Atlétika: Nemes Rita nem mindennapi útja a világ legjobbjai közé

– Emlékszik rá, mit csinált nyolc évvel ezelőtt nyáron?
– Éltem a hétköznapi emberek életét, egy fitneszteremben dolgoztam Miskolcon. Éppen semmit sem sportoltam versenyszerűen, csak 2017-ben kezdtem el újra atletizálni. Fiatalon négyszázas síkfutó voltam, országos bajnok, válogatott szinten. Tizennyolc évesen abbahagytam az atlétikát, de nemcsak egy sérülés és egy térd­műtét, hanem motiválatlanság miatt is – mondta a hétpróbázó Nemes Rita a Nemzeti Sportnak.

– Hogyan talált vissza az atlétikához, leginkább kik voltak a segítségére?
– Szerettem a munkámat, teljesen kiegyensúlyozott életet éltem, de volt egy hosszú kapcsolatom, amely éppen véget ért. Sok szabadidőm felszabadult a munka mellett, néhány kiló fel is szaladt rám. Mindig is hiányzott az atlétikai pálya, gyerekként a szívem csücske volt a közeg. Egyik ismerősöm, aki ugyanúgy abbahagyta, mint én, ötlete volt, hogy kezdjük újra. Ekkor már huszonhét éves voltam. Fiatalként Drotár Ottó volt az edzőm, hozzá mentem vissza első körben, majd néhány hónappal később ráakadtam Szász Lászlóra. Mivel ekkor még változó munkarendben, valamikor délelőtt, valamikor délután dolgoztam, szükség volt a rugalmasságára. Ha ez nincs, nem jutottam volna el idáig, ahol most tartok. Elkezdtünk mindent egyre komolyabban csinálni, ami éppen megtetszett. A testem eleinte nem úgy viselkedett, mint amire számítani lehetett, a hét év kihagyás ebben megmutatkozott. Viszont tudtam, hogy ott van bennem, ami a fejlődéshez szükséges, ezért egyre jobban bírtam az edzéseket. Azt tudtam, hogy nem szeretnék négyszáz méteren versenyezni, a hétpróba egyre csábítóbb volt.

– Megvan az a pillanat, amikor rögzítette, hogy megvan önben az a hatezer pont körüli szint, ami már elég lehet a világversenyeken való részvételhez?
– Igen, amikor 2019-ben az első országos bajnokságomat olyan eredménnyel, 5960 ponttal nyertem meg, amivel kvalifikáltam magam a 2020-as párizsi Európa-bajnokságra. A Covid miatt a verseny ugyan elmaradt, de az a versenyzésem már jó jel volt arra, hogy ebben több is lehet. Akkor még nyilván elég könnyű volt egyéni csúcsot elérni, de tudtam, hogy lesz egy törés, mert egy karriert nem lehet úgy végigcsinálni, hogy mindig jobb vagy, mint előtte. Ez a pillanat el is jött, de ebből is felálltam. Kétezerhuszonegyben hatodik lettem Torunban a fedett pályás Eb-n, de a tavalyi budapesti vébé volt az a verseny, amelyen végleg tudatosult bennem, hogy ott a helyem a nemzetközi mezőnyben.

– Mit adott önnek a tavalyi budapesti világbajnokság? Elképesztő pillanatok voltak, amit Krizsán Xéniával együtt produkáltak a nyitó hétvégén.
– Amíg élek, nem fogom elfelejteni azokat az érzéseket, amelyeket a magyar szurkolókkal közösen átélhettem. A párizsi olimpia is biztosan nagyon jó élmény lesz, de az az energia, amit a honfitárs rajongóidtól kapsz, leírhatatlan és utánozhatatlan. Úgy mentem ki a pályára, ahogyan Párizsban is fogok, hogy csak szeretném kihozni magamból a legjobbat, a többi úgyis abban a két napban dől el. Nagy meglepetés volt mind az én tizedik, mind Krizsán Xénia negyedik helye.

– Hogyan írná le a kapcsolatát Krizsán Xéniával?
– Jó, sok időt töltünk együtt, jól is jövünk ki egymással, nem mellesleg teljesítményben is húzzuk egymást felfelé az edzéseken, ami ugyancsak jó. Kettőnk közül Xéni a nyugodtabb, megfontoltabb, én egy kicsit szeleburdibb, lazább vagyok, de azért ő is meg tud nyílni, ismerem azt az oldalát is. Már négy éve készülünk együtt, ekkor jutottam el arra a szintre, amit itthon már csak két korábbi fantasztikus többpróbázó, Szabó Dezső és Zsivoczky Attila képvisel. Végül nagyban Xéni miatt is Dezsőre esett a választásom, Budapestre költöztem, ahol egyébként a vőlegényem is él.

– Soha vissza nem térő alkalomként fogja fel ezt az olimpiát, vagy lát még annyit magában, hogy nekimegy a következő négy évnek is?
– Ez lesz életem első és utolsó olimpiája, ez már biztos. Los Angelesben már harmincnyolc éves lennék, mondjuk, ki tudja, évekkel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy egyáltalán bármikor is esélyem lesz kijutni az olimpiára. Jó formában vagyok, az Eb-n is a legjobb tízben végeztem, száz gáton idén sokat javultam, sikerült bemennem 13.60 alá az ob-n, és nyolcszáz méteren is stabilan hozom a 2:10-es időket. Sajnos júliusban kimaradt egy hét a felkészülésben, de a technikai számok sem mennek rosszul, az állóképességen és a gyorsaságon még hegyeznem kell. Ha Párizsban végre az a fránya gerely is jól elszáll, maradéktalanul elégedett leszek.