Szilágyiék nagyot küzdöttek, de Dél-Koreáé a kardcsapatarany

Az első pillanatban még talán mindenki bosszankodott, aztán jöttek az enyhülés és a mosoly pillanatai, a magyar kardozók hosszú, mentálisan és fizikailag is kimerítő nap után vehették át ezüstérmeiket a csapatverseny döntője után. El kell ismerni, a legnagyobb favorit, a dél-koreai válogatott jobb volt, megérdemelte az aranyérmet.

A nap vége volt persze a legkeményebb, de már a eleje is nehéznek látszott.

A negyeddöntőben az olaszokkal kellett megküzdeni, akik minden hájjal megkentek, rutinosak, ismerik az összes trükköt, és be is vetik, hogy nyerjenek.

Az egyik ilyen rafináltságot a bázeli Európa-bajnokságon láthattuk tőlük. Úgy alakították a csapatversenyeken szereplésüket, hogy az olimpiára előregondolva olyan helyen végezzenek, aminek köszönhetően elkerülik a franciákat, és hatodik kiemeltként a harmadik magyarokkal vívjanak Párizsban.

Szóval minket akartak, de így is elbuktak.

Bár a negyeddöntő ötödik asszója után még két tussal vezetett a rivális, a mieinket megszállta az ihlet, előbb Szatmári András, aztán Gémesi Csanád oktatott a páston, ketten együtt tizenkét találatot adtak és csak négyet kaptak, s bár Szatmári az utolsó előtti mérkőzést rosszul kezdte, hiszen négy tust szedett be sorozatban, 5:5-re mentette ezt a meccset, és a lábát fájlaló Szilágyi Áronnak már nem volt nehéz dolga lezárni az asszót.

„Technikailag, taktikailag is az ellenfelünk fölé nőttünk, jól vívtunk, csapatként működtünk, ahogy az elmúlt egy hónapban is” – mondta a negyeddöntő után Szatmári.

„Nyerni fogunk Irán ellen!” – ezt pedig a mindenre elszánt Gémesi Csanád jelentette ki.

Aztán a közel-keletiek elleni elődöntő eleje nagyon nem sikerült a magyar triónak, Szilágyi, Szatmári és Gémesi is kikapott, három asszó után nyolctusos hátrányban voltunk, a szakvezetés pedig cserére határozta el magát, Gémesi helyett beküldte a júniusi bázeli Eb egyik legjobbját, Rabb Krisztiánt.

Sokan megijednének 22 évesen, hogy be kell szállni egy rosszul kezdődő olimpiai elődöntőbe, de nem Rabb, aki sorozatban hat adott tussal kezdett, amivel vissza is hozta a meccsbe a mieinket. Innentől pedig egyéni világbajnokaink sem tehettek mást, megemberelték magukat, és a magyar csapat ledolgozta a hátrányát, az utolsó előtti mérkőzésen Szatmári révén már át is vette a vezetést, bár az utolsó pár végül mégis egytusnyi iráni előnnyel indult neki az asszónak. Csak éppen a befejező embert nálunk Szilágyi Áronnak hívták, aki nem mellesleg háromszoros olimpiai bajnok, és tudása, tapasztalata ezekben a helyzetekben pont az eredményezi általában, ami történt, a magyar klasszis viszonylag simán fejezte be győztesen az asszót, mehettünk az első kiemelt Dél-Korea ellen.

Az elődöntő után egyébként a férfi kézilabda-válogatottunk tagjai üdvözölték először kardozóinkat, de helyszínen tekintette meg az eseményeket Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és Szabó Bence, kétszeres olimpiai bajnok kardvívó is.

„Nem szépítem, Rabb Krisztián beállása után fordult meg az asszó, olyan lendületet adott nekünk is, amelynek köszönhetően fordítani tudtunk – értékelt Szatmári. – Rabb Krisztián nélkül most nem készülődhetnénk olimpiai döntőre.”

A főhős, azaz Rabb szerényen nyilatkozott, azt mondta, nagyon várta a debütálást, csak a vívással foglalkozott, igyekezett kizárni a külvilágot.

„Nem éreztem magamon a terhet, amit tudtam, megtettem, és ez most szerencsére elég volt ahhoz, hogy lendületet adjak a többieknek a befejezésre” – így a Vasas ifjú sportolója.

És erre a lendületre szükség lett volna a címvédő dél-koreai válogatott ellen is, amelynek soraiban ott volt természetesen a friss egyéni olimpiai bajnok O Szang Uk. Az ázsiaiak első kiemeltként, a legnagyobb esélyesként vágtak neki a párizsi viadalnak, de ha van olyan csapat, amelyik képes lehetett volna megállítani, az biztosan a magyar.

Szilágyi Áron jól, két remek tussal kezdett, a bíró viszont nem volt a helyzet magaslatán, rögtön az első mérkőzésen háromszor változtatott döntést, háromszoros olimpiai bajnokunk 5:4-re elbukta a nyitányt. Ahogy aztán Rabb Krisztián és Szatmári András is vesztett, előbbi egy, utóbbi két tussal.

Nem szabad elengedni az ellenfelet – ez alapvetés egy olimpiai döntőben, főleg, ha olyan képességű csapatról van szó, mint a dél-koreai, a második körből aztán jól jöttünk ki, Rabb ezúttal egy tust hozott az ellenfélen, Szilágyi döntetlent vívott, Szatmári viszont elővette a legjobb formáját, sorozatban adta a tusokat, át is vettük egy pillanatra a vezetést, de aztán az utolsó körnek egy találat hátránnyal vágtunk neki.

Ekkor a dél-koreaiak húztak hatalmasat, becserélték Do Jong Dongot, aki pillanatok alatt adott öt tust Rabb Krisztiánnak, aki villámgyorsan gratulálhatott neki – az egyből hat tus hátrány lett. Szatmárin volt a világ szeme, Pak Szang Von ellen kellett volna visszahoznia meccsbe a csapatot, de a koreai állta a sarat, tartotta az előnyt, sőt egyet hozzá is tett.

Szilágyi O Szang Ukkal zárt, földöntúli csoda kellett volna, hogy 40:33-ról fordítson.

Áron megpróbálta.

Három gyönyörű tust adott, csak utána talált riválisa, aztán megint volt egy jó széria, de a friss párizsi aranyérmes van olyan jó vívó, hogy végül elvitte csapatát a célig.

Remek napot zárt a magyar férfi kardválogatott, amely előrelépett a tokiói játékok után, ahol bronzérmes lett.

Szilágyi Áron pedig ezzel teljessé tette olimpiai éremkollekcióját.

PÁRIZS 2024
VÍVÁS
Férfi kardcsapat
Döntő: Magyarország–Dél-Korea 41:45
A 3. helyért: Franciaország–Irán 45:25