Légiósok: A Romának az ember nem mondhat nemet – Megyeri Gábor

Éretten gondolkodó, a helyzetét és a lehetőségeit józanul értékelő fiatalembert ismertünk meg Megyeri Gáborban, az AS Roma 18 éves magyar kapusában. A Honvédtól kölcsönben a 2020–2021-es idényre az olasz klubhoz szerződő futballistával a római Colosseumnál találkoztunk, és egy közeli kis utca kávézójában beszélgettünk a mögötte hagyott, nehézségekkel teli időszakról, a békéscsabai gyökerekről, valamint a Rómában tapasztalt Totti-kultuszról is.

– Felemás idény végéhez közeledik: a világhírű AS Roma játékosának vallhatja magát, a klub Primavera-csapatába azonban egyszer sem állították be. Miként értékeli olaszországi hónapjait?
– Jócskán van bennem hiányérzet. Nem sikerült elérnem a célomat, hogy minél többet játsszak, októberi megérkezésem óta először június tizennegyedikén, a Monza elleni bajnoki mérkőzésen kaptam játéklehetőséget a Primavera alatti, U18-as csapatban. Nem akarok kifogást keresni, de tény, akadtak hátráltató tényezők.

– Mire gondol?
– Például arra, hogy a Covidból frissen meggyógyulva nem a legjobb állapotban érkeztem Rómába tavaly októberben, aztán december végén súlyos térd­sérülést szenvedtem, ami két és fél hónap kihagyást okozott. Amikor végre teljesen felépültem, nagyon ment a csapatnak, nem volt észszerű megbontani a felállást.

– Nem érzi úgy, hogy játék nélkül elpazarolt idő volt ez a háromnegyed év?
– Semmiképpen sem! Ha a Roma ajánlatot tesz, az ember nem mondhat nemet. Ráadásul a rómaiak szándéka tényleg komoly volt, a kapusedző, Alessandro Cesaretti személyesen utazott el Magyarországra, hogy megnézzen. Hívott a Fiorentina is, a Roma elhatározását azonban erősebbnek éreztem. Bár mérkőzésen valóban nem jutottam szóhoz a Primavera-csapatban, érzem, az edzéseken rengeteget fejlődöm. Nap mint nap találkozom a nagy múltú olasz kapusiskola módszereivel, sokat tanulok, egész más edzésmunkát végzünk itt, mint ami odahaza jellemző.

– Miért idény közben, októberben váltott klubot?
– Valójában már a tavaly nyári átigazolási időszakban megegyezett a Honvéd és az AS Roma, csak éppen a kiutazásom előtt néhány nappal a kötelező teszt kimutatta, hogy koronavírus-fertőzött vagyok. Előzőleg a Honvéddal partneri kapcsolatban álló Siófok csapatában játszottam az Ajka elleni NB II-es mérkőzésen, valószínűleg azokban a siófoki napokban kaphattam el a vírust. Eleinte nem voltak tüneteim, aztán elment a szaglásom, ízlelésem, sőt szinte mozogni sem tudtam. Egy hónapig nem edzettem, ez elég nagy hátránynak bizonyult utólag, a római kiutazást követően.

– Volt alkalma együtt edzeni Edin Dzekóékkal, a felnőttcsapat játékosaival?
– Még tavaly ősszel a válogatott szünet idején, néhány nap erejéig. Főként a kölcsönadott futballisták vettek részt azokon a tréningeken, így például a Paris Saint-Germainben játszó Alessando Florenzi vagy az Evertonnál szereplő Robin Olsen. Folyamatos a kapcsolatunk a felnőttegyüttessel, ha edzésen pluszjátékosra van szükség, rendre a Primavera-együttesből hívnak embert.

– Mit jelent az olasz fővárosban a Roma igazolt játékosának lenni?
– Az elmaradt lehetőségek miatt én erről az érzésről nem tudok igazán hitelesen beszélni, azt viszont tapasztalom, hogy már az utánpótláscsapat körül is mekkora a felhajtás. Bárhol járunk, ha kiderül, hogy a Roma játékosai vagyunk, úgy néznek ránk, mint valami félistenekre.

– És ha egy Roma Primavera-játékos így érzi, mit mondjon a klub négy éve visszavonult legendája, Francesco Totti?
– Hát igen, Totti az Totti. Az ő kultusza, népszerűsége egyedülálló, ezt lépten-nyomon érzékeljük. Nekem nem adatott meg a találkozás vele, ahogyan például Daniele De Rossit sem láttam még a klubnál.

– Bezzeg az édesapját, a Roma Primavera-csapatának edzőjét annál gyakrabban. Alberto De Rossi is annyira intenzív, tüzes személyiség, mint az egykori Totti-helyettes, majd Roma-csapatkapitány Daniele?
– Nem mondanám, a fiánál azért visszafogottabb karakter. Személyesen keveset kommunikálunk, ő nemigen beszél angolul, én pedig csak néhány szót tudok olaszul.

– A magyar válogatott Eb-szereplésének milyen az olaszországi visszhangja?
– Személyes tapasztalataimról beszélhetek csak, például a Portugália elleni mérkőzés napjáról. Másnap volt bajnokink idegenben, az utazásunk után együtt néztem csapattársaimmal a magyar válogatott első Eb-meccsét, és ahogy az öltözői közegben szokás, mentek rendesen a szurkálódások. Aztán a csapat játéka és szívós ellenállása elcsendesítette a többieket, a végén a három kapott gól persze nem segítette a helyzetemet. De mondtam nekik, hogy ne hangoskodjanak, mert higgyék el, nem akarnak a mai magyar válogatott ellen játszani.

– A Roma Primavera-csapatával még a bajnoki rájátszásban szerepel, utána azonban lejár a kölcsönszerződése. Hogyan tovább?
– Valószínűleg nem lép életbe a Roma hosszabbítási opciója, úgyhogy mérlegelni kell majd a lehetőségeket. Ha rajtam múlik, szívesen maradnék Olaszországban, feltéve, hogy találok olyan klubot, amelynél komolyan számolnak velem. Ha pedig visszatérek a Honvédhoz, a fiatalszabály adta lehetőségek miatt alighanem valamelyik NB II-es csapat jöhet szóba. A lényeg, hogy pályán legyek, mert nem szeretnék még egy olyan évet, mint ami mögöttem áll.