Gémesi Csanád: Érem nélkül nem megyek haza!

– Mit lehet ilyenkor mondani?
– Talán látszott rajtam még a páston, hogy éltem meg ennek az asszónak a végét… – mondta Gémesi Csanád. – Azt hiszem, mindent megtettem, hogy az utolsó találatot az én nevem mellé írják be, sajnos az égiek nem így akarták. Nagyon csalódott vagyok, arra készültem, hogy valami igazán szépet, értékeset hozok össze ezen a napon. Most erre várnom kell legalább három napot.

– Az utolsó előtti tus is kérdéses volt, azt is a tunéziai versenyzőnek adták.
– Nem biztos, hogy ebbe most nagyon bele szeretnék menni… Én úgy érzem, már az első esetnél is én adtam a tust, de hogy a kettőből az egyik az enyém volt, ez egészen biztos.

– Tizenhárom tizenháromnál érte utol ellenfelét. Úgy érezte, hogy innentől megvan a lélektani fölény, amit ki is tud használni?
– Egyértelműen azt éreztem, hogy ez az asszó már a kezemben van. Tudtam, mit és hogyan akarok csinálni, sajnos nem úgy sikerült a vége, ahogy szerettem volna.

– Lehet tenni bármit is, hogy a csapatversenyen majd jobban jöjjünk ki a kétes döntésekből?
– Nem hiszem, meg kell próbálni függetleníteni ezektől magunkat. Nekem most az volt a szerencsém, hogy nem kellett már gondolkodnom, vége lett mindennek, így rendesen elmondhattam a véleményem a döntésekről. A csapatversenyen tiszta lappal indulunk, profi sportolóként, tudjuk, hogy miért jöttünk, és azt el is fogjuk vinni!

– A 16 közé jutásért vívott, Eli Dershwitz elleni asszójára igazán büszke lehet.
– Valóban, én is úgy gondolom, hogy szép skalpot szereztem, hiszen a világbajnoki címvédőt győztem le, végül egészen simán, 15:10-re, ezt el tudom vinni erről a versenyről magammal.

– Jól látom, hogy nagyon feltüzelték a történtek?
– Ez biztos! Érem nélkül nem megyek haza!