Érdi Mária az olimpiáról: Ha kihozok magamból mindent, akkor nagy valószínűséggel dobogó lesz belőle

– A párizsi lesz a harmadik olimpiája. Miben más ez, mint a riói és a tokiói volt?
– Csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy indulok Rióban, amit tizennyolc évesen ajándéknak fogtam fel. Tokióból már éremmel szerettem volna hazatérni, és csalódás volt, hogy tizenharmadik lettem – mondta a Nemzeti Sportnak a már Marseille-ben készülő világ- és Európa bajnok vitorlázó Érdi Mária, akit tavaly az Év sportolójának választottak Magyarországon a nők között. – Ez a ciklus más, mert óriási lépést tettem előre az elmúlt két évben, nyertem világbajnokságot, Európa-bajnokságot és világkupát, sokkal kiegyensúlyozottabb és felkészültebb vitorlázónak érzem magam. Ez leginkább a tokiói ciklusnak köszönhető, sokat tanultam belőle.

– Kis nemzetünk és kis csapatunk van. Ön szerint miért vannak mégis kiemelkedő vitorlázóink?
– Sok olimpikonunk nincs, de az a színvonal, amit Berecz Zsombi, Vadnai Jonatán és én hozunk, már más szint, mint régen. Kitartóak vagyunk, küzdünk, és nem félünk tanulni a saját hibáinkból. A szövetség ott van mögöttünk, de az utat egyedül kell végigjárni, és szerintem a csoda kategóriája, hogy ilyen eredményeket tudunk elérni olimpiai hajóosztályokban.

– Az olimpia marseille-i helyszínét megismerte már?
– Ugyanúgy, mint Vadnai Joni, én is 2022 óta járok ide edzőtáborozni, de ezt a teljes olimpiai mezőny így csinálja. Kiismertük a pályát, hozzászoktunk, amennyire lehet, de így is lesznek meglepetések, mert nagyon trükkös a helyszín. Sok a »lyuk« a szélben, amely hirtelen elfordul, és nagy lengések vannak benne.

– Mennyiben más az olimpia, mint a világ- vagy Európa-bajnokság?
– Ha az olimpián jól akar teljesíteni az ember, pláne, ha éremre hajt, akkor százszor jobban bele kell mennie a részletekbe. Úgy építettük fel a felkészülést az edzőmmel, az olasz Enrico Strazzerával, hogy bármilyen helyzet adódjon, fel legyek rá készülve. Rengeteg a szabály, ott van a közvetítés, ami a vébén nincs, más a felszerelés, amihez hozzá kell szokni, annyira, hogy mire eljön az olimpiai futam, fel tudd úgy fogni, mint egy sima világversenyt. Négy éved van arra, hogy felkészülj minden részletre.

– Világ- és Európa-bajnokként megy az olimpiára. A nagyobb elvárás nagyobb teherrel jár?
– Már Tokióból is érmet szerettem volna hazahozni, úgy is készültem, ezért nem érzem kívülről a nyomást. Tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok a verseny egyik favoritja, hiszen én vezetem a világranglistát, ráadásul kifejezetten jó év van mögöttem, de mint minden sportban, vitorlázásban is bármi megtörténhet. Küzdeni kell az utolsó futam végéig, igyekszem majd magamra figyelni, a trükkös helyzeteket a lehető legjobban kezelni, de nem egyedül vagyok a mezőnyben.

– Hogyan élte meg, hogy az idei világbajnokságot önhibáján kívül kellett feladnia?
– Nem ez volt az első kudarc sportpályafutásom során, ráadásul megkönnyítette, hogy tudtam, ha nincs ez a hiba akkor is csak negyedik lettem volna, amivel így is, úgy is elégedetlen lettem volna. Egy ilyen csavarkiesés óriási balszerencse, ritkán fordul elő, fogjuk fel úgy, szerencse, hogy nem az olimpián történt, bár ott szerintem nem is eshetne meg, a vébén az argentin gyártó nem volt elég tapasztalt. Nehéz ilyenkor kimenni a vízre és versenyezni, ráadásul még deréksérüléssel is küzdöttem, a vébé alatt végig rosszul voltam fizikailag. De azt tapasztaltam, a legjobb, amit tehetek, hogy a következő nap is a lehető legjobbamat nyújtom, mert a vert helyzetekből csak úgy tudok felállni. Ez így van a hétköznapi életben is. Utólag már hiába pörög rajta az ember, úgysem tudja megváltoztatni.

– Miben változott leginkább az elmúlt évtizedben?
– Vitorlázásban rengeteg tapasztalat kell egy világbajnoki győzelemhez. Mindig is azt gondoltam, akkor nyerek majd nagy világversenyt, amikor készen állok rá, de nem is tűnök el utána a mezőnyben. Azon dolgozom, hogy olyan versenyző legyek, akinek mindegy, milyen szél fúj, milyenek a körülmények, jöhet balszerencse, akkor is én legyek a legjobb, akkor se legyen kérdés, ki nyer. Nagyon nehéz erre a szintre eljutni, és nem is mondom azt, hogy én már ott vagyok, de tény, mindig is erre törekedtem.

– Azt mondta, a Balaton az egyik kedvenc helye. Szokott itt edzeni?
– A Balatonon keveset vitorlázunk, mert feszített a tempó, az edzőtáborok külföldön vannak, jellemzően a főverseny helyszínén, ezért vagyunk most Marseille-ben. Havonta tizenöt-húsz napot töltünk a vízen, otthon erőnléti edzést végzünk és igyekszünk regenerálódni.

– Mennyire fontos a jó kezdés az olimpián?
– Minden futam ugyanannyit ér, így futamról futamra kell újra és újra összeszedned magad, és nem a többiekkel foglalkozni. Nem számít, hogy a második nap végén ki vezeti a mezőnyt, hiszen még az ötödik nap is várható változás. Tavaly a vébén például úgy érkeztünk öten az éremfutamra, hogy bármelyikünk nyerhetett volna.

– Mindenki éremesélyesnek tartja. Ön mivel lenne elégedett?
– Tokió után azért voltam csalódott, mert csak egy futamban vitorláztam úgy, ahogy tényleg tudok. Ha Marseille-ben kihozok magamból mindent, akkor nagy valószínűséggel dobogó lesz belőle. Lehet persze, hogy az ötödik hellyel is elégedett leszek, és lehet, hogy a bronzéremmel sem. A versenyre szeretnék koncentrálni, száz százalékot kiadni magamból, a többit majd meglátjuk.

ÉRDI MÁRIA
SZÜLETETT: 1998. február 18., Budapest
KLUBJA: MVM SE
EDZŐJE: Enrico Strazzera (olasz)
SPORTÁGA: vitorlázás
HAJÓOSZTÁLYA: ILCA6
LEGJOBB EREDMÉNYEI: világbajnok (2023), Európa-bajnok (2024), Európa-bajnoki bronzérmes (2023), U21-es világbajnok (2017), 4x ifjúsági világbajnok (2013–2016), 2x ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmes (2013, 2014), az Év magyar női sportolója (2023), 11x az év magyar vitorlázója (2013–2023)

A legnagyobb ellenfelek

Az egyszemélyes ICLA6 laser hajóosztályban Érdi Mária ranglistavezetőként, világ- és Európa-bajnokként az olimpiai vitorlásversenyek egyik favoritjának számít, de nagyon meg kell küzdenie az éremért Marseille-ben, mert a negyvennégy tagú mezőnyben többen is érem­esélyesként indulnak. Ilyen a 33 éves olimpiai bajnoki címvédő dán Anne-Marie Rindom, aki idén megszerezte pályafutása negyedik világbajnoki címét is, vagy a nála három évvel idősebb holland Marit Bouw­meester, aki 2016-ban Rióból hozta el az aranyat, de előtte Londonban és utána Tokióban is olimpiai érmet szerzett, hosszú ideje stabil teljesítményre képes. A szűk élmezőnyhöz tartozik a kétszeres világbajnok, harminc­éves belga Emma Plasschaert és a Tokióban még csak a tizenkilencedik helyen végző, de az aktuális rangsor negyedik helyén álló 28 éves svájci Maud Jayet is.

A PÁRIZSI PROGRAM     
ILCA6 hajóosztály (nők). Augusztus 1.: 1. és 2. futam, 15.35. Augusztus 2.: 3. és 4. futam, 12.15. Augusztus 3.: 5. és 6. futam, 14.25. Augusztus 4.: 7. és 8. futam, 14.35. Augusztus 5.: 9. és 10. futam, 12.15. Augusztus 6.: éremfutam, 14.43

Ez történt Tokióban

Érdi Mária, azaz Mári 2016-ban, tizen- nyolc évesen indult először az olimpián Laser Radial hajóosztályban. Rióban örülhetett a 14. helynek, és bár öt év múlva Tokióban egy helyet javított, csalódottan tért haza. Leginkább azért, mert a tíz futamból csak az egyiken, az ötödiken nyújtott kiemelkedő teljesítményt és lett második, a többin teljesen beleszürkült a mezőnybe, az első tízbe sem sikerült betörnie, az utolsón pedig huszonötödik lett, ami végül nem is számított összesítésben, de így is lemaradt az éremfutamról. A mélypont a harmadik futamban érkezett el, amikor felborult, miután az egyik hazai ellenfele nekiütközött a hajójának.