Felsejlett Doha szelleme, de győzelemmel kezdett a magyar pólóválogatott

PÁRIZS 2024, FÉRFI VÍZILABDA
CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ
B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 13–12 (5–1, 4–4, 1–2, 3–5)
Párizs, 5000 néző. V: Alexandrescu (román), Franulovic (horvát)
MAGYARORSZÁG: VOGEL SOMA – Varga Dénes 1, Manhercz K. 2, JANSIK SZ. 2, Molnár E., Nagy Ádám, Zalánki 1. Csere: VIGVÁRI VINCE 3, VÁMOS 2, Angyal 1, Fekete G. 1, Hárai.
Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
FRANCIAORSZÁG: FONTANI – Bouet 1, Vanpeperstraete, VERNOUX 4, BODEGAS 3, KHASZ 2, Crousillat 1. Csere: Saudadier, Marion-Vernoux 1, Bjorch, Marzouki, Nardon.
Szövetségi kapitány: Florian Bruzzo
Emberelőny–kihasználás: 8/5, ill. 11/5
Gól – ötméteresből: –, ill. 4/2
Kipontozódott: Nagy Ádám (24. p.)
MESTERMÉRLEG
Florian Bruzzo: – Az első negyedben nem játszottunk jól, nagy nyomás alatt voltunk az atmoszféra és a szurkolóink miatt, amit igyekeztünk kezelni a mérkőzés előtt, hiába. Elemi hibákat követtünk el, ezt nem tehetjük meg a magyar válogatott ellen, és túl nehézzé vált, hogy innen visszakapaszkodjunk. A végén még közelebb kerülhettünk volna, ha belőjük az ötméterest, de így is megtettünk mindent a felzárkózásért. Összességében nem voltunk rosszak és még jobbak is leszünk a következő, nagyon fontos meccsre.

ÖSSZEFOGLALÓ

Lehet-e, egyáltalán kell-e felejteni? Ez volt a legnagyobb kérdés a férfi vízilabdatorna első játéknapja előtt, amelyen a magyar válogatott a házigazda franciákkal találkozott – éppúgy, mint a februári világbajnokság negyeddöntőjében. A dohai meglepetéscsapat váratlanul, de nem érdemtelenül győzött, a sors pedig úgy hozta, hogy Varga Zsolt együttese az olimpiai nyitányon vehet revansot a fájó vereségért.

Párizsban, tömött lelátók előtt.

Még a csapaton belül is megoszlottak a vélemények arról, hogy érdemes-e visszavágóként tekinteni a mérkőzésre, elvégre Doha már a múlté, az olimpia pedig érthető módon mindkét válogatottnak fontosabb, mint a világbajnokság volt. Persze alighanem így is ott motoszkált a fejekben, ami öt hónappal ezelőtt történt, már csak azért is, mert július közepén, a margitszigeti felkészülési tornán sem tudtuk legyőzni a franciákat a rendes játékidőben. Már a Himnusz alatt látszott az arcokon az elszántság és a koncentráció – sokat fejlődő ellenfél ide, fanatikus közönség oda, egyszerűen nem engedhettük, hogy ismét kifogják a szelet a vitorlánkból.

Nem is engedtük!

Az ötödik olimpiáján szereplő Varga Dénes vezérhez méltóan elemi erejű átlövéssel adta meg az alaphangot, hogy aztán a szemtelenül fiatal Vigvári Vince egy perc alatt kettőt vállaljon: előbb megvillant a kapásszélen, majd szabaddobásból lőtt irgalmatlanul nagy gólt Hugo Fontaninak. Na, igen, ebben rejlik a magyar válogatott ereje: jól megértik, ezáltal kiegészítik egymást a rutinos klasszisok és az ötkarikás újoncok, a kártyapartik tanúsága alapján nemcsak a vízben, hanem a medencén kívül is.

Közben belőttek egy fórt a franciák is, de ennél több örömük nem volt az első negyedben, Vogel Soma megmutatta, ki az úr a háznál. Támadásban is ellentmondást nem tűrően kezdtek a mieink, Vámos Márton teljes törzsével kiemelkedett a vízből, elsütötte a balosát – a többit már kitalálhatják. A játékrész utolsó gólját Vigvári és Nagy Ádám hozta össze, előbbi lövése utóbbi kezéről vágódott védhetetlenül a francia kapuba – a két magyar mosolygott, Fontani bosszankodott.

Hasonló jelenetsort láttunk a második negyed elején is, Angyal Dániel kettőt lóbált, elsüllyesztette a kapust, és kipókhálózta a hosszút. A következő támadásukból ötméterest kaptak a franciák, aminek úgy örültek a hazai szurkolók, mintha csapatuk máris megnyerte volna az olimpiát – azzal viszont nem számoltak, hogy Vogel Soma védi a magyar kaput, aki „természetesen” kiszedte Ugo Crousillat lövését. Ami nem ment nekik büntetőből, sikerült akcióból: Michaël Bodegas előbb centerből, majd átlövésből érvényesült, 6–1-ről 6–3-ra zárkóztak a franciák.

Mielőtt még nagyon elkapták volna a fonalat, a túloldalon bemutattuk a fórmegjátszás egyik iskolapéldáját, Jansik Szilárd röplabdázókat megszégyenítő érintéssel húzta a kapuba a labdát. A gól után hosszú percekig videóztak a játékvezetők, végül nem ítéltek semmit, a hatásszünet csak arra volt jó, hogy hullámozva fokozzák a hangulatot az egyébként is rendkívül lelkes francia szurkolók. Fekete Gergő találatára dohai mumusunk, Thomas Vernoux azonnal felelt, egy perccel a nagyszünet előtt 8–4-re vezettünk, és bár a világbajnokság óta tudjuk, a franciák ellen ez sem megnyugtató előny, ezúttal elöl és hátul is minden klappolt.

Miközben a mieink nagyon figyeltek a külső körre, a rivális mélyen zónázott, a harmadik negyed elején mindkét retesz jól zárt, és a kapusok is hozzátették a magukét. Befagyott az eredményjelző, amit nyilván a franciák bántak jobban, Florian Bruzzo időt is kért, a közönség pedig ismét csavart egyet felfelé a hangerőn. Crousillat amolyan „manherczes” gólt lőtt, válaszul Manhercz Krisztián lőtte ki a rövidet, vagyis állandósult a négygólos különbség, nem lehetett kizökkenteni a rendkívül fegyelmezetten pólózó magyar válogatottat.

Bodegas azért megpróbálta, futószalagon hozta a kiállításokat, ám nagyon figyeltünk rá, hogy ha el is jut hozzá a labda, ne nagyon tudjon vele mit kezdeni. Látótávolságon belül maradtak a franciák, egy pillanatra sem lankadhatott a figyelem, de nem is lankadt: Zalánki Gergő a kapufa segítségével lőtt akkora gólt, hogy a csattanást még a lelátó felső sarkában is hallották. Lőpárbajra hasonlított a végjáték, és sajnos a vetélytárs is betárazott, hosszú idő után ismét „csak” kettő volt a fór. Sőt, Hárai Balázs ziccerét védte Fontani, így négy perccel a vége előtt az egygólos különbségért támadtak a franciák – aztán újra meg újra…

De hiába, mert Vogel Soma újabb ötméterest védett, Vámos Márton védővel a nyakán lőtte át a francia zónát, a magyar férfiválogatott pedig tetemes előnyéből egy gólt megőrzött a dudaszóig, és 13–12-es győzelemmel kezdte az olimpiát. Van mire építeni, van miből tanulni – mindkettőre lesz lehetőség a spanyolok elleni csoportrangadóig.

A MAGYAR KERET
Kapusok: Bányai Márk (Szolnoki Dózsa Praktiker), Vogel Soma (FTC-Telekom)
Mezőnyjátékosok: Angyal Dániel, Manhercz Krisztián (mindkettő CN Marseille, francia), Fekete Gergő, Jansik Szilárd,
Molnár Erik, Nagy Ádám, Varga Dénes (mind FTC), Hárai Balázs, Vigvári Vince (mindkettő Genesys OSC Újbuda), Vámos Márton (Olympiakosz, görög), Zalánki Gergő (Pro Recco, olasz)
(A játékosok klubjaként azt tüntettük fel, amelyikből kiharcolták a válogatottságot.)

SOMLÓVÁRI DÁVID (PERCRŐL PERCRE)