Olimpikonok, akiken röhögött a világ

 

BRONZÉRMES IRODALMÁR (1896)

Attól, hogy részt veszel az olimpián, még nem leszel igazi sportoló – erre George S. Robertson a legjobb példa. Az Oxfordon végzett tudós szakterülete a klasszikus görög irodalom volt, így számára kihagyhatatlan esemény volt az első újkori olimpia 1896-ban. És mivel akkoriban amatőrök indultak a játékokon, lehetősége is volt versenyezni Athénban, ahol teniszben az ausztrál Edwin Flack párjaként harmadik lett. Ugyanakkor elindult diszkoszvetésben is, amiben a 25.20 méteres dobása a mai napig a legrosszabb eredmény.

MARATONI, 54 ÉV ALATT (1912)

„Megházasodtam, hat gyermekem és tíz unokám született” – mesélte Kanakuri Sizo, mi minden történt vele, mialatt befejezte minden idők leglassabb maratoni futását. Pedig 1911-ben akkori világcsúccsal, 2:32:45 órával teljesítette a 42 195 métert. Egy évvel később esélyesként is érkezett a stockholmi olimpiára, csakhogy ott a nagy melegben elvesztette az eszméletét, és mire felébredt, egy helyi farmercsalád gondozta. Az őt eltűntnek nyilvánító svédek ötven évre rá fedezték fel, hogy Kanakuri mégis él (és virul méghozzá, 1920-ban 16. lett az olimpián...), így egy svéd tévécsatorna felajánlotta neki, hogy fejezze be az 1912-ben elkezdett futását. A japán élt a lehetőséggel: végül 54 év, 8 hónap, 6 nap, 5 óra, 32 perc és 20 másodperc alatt tudta le a távot.

AZ IRAKI DREAM TEAM (1948)

Egyszer jutott ki az olimpiára az iraki kosárlabda-válogatott, méghozzá 1948-ban a londoni játékokra. Az iraki Dream Team szereplését ugyanolyan hangos sikerek követték, mint általában az amerikai kosarasokét – a különbség csak annyi, hogy esetükben a sikereket mindig az aktuális ellenfél élte át. Az irakiak mind az öt találkozójukat elveszítették, összesen 113 pontot dobtak és 545-öt kaptak. A helyosztón a szintén nem túl acélos olaszok például 49 ponttal verték őket.

A JAMAICAI BOBCSAPAT (1988)

Nem csak mese volt az 1993-ban megjelenő amerikai mozi, amely idehaza Jég veled címen került a tévéműsorba, hiszen a jamaicai bobcsapat valóban részt vett az 1988-as téli olimpián Calgaryban. A film történelmi hitelessége még abban is megmutatkozik, hogy tényleg bob nélkül érkezett a négy jamaicai sportoló a játékokra, merthogy még azzal sem rendelkeztek, nemhogy jéggel meg hóval való korábbi tapasztalattal. Kész szerencse, hogy a résztvevő országok kisegítették őket egy bobbal, bár hivatalos eredményt nem tudtak felmutatni, mert a döntő futamban elveszítették az irányításukat a szán felett, és felborultak.

ODAÉRT A ZÁRÁSRA (1996)

Afganisztán egyetlen sportolóját az 1996-os atlantai olimpián Abdul Waser Wasiqinak hívták, aki maratoni futásban indult. Számára szó szerint szenvedés volt mind a 42 kilométer ugyanis egy térdhajlító-sérüléssel a lábában teljesítette az egyébként is emberpróbáló kihívást. Kissé lassúra sikerült a futása: az egy dolog, hogy a 111. helyen ért a célba, de az utolsó előtti versenyző is másfél órával megelőzte őt. Wasiqi konkrétan arra érte be a táv végén az olimpiai stadionba, hogy a munkások már a záróünnepség előkészületeit végzik, és ponyva mögé bújtatják a futópályát.

ERIC, AZ ANGOLNA (2000)

Az olimpiák leghírhedtebb „bénája” kétségtelenül Eric Moussambani, aki Sydneyben 1:52.72 perc alatt teljesítette a 100 méteres gyorsúszást, ami tulajdonképpen csak hét másodperccel volt gyengébb az akkori világsztár, Ian Thorpe idejénél – csakhogy az ausztrál klasszis azt 200-on úszta... Moussambani egyébiránt a világszerte elhíresült nevét, az „Eric, az Angolnát” a The Times újságírójától, Craig Lordtól kapta, miután a rövid szám legjobbjai több mint kétszer gyorsabbak voltak nála. Az Angolna márciustól az Egyenlítői-Guinea-i úszócsapat kapitánya, így edzőként Londonban is jelen volt.

ÚSZÓ, USZODA NÉLKÜL (2008)

A lehető legjobb korban, ötévesen kezdett el úszni Petero Okotai Pápua-Új-Guineában, a baj csak az volt, hogy hat évvel később visszaköltözött szülőhazájába, a Cook-szigetekre, ahol viszont uszoda hiányában felhagyott a sporttal. De nem örökre, 2006-ban ugyanis Új-Zélandon újrakezdte, ahol az egyetemen üzleti tanulmányai mellett folytatta, a pekingi olimpián pedig 100 méteres mellúszásban indult el. Teljesítményén azonban meglátszott, hogy egy ideig az óceánban a halakkal és áramlatokkal küzdve, utána pedig egy 17 méteres medencében turisták között edzett a játékokra: 1:20:20 perces idejével tökutolsó lett.

STANY, A CSIGA (2008)

Eric Moussambani Sydneyben bemutatott botrányos úszása után a média lázasan kereste az angolna utódját Pekingben is. Előzetesen pedig a kongói Stany Kempompo Ngangolát kiáltották ki a követőjének, hiszen a szabadkártyás úszó egyéni csúcsa egy ausztrál újság szerint egy perc, 15 másodperc volt 50 méter gyorson, ami lényegében egy teljes perccel lassabb volt a világrekordnál. Kempompo meg is kapta a „Stany, a csiga” gúnynevet, azonban a versenyen nem volt annyira rossz, mint sokan remélték, bár 35.19 másodperces idejével így is bőven utolsó lett.

LONDON KEDVENCE (2012)

A 2012-es londoni játékok kedvence lehetne az újabb négy aranyérmet szerző Michael Phelps vagy a 100 méteres síkfutást ismét lazán nyerő Usain Bolt, ám a közönségdíjat egyértelműen az evezős Hamadou Djibo Issaka kapná. A 35 éves nigeri sportoló több mint egy perccel a futamgyőztes után ért célba a 2000 méteres táv selejtezőjében, ami meglehetősen ritka különbség evezésben. Persze Issaka mindössze három hónapja tanult evezni Egyiptomban, előtte ugyanis úszással próbálkozott.