– Óriási volt az öröm a befutó után, szinte kiugrottak a bőrükből. Ilyen sokat jelent ez a bronzérem?
– Noémivel hét, Dorkával és Sárával két éve vagyunk csapattársak és kevesen hittek bennünk, hogy felérünk a dobogóra – válaszolta Csipes Tamara, aki olimpiai medálgyűjteményét a női kajak négyesek ötszázas számában szerzett bronzéremmel gyarapította. – Néha talán túl sokat vállalok, és túlságosan anyáskodom a lányok felett, de nekik az első olimpiájuk, nekem az utolsó, így eléggé érdekes a felállás. Tudtam, ha fejben erősek vagyunk, illetve mindenki hisz magában és abban a munkában, amit egyenként belepakoltunk az elmúlt két évben, akkor magunkat is meglephetjük. Ez sikerült és elégedettek lehetünk.
– Úgy zajlott a futam, ahogy megtervezték?
– A verseny előtt éjjel egyszer felkeltem, és nem tudtam sokáig visszaaludni, százötvenszer mentem végig a pályán és azon agyaltam, hogy mit mondjak a lányoknak a vízre szállás előtt, és mit kellene csinálni, hogy kijöjjön, ami bennünk van? Megkérdeztem tőlük a verseny előtt, meredek-e, hogy választunk egy olyan taktikát, amit még soha az életünkbe nem csináltunk? Azt mondták nem, így mentünk neki a futamnak. Az utolsó százötven méterre teljesen szétestünk, de úgy érzem, hogy jól döntöttünk és a női ösztönünk most segített. Rendkívül büszke vagyok mindenkire, a vízen és emberileg is sokat fejlődtünk. Ez fantasztikus volt.
– Furcsa előzményekkel terhelt felkészülés után jöttek az olimpiára. Elégtételt is jelent a harmadik hely?
– Egyértelműen. Nekem ez a harmadik olimpiám és rutinos versenyzőnek számítok, de sokszor én is gödörbe kerülök, és mentálisan újra fel kell építeni magam. Fontos, hogy vannak olyan emberek, akiket felhívhatok, ha mélyponton vagyok. Csak akkor tudok adni, ha én is kapok valamit. A legtöbb ember csak a végeredményt látja, és persze baromi jó felállni a dobogóra, kapni egy érmet. De mi azt is tudjuk, mit tettünk ebbe bele fizikai, vagy mentális téren a felkészülés alatt, körülbelül azt érzem, egy elképesztő hosszú akadálypályát lefutottunk, és most itt vagyunk.
– A célba érkezés pillanatában egyből érezték, hogy harmadikok lettek?
– Én oldalra néztem és tudtam, Sári viszont háromszor is megkérdezte, hogy biztos? Mondtam: igen, bronzérmesek vagyunk, örüljetek már, milyen hülyén néz ki, hogy csak én örülök! Aztán gyorsan kiírták az eredményt és végre megnyugodtak!
– Mennyi energiát szabadít ez fel önben a maradék két nap előtt?
– Nagyon sokat. A válogatón elért remek időm után azt éreztem, mázsás súlyokat pakoltak a hátizsákomba. A forma azóta is megvan, csak mentálisan nehéz volt eljutni az olimpiáig. Én szeretem ezt a sportágat, azért vagyok, nem csináltam volna végig a felkészülést, hanem szeretném, és van egy hét éves kislányom, két hét múlva meg már 35 éves leszek. Úgy érzem, néha indokolatlanok az elvárások. Remélem, kegyes lesz hozzánk az időjárás a következő két napban is, és szeretném megmutatni, mire vagyok képes. Az, hogy az mire lesz elég, nem tudom, de nem szeretném azt hallgatni, hogy nekem nyernem kell, mert nem tesz jót mentálisan. Az olimpia előtt azt mondtam, szeretnék egy érmet. Tök mindegy, melyik számban és milyen színű, de legyen meg, mert megígértem a kislányomnak, hogy viszek neki haza egyet. Most már megvan, ezt a súlyt most kidobtam a vízbe a hátizsákból és elsüllyedt. Innentől tényleg szeretném úgy felfogni a folytatást, hogy minden ajándék. Úgy szeretnék versenyezni, mint most, a négyesben, nem görcsölni, stresszelni, csak némi dühvel, hogy mutassuk meg, mit tudunk. Szeretném ezt a mentalitást magammal vinni.
PÁRIZS 2024
KAJAK-KENU
Döntők
Női K–4 500
1. Új-Zéland 1:32.20
2. Németország +0.42
3. Magyarország (Pupp Noémi, Fojt Sára, Csipes Tamara, Gazsó Alida) +0.73
4. Lengyelország +0.97
5. Kína +1.37
6. Spanyolország +2.31
