Eric, az Angolna és a többiek: fura figurák az olimpián

 

 

FUTÓ – NÉGY KERÉKEN (1904)

A maratoni futás célegyenesében Fred Lorznak mintha meg se kottyant volna a táv a St. Louis-i olimpián, pedig 14 kilométer után már olyan fáradt volt, hogy majd összeesett. Fel is pattant egy kocsira, hogy az a bázisra szállítsa, csakhogy az is lerobbant. Ám miután jól kipihente magát, lefutotta a hátralévő tíz kilométert, így elsőként ért a célba, és a nagy ünneplés közben elfelejtett szólni a négykerekű kalandjáról. A csalást később „praktikus viccnek” nevezte, majd megnyerte a Boston-maratont.

EGY KICSI INDIÁN (1912)

Miután megnyerte a tízpróbát és az öttusát is a stockholmi olimpián, a svéd király, V. Gusztáv magához hívatta Jim Thorpe-ot, és így szólt hozzá: „Ön a világ legnagyobb atlétája!” Erre az ír apától és francia anyától származó, ám magát indiánnak tartó Wa-Tho-Huck, azaz Csillogó Ösvény csak annyit felelt: „Kösz, király!” A laza indiántól aztán a NOB elvette az aranyérmeit, mert korábban kemény 25 dollárt keresett baseballjátékosként, így profinak számított, azoknak pedig akkoriban tilos volt az olimpiai részvétel.

HALÁLOS NAPTEJ (1912)

Portugália Stockholmban debütált az olimpián, méghozzá a verseny előtt három maratonit is megnyerő, civilként egy lisszaboni autógyárban dolgozó Francisco Lázaro sikerében bízva. Csakhogy a 21 éves sportember 29 kilométer megtétele után összeesett. Mivel a testhőmérséklete 41 Celsius-fokos volt, kórházba szállították, ám másnap meghalt. Az első diagnózis szerint a kiszáradás okozta a vesztét, de később kiderült, hogy a testére kent napvédő krémek megakadályozták a természetes izzadását, és ez volt a halálának értelmetlen oka.

NŐ VAGY FÉRFI? (1932)

A valaha élt egyik legkiválóbb női atléta volt a lengyel Stanislawa Walasiewicz, vagy másként Stella Walsh (azután változtatta meg a nevét, hogy családjával kivándorolt az Egyesült Államokba). Több mint 100 atlétikai rekordot állított fel, közte lengyel, Európa- és világcsúcsokat, az 1932-es Los Angeles-i olimpián pedig aranyat nyert 100 méteres síkfutásban. 69 évesen aztán vétlen halálos áldozata lett egy bolti rablásnak, a boncolás során pedig kiderült, hogy férfi ivarszervekkel is rendelkezett – testében az XX és XY kromoszóma egyaránt megtalálható volt.

HALHATATLANSÁG – ALVÁSSAL (1960)

Az 1960-as római játékok soha vissza nem térő lehetőség volt Wym Essajasnak, hogy beírja magát a suriname-i történelemkönyvekbe, hiszen ő lehetett volna hazája első olimpiai résztvevője. Hogy miért csak lehetett volna? Kijutott, ott volt Rómában, csak éppen rosszul tudta a versenyszámának, a 800 méteres síkfutásnak a kezdési időpontját, így amikor a verseny zajlott, ő éppen mély álomba szenderült a szobájában. Szegény Suriname-nak pedig újabb nyolc évet kellett várnia, hogy valódi olimpikonnal büszkélkedhessen.

A ZÁSZLÓTOLVAJ (1964)

Az ausztrál Dawn Frasert az évszázad legjobb úszónőjének választották, 1956 és 1964 között négy-négy olimpiai arany- és ezüstérmet szerzett, a 100 méteres gyorsúszás vitathatatlan esélyesének számított, azonban a tokiói olimpia után kénytelen volt visszavonulni, mert tízéves eltiltást kapott. A bűne pedig az volt, hogy a győzelme után ellopott egy zászlót a japán császári palota kertjéből, amolyan tokiói szuvenírként, csakhogy nem bizonyult profi tolvajnak – lebukott, és óriási botrány kerekedett az ügyből.

A TRÜKKÖS FIÚ (1976)

Ha a futballban nem is, vívásban rég bevezették a „videobírót”: ha a tőr hegye eléri az ellenfelet, kigyullad a lámpa, a pont tehát elviekben mindig helyesen jár. Az ukrán öttusázó, Borisz Onyiscsenko azonban elrejtett a kesztyűjében egy gombot, amit akárhányszor megnyomott, a lámpa fényre gyúlt. A montreali olimpián a brit Jim Foxszal vívott, aki Sherlock Holmes-i nyomozásba kezdett, és le is lepleződött az átverés: Onyiscsenkót kizárták. Azt viszont nem tudni, hogy négy évvel korábbi ezüstérmét miként szerezte Münchenben...

CIPŐ MEG MINEK? (1984)

Miután Dél-Afrikát kitiltották az olimpiáról, mert a kormánya támogatta a faji megkülönböztetést, az ország fiatal futóreménysége, Zola Budd brit színekben indult a Los Angeles-i játékokon, mivel nagyapja angol volt. De nem is ezzel, hanem azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mezítláb futott az olimpián (az 1960-as római játékokon a maratoni futást a szintén mezítlábas etióp Abebe Bikila nyerte). A különc versenyző aztán a 3000 méteres futás döntőjében összeütközött az amerikai esélyessel, Mary Deckerrel, aki megsérült, így nem tudta befejezni a versenyt.

ERIC, AZ ANGOLNA (2000)

A szabadkártyát azért vezették be, hogy a fejlődő országok is eljussanak az olimpiára annak ellenére, hogy a sportolói nem teljesítik a kvalifikációhoz szükséges minimumot. Így került Sydneybe az egyenlítő-guineai Eric Moussambani is, aki a 100 méteres gyorsúszást úgy kapálózta végig, hogy a világ egyik fele röhögött rajta, a másik meg aggódott, nehogy belefulladjon a vízbe. Az Eric, az angolna néven elhíresült olimpikon 1:52.72 perc alatt csapott a célba, ami hét másodperccel volt gyengébb Ian Thorpe 200-on úszott idejénél...

SZALAY ATTILA