Ötkarikás történetek: utolsó aranyérmét hajszállal a magyarok előtt szerezte meg

A sportágban viszont nem egyedülálló a teljesítménye, egyrészt Kozák Danutának éppen annyi olimpiai érme van, mint neki, másrészt a német Birgit Fischer 1980 és 2004 között nyolc arannyal és négy ezüsttel túl is szárnyalta.

De vissza Fredrikssonhoz, aki az 1960-as római olimpia idején már 41 éves volt, és az azt megelőző három olimpián senki sem tudta legyőzni a királyszámban, K–1 1000 méteren, hasonló triplázásra azóta sem volt képes senki. Az olasz fővárosban a dobogó tetejére ugyan már nem tudta felküzdeni magát, de a bronzéremre azért még jó volt, nem bírt a dán Erik Hansennel és a magyar Szöllősi Imrével.

De a sportág legendája azért nem ment haza olimpiai aranyérem nélkül Rómából sem, honfitársával, Sven-Olov Sjödeliusszal mindenkit legyőztek K–2 1000 méteren, óriási csatában, mindössze 18 századmásodperccel előzték meg a magyar Mészáros György, Szente András kettőst.

A teljesen átlagos testalkatú, 176 centi magas és 72 kilós Gert Fridolf Fredrikssonnak nem az ereje, hanem a technikája volt a fő erőssége. Hosszú pályafutása során hét világbajnoki címet szerzett, hazájában, Svédországban pedig 1942 és 1964-es visszavonulása között alig bírták megszorítani, összesen hetvenegy érmet nyert az országos bajnokságokon. Aztán éppen hogy kiszállt a kajakból, már ült is le a „kispadra”, ugyanis az 1968-as mexikóvárosi olimpián már ő irányította a svéd kajak-kenu válogatottat.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság adatai szerint még egy rekord fűződik a nevéhez, ugyanis 1948-ban, Londonban K–1 10 000 méteren 29.5 másodperccel végzett az ezüstérmes finn Kurt Wires előtt, ami a legnagyobb különbségű olimpiai győzelem a sportágban. A kajaklegenda 86 éves korában, 2006. július 5-én ott hunyt el ott, ahol született, Nyköping városában, amely bronzszobrot emelt a tiszteletére.