Bónuszokból és álkölcsönökből sarjad az új Grande Inter?

Nincs könnyű helyzetben a 30-as és 40-es Internazionale-őrült korosztály a drukkerek között: a főleg hazai földön villogó Andreas Brehme, Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann-korszak után a nagy dobás nem jött össze a Laurent Blanc, Vladimir Jugovics, Ronaldo, Clarence Seedorf, Luigi Di Biagio, Álvaro Recoba, Christian Vieri, Hakan Sükür, Robbie Keane, Andrea Pirlo, Iván Zamorano, Angelo Peruzzi, Christian Panucci, Adrian Mutu, Mikaël Silvestre, Gianluca Pagliuca, Youri Djorkaeff, Aron Winter, Diego Simeone, Bernardo Corradi, Dario Simic, Goran Pandev, Taribo West, Paulo Sousa, Hernán Crespo, Fabio Cannavaro, Matías Almeyda, Gabriel Batistuta nevével fémjelzett pár évben sem – a közelmúltban viszont José Mourinho irányításával a milánóiak ismét felültek Európa trónjára, és odahaza is begyűjtöttek néhány bajnoki címet, párat nem mindennapi körülmények között.

Hanem azóta! 2010 óta csupán egy hazai Coppa jött össze, pedig sem Massimo Moratti, sem a klubnál a hatalmat 2013-ban átvevő Erick Thohir nem garasoskodott, az utolsó nagy siker óta eltelt időszakban ugyanis összesen negyedmilliárd eurót költött erősítésekre (aláírási pénzek nélkül), a legdrágább, tízmillió fölötti fogások pedig Andrea Ranocchia (18.5 millió euróba került), Giampaolo Pazzini (18), Ricardo Álvarez (10.5), Samir Handanovic (12), Álvaro Pereira (12), Mateo Kovacic (11), Fredy Guarín (11), Rodrigo Palacio (10.5), Hernanes (18) és Mauro Icardi (12) voltak.

Sokatmondó tény ellenben, hogy tavaly nyáron már csak 15.7 milliót fektetett be a klub transzferekbe, így került berkeibe végleg vagy kölcsönbe (vagy kölcsönnek álcázott végleges átigazolással, hogy szabadon lehessen tologatni pár tízmilliót a könyvelésben az üzleti évek között) Gary Medel, Marcelo Brozovic, Rene Krhin, Dodo, Yann M'Vila, Cristiano Biraghi, Lukas Podolski, Nemanja Vidic‎s, Adama Fofana, Pablo Osvaldo, Davide Santon, Tommaso Berni, Xherdan Shaqiri, Niccolo Belloni, Andrea Bandini, Youssou Lo és Andrea Romano. A nagy öregek közül, tehát a 2010-es BL-döntős csapatból [Júlio César – Maicon, Lúcio, Samuel, Chivu (Sztankovics, 68.) – J. Zanetti, Cambiasso – Sneijder – Eto'o, D. Milito (Materazzi, 92.), Pandev (Muntari, 79.)] mindenki elhagyta már a fedélzetet, az újak pedig egyértelműen nem tudtak „cipőjükbe lépni".

Erről a vezetőség is tehet, hiszen sokszor szinte pánikszerűen igazolt, szinte hasraütés-szerűen, abban bízva, hogy a sok-sok középszerű labdarúgó közül csak kinő egy-két világklasszis – nos, erre például Ricardo Álvarez, Jonathan, Juan Jesus, Mauro Zárate, Marko Livaja, Álvaro Pereira, Rodrigo Palacio, Ezequiel Schelotto, Antonio Cassano, Matías Silvestre, Zdravko Kuzmanovic, Gaby Mudingayi, Szafir Taider, Iszak Belfodil és Diego Laxalt esetében is hiába vártak.

Beleszédültek már a névsorolásba? Vagy megjött a kedvük már a cikk elején, hogy elkattintgassanak pár idényt a Championship Manager egyik régebbi kiadásával?

Térjünk vissza a jelenbe: úgy döntött Thohir, hogy ismét Roberto Mancini kezébe kerüljön a kormányrúd, az egykori csatár újfent elkezdett csapatot építeni Milánóban. Először is leépíteni, lásd lenti táblázatunkat, amelynek az Inter Távozott c. rovatában több egykori nagy ígéret és alapember(nek szánt vétel) is szerepel. Értük eleddig közel 25 millió euró folyt be, de ez még az új szűrőre is kevés volt.

A Monaco ugyanis 30 millió eurót kért és kapott Geoffrey Kondogbiáért, a 22 éves francia középpályásért. A hatalmas összeget annak fényében nézzük, hogy a hercegségbeliek két éve 20 millióért vették őt a Sevillától (a spanyolok előtte egy esztendővel négyért a Lenstól), közben pedig játszott pár mérkőzést a válogatottban is. A jövőbeli szerepléstől függően még ötmilliót (más források szerint nyolcmilliót, de az is kiderült, hogy plusz négymillió jár az ASM-nek, ha továbbadják a labdarúgót) kell fizetni érte, és a jól megtermett játékosnak fényes jövőt jósolnak Milánóban, ahol azt várják tőle, hogy minden értelemben véve megerősítse a gárda gerincét. Megbecsültségét mutatja, hogy Kondogbia évi 4.5-5 milliót keres majd a fekete-kékeknél, ezzel a csapat legjobban fizetett alkalmazottjává válik – miközben az európai topkluboknál az átlagfizetés hétmillió fölötti, de az egész keretet nézve.

A transzfer külön érdekessége, hogy csábítgatása közben az Inter és a Milan megnemtámadási egyezményt kötött a Ligue 1-re vonatkozóan.

Mancini újjászervezte az egész védelmet, amelynek magja Spanyolországból érkezett: az Atléticót odahagyó Miranda már túl van a 30-on, de még két idényig mindenképpen erősítést jelent (ehhez képest sokat is kell fizetni érte, a harmincon felüli bekkek közül csak Jérémy Mathieuért utaltak többet eddig a transfermarkt.de szerint), és szintén először kölcsönbe érkezett Martín Montoya.

Miranda ugyebár remek középső védő és klasszis emberfogó, a 24 éves Montoyában pedig tombol a bizonyítási vágy, hiszen csak kiegészítő ember volt eddig a Barcelonában. A jobbhátvéd szintén kölcsönbe érkezett, de a pályára lépések számától függő vételi opcióval (Miranda jövőre mindenképpen végleg interes lesz), a Montoyáért fizetendő 6-8 millió pedig egyáltalán nem tűnik soknak a mai világban.

Montoya egyik vetélytársa az Inter régi-új védője, a mindkét szélen bevethető Davide Santon lesz, akit túl korán engedtek el anno Angliába – ahol az olasz mérgében befutott, majd kis visszaesést követően hazatért, mégpedig igen jutányos áron.

Kissé húzósabb árban és kockázatban is a kolumbiai Jeison Murillo, ám ha kissé kiegyensúlyozottabban fog teljesíteni a jelenleg törött orrával bajlódó védő, meg is van személyében a klub új Iván Córdobája. És akkor nem is sok az érte most kiadott nyolcmillió (bónuszolva majd kettővel több lesz), mint ahogyan a kétszer ennyi sem túlzás napjaink őrült világában egy Xherdan Shaqiriért, akitől mindössze az Inter szélsőjátékának megújulását, szárba szökkenését, majd felvirágozását várják. Hacsak el nem adják már a nyáron Angliába, vagy el nem cserélik a Wolfsburggal...

Szokás szerint visszatért kölcsönből két IFÁ-nyi fiatal játékos, közülük emeljük ki a 23 éves kapust, Francesco Bardit, valamit az algériai középpályást, Szafir Taidert, aki nagy erőssége lenne bármely csapatnak, ha végre megemberelné magát.

A nagy Mancio a csapatrenoválást a manchesteri Yaya Tourével folytatná, akinek kedvéért a csillagászati béreket is lehoznák a magasból, Kondogbia mellett az atléticós erőverő, Mario Suárez szűrhet az új idényben (Thiago Mottát állítólag ingyen is elengedné a PSG, a spanyol ennél éppen 12 millióval kóstál többet, negyedennyi bónusszal megfejelve), és valószínűbb Touré érkezésénél a portugál karmester, Joao Moutinho megvétele, ő ráadásul remekül megértette magát Kondogbiával Monacóban.

Utóbbiért 25 milliót kellene fizetni, a Chelsea Mohamed Szalahja (a nyár nagy kontraktusrebellise) ennél valamivel olcsóbb, de még nála is gazdaságosabb Ivan Perisiccel megerősíteni a széleket. A horvát az FC Bruges után a Dortmundban és a Wolfsburgban sem okozott csalódást, az utóbbi három idényt összesen 40 kanadai ponttal zárta.

Az olasz sajtóban felvetődött, hogy kétmillióért kölcsönkérik, 13 milliós opcióval, és bár elsőre meglepő, de egyre több haraszt zörög egy Perisic–Shaqiri cserét. Mivel a németek 20 plusz 2 milliót kérnek Perisicért, ezen a ponton bukkant fel a Napoli Dries Mertensének a neve, miközben a belga menedzsere, Massimiliano Capparoni gyorsan leszögezte, hogy védence jól érzi magát délen, esze ágában sincs távozni.

Handanovic esetleges távozását már a tavasszal is pedzegették a lapok, a német Bernd Leno méltó örököse lenne, a csatársorba a nagy kiszemelt a citysta Sztevan Jovetics, akihez maga az elnök ment el személyesen látogatóba, aligha csak egy jó kávézás kedvéért.

Nem hiába volt a Manchester City menedzsere egy ideig Mancini – Jovetics egyébként először teljesen megdöbbentő módon csak kölcsönbe érkezne, 15-18-20 milliós vásárlási opcióval, évi 3.5 milliós bérrel. Ha minden igaz, ő is, akárcsak Touré, hajlandó lenne alapos bércsökkentésbe is belemenni, hogy újra együtt dolgozzanak Mancinivel, illetve utóbbi játékos esetén a több játéklehetőség többet nyom a latban holmi néhány százezer eurónál.

A gyenge idegzetűek ugorjanak egy bekezdést: a Citynél az éves fizetés átlagban 7.9 millió euró. Per fő.

A B-terv a múlt héten még a török Burak Yilmaz volt, és nagyon-nagyon örülnének a Juventus hívei, ha Felipe Melo tényleg visszatérne a Serie A-ba. Az Interhez.

Perisic B-terve a veterán olasz Fabio Quagliarella, C a bergamói Germán Denis, karmesteri poszton felvetődött Ondrej Duda (Legia Warszawa) neve, az AS Romával egyetemben csatázik az Inter a Málaga középpályásának, Sergi Dardernek kegyeiért, a Liverpoollal a laziós Keita Baldé Diaóért; és nem véletlenül Itália a Panini hazája: a hírek szerint Nemanja Vidics Wolfsburgban, Guarín Nápolyban, Nagatomo Juto a törököknél lehet cserealap, Schelottóért a Chievótól a bosnyák balbekket, Ervin Zukanovicot kaphatják meg; akinek meg van tízmilliója, euróban, bármikor elcserélheti Juan Jesus játékjogára.