dello Sport nápolyi kiadásának címlapjára, nem is olyan burkoltan biztatva a lépéshátrányban lévő, a meccsnapon harmadikként „ébredő” csapatot arra, hogy a középmezőny alján szereplő Parma ellen acélozza meg bajnoki reményeit. Antonio Conte vezetőedző nem ülhetett le a kispadra, két mérkőzésre eltiltották, miután a táblázatot vezető Internazionale elleni, előző hétvégi milánói rangadón (2–2) élesen kikelt a játékvezetők ellen és piros lapot kapott. A hosszú ideje sérült Kevin De Bruyne távollétében a skót Scott McTominay lehetett a csapat motorja, sőt szűk negyedóra után gólszerzőként is ünnepelte őt a nápolyi stadion negyvenezres közönsége – túlságosan korán, a szenvedélyre vak VAR ugyanis lest érzékelt a közelről begyötört labda előzetes útja során. Filippo Rinaldi, a Parma kapusa védett néhány szépet (majd bizonytalankodott is egyet-egyet), a második félidőben fokozódó nápolyi nyomás azonban eredménytelen maradt.
A Márai Sándornál oly sötét színben említett sportérzelmek ezen a fázós januári estén visszafogottan törtek elő. Jellemző a futballesemény csendes dramaturgiájára, hogy talán a leginkább szívet melengető jelenet a kezdés előtti előkészületekhez kötődött: a Napoli gimnasztikázó játékosainak Maradona milliók által ismert, 1989-es dekázós táncát idézve a Live Is Life című számot játszották be a hangszórókon, a közönség nagy örömére. A nápolyi futballtörténelem lapjain hamar halványuló szerdai meccsélmény, a Parma elleni 0–0-s döntetlen után pedig mi sem mondhatunk mást: ilyen az élet.
OLASZ SERIE A
16. FORDULÓ, PÓTOLT MÉRKŐZÉS
Napoli–Parma 0–0
Később
20.45: Internazionale–Lecce
| AZ ÁLLÁS | M | Gy | D | V | L–K | Gk | P |
| 1. Internazionale | 19 | 14 | 1 | 4 | 42–17 | +25 | 43 |
| 2. Milan | 19 | 11 | 7 | 1 | 30–15 | +15 | 40 |
| 3. Napoli | 20 | 12 | 4 | 4 | 30–17 | +13 | 40 |
| 4. Juventus | 20 | 11 | 6 | 3 | 32–16 | +16 | 39 |
| 5. Roma | 20 | 13 | – | 7 | 24–12 | +12 | 39 |
| 6. Como | 19 | 9 | 7 | 3 | 27–13 | +14 | 34 |
| 7. Atalanta | 20 | 8 | 7 | 5 | 25–19 | +6 | 31 |
| 8. Lazio | 20 | 7 | 7 | 6 | 21–16 | +5 | 28 |
| 9. Bologna | 19 | 7 | 6 | 6 | 26–20 | +6 | 27 |
| 10. Udinese | 20 | 7 | 5 | 8 | 22–32 | –10 | 26 |
| 11. Sassuolo | 20 | 6 | 5 | 9 | 23–27 | –4 | 23 |
| 12. Torino | 20 | 6 | 5 | 9 | 21–32 | –11 | 23 |
| 13. Cremonese | 20 | 5 | 7 | 8 | 20–28 | –8 | 22 |
| 14. Parma | 20 | 5 | 7 | 8 | 14–22 | –8 | 22 |
| 15. Genoa | 20 | 4 | 7 | 9 | 22–29 | –7 | 19 |
| 16. Cagliari | 20 | 4 | 7 | 9 | 21–30 | –9 | 19 |
| 17. Lecce | 19 | 4 | 5 | 10 | 13–27 | –14 | 17 |
| 18. Fiorentina | 20 | 2 | 8 | 10 | 21–31 | –10 | 14 |
| 19. Pisa | 20 | 1 | 10 | 9 | 15–30 | –15 | 13 |
| 20. Verona | 19 | 2 | 7 | 10 | 15–31 | –16 | 13 |








