Jön a meccs a bronzért – Párizsból is éremmel akar hazatérni férfi vízilabda-válogatottunk

AZ OLASZOK ELLENI NEGYEDDÖNTŐ UTÁN a sikert, a horvátok elleni elődöntőt követően a kudarcot kellett gyorsan elfelejtenie férfi vízilabda-válogatottunknak. A nagy tornák már csak ilyenek, egymást érik a mérkőzések, a vasárnapi két hét alatt a nyolcadik lesz – de nemcsak a mieinknek, hanem az amerikaiaknak is.

Apropó, amerikaiak: a tengerentúlon egyszerre hozsannáznak és fogják a fejüket, női pólósaik ugyanis háromszoros címvédőként érmet sem szereztek, a férfiak viszont hosszú évek után ismét ott vannak a közvetlen világelitben. A tapasztalat azt mutatja, folyamatosan bővül a kör, elég csak arra gondolni, hogy a csoportnegyedikek játsszák a döntőt, a csoportharmadikok csatáznak a bronzért, a vb-ezüstérmes olaszok és az Európa-bajnok spanyolok a négy közé sem jutottak.

A magyar válogatott viszont igen, ami önmagában megsüvegelendő – még akkor is, ha a dicső múlt kötelez, sokak szemében csak az arany csillog igazán fényesen. Azt már nem hozhatják haza Párizsból a mieink, de minden esélyük megvan rá, hogy Tokió után ismét dobogóra álljanak.

„Az elődöntőben szertefoszlott az álmunk, de amikor vége lett a mérkőzésnek, átfutott az agyamon, hogy a harmadik helyre még odaérhetünk. Szeretnénk kétszeres olimpiai bronzérmesek lenni – jelentette ki határozottan balkezesünk, Vámos Márton, aki arról is beszélt, mi vezetett a horvátoktól elszenvedett 9–8-as vereséghez. – Többet hibáztunk, kihagytunk három ötméterest, az ellenfél legjobb játékosa, Loren Fatovic öt gólt szerzett, pedig megbeszéltük, hogy nem szabad hagynunk lőni. Nem tudom, mi történt a jó kezdés után, ám tény, a horvátok ellen nem fér bele ennyi hiba.”

Mégiscsak a világbajnokról beszélünk, amely az idén már a harmadik nagy tornán játszhat döntőt – a horvát sportsajtó már korszakos csapatként hivatkozik a válogatottra. A kihagyott ötméteresek mellett közrejátszhatott a vereségben, hogy a második negyed derekától statikusabbá vált a játék, ami az ellenfélnek kedvezett. Eleinte sikerült lefordulnunk a centerekről, de a horvátok megtörték a ritmusunkat, a kapujukban Marko Bijac eksztázisban védett. S hogy miben kell jobban teljesítenünk az amerikaiak ellen?

„Elsősorban az emberelőnyös játékban, mert az egész tornán szenvedünk a fó­rokkal – mondta Nagy Ádám, a válogatott bekkje. – Nem mindegy, a mérkőzés melyik szakaszában kapjuk az előnyöket. A mérkőzések elején még frissek vagyunk, könnyebben tudjuk gólra váltani az adódó lehetőséget, ám rengeteg energiát felemészt, ha sokat kell emberhátrányban védekeznünk, ami a támadójátékunkra is kihat. A horvátok ellen is úgy éreztem, hogy az elején még lőttünk lefordulásból gólokat, és utána is többször megúszhattunk volna, de nem figyeltünk eléggé egymásra.”

Az olimpia utolsó mérkőzésén is fontos lesz az összhang, amelyre a medencén kívül nem lehet panasz, egy irányba tolják a szekeret a játékosok. Pénteken későn értek vissza a szállásra, szombaton pedig a regenerációra helyezték a hangsúlyt, hogy vasárnap délelőtt képesek legyenek mozgósítani a rejtett erőtartalékaikat. A közös célért küzdenek, ám közben a saját történeteiket is tovább írják – az ötkarikás újoncok első, a rutinos klasszisok utolsó olimpiai érmüket szerezhetik meg.

Már csak az a kérdés, el lehet-e felejteni kevesebb mint negyven óra alatt, ami péntek este történt.

Manhercz Krisztián: Mindannyian haragszunk magunkra

– A világbajnok horvátok egy góllal jobbak voltak az elődöntőben. Tudja már, mi hiányzott a fináléba jutáshoz?
– Az egyenes kieséses szakaszban az dönt, hogy melyik csapat hibázik többet. Egygólos vereséget szenvedtünk, de megvolt rá az esélyünk, hogy kiharcoljuk a döntetlent a rendes játékidőben, sőt, nyerhettünk volna. Az olaszok elleni negyeddöntőt és a horvátok elleni elődöntőt is úgy éltük meg, mintha máris finálét játszanánk, nem tekintettünk előre. Mindent megtettünk a győzelemért, ám egy olimpiai elődöntőben nem lehet ennyit hibázni.

– Sokat kivett önökből a maratoni negyeddöntő?
– Biztosan, fizikailag és mentálisan is nagyon elfáradtunk. Két hét alatt a hetedik mérkőzésünket játszottuk pénteken, de ez nem mentség, a horvátoknak is ez volt a hetedik. Profi játékosok vagyunk, bírnunk kell a terhelést. Ha jól használjuk ki az adódó lehetőségeinket, van helyünk a döntőben, ha nem élünk velük, akkor nincs, ez ilyen egyszerű. A fontos pillanatokban a horvátok pontosabbak voltak.

– A harmadik helyért játszanak az Egyesült Államokkal. Mekkora motivációt jelent, hogy Tokió után Párizsban is megszerezzék a bronzérmet?
– Feltüzeljük magunkat a mérkőzésre, mert nagy fegyvertény lenne ismét dobogóra állni az olimpián. Azért is volt fontos, hogy bejussunk a négy közé, mert az elveszített elődöntő után is éremért küzdhetünk, ami sokkal jobb, mint az ötödik helyért játszani. Biztos vagyok benne, hogy lesz bennünk dac az amerikaiak ellen, mert mindannyian haragszunk magunkra az elveszített elődöntő miatt.

Ellenfélnéző: Újra a világelitben az amerikaiak

A pekingi játékok óta nem jutott a négy közé olimpián az amerikai férfiválogatott, amely a 2017-es budapesti világbajnokságon került mélypontra, a 13. helyen végzett. Azóta viszont rengeteget fejlődött a csapat, megjelentek tehetséges fiatalok a horizonton, Hannes Daube például vezérré nőtte ki magát. A közelmúltból nincsenek is jó emlékeink az amerikaiakról, a két csapat előző négy egymás elleni mérkőzéséből hármat a rivális nyert meg, a legnagyobb pofont tavaly márciusban kaptuk, amikor 15–9-es vereséget szenvedtünk. A fukuokai világbajnokságon viszont visszavágtunk, a negyeddöntőben egy góllal, 13–12-re győztünk – és meg sem álltunk az arany­éremig. Párizsban a mieinkhez hasonlóan csoportjuk harmadik helyén végeztek az amerikaiak, az olaszoktól és a görögöktől kikaptak, Montenegrót, Horvátországot és Romániát legyőzték. A negyeddöntőben szétlövésben nyertek az ausztrálok ellen, az elődöntőben viszont nem bírtak a címvédő szerbekkel.

NS-szakértő: SZABÓ Zoltán, korábbi BEK-győztes vízilabdázó

„DUPLA VAGY SEMMI: a győztes csapat éremmel utazik haza, a negyedik helyezett két vereséggel zárja a tornát, pedig elhúzták a mézesmadzagot az orra előtt. Borzasztó lehet lemaradni a vigaszdíj­ról is… Az amerikaiaknak nagyobb eredmény lenne a harmadik hely, mint a mieinknek, mert reálisan nézve nekik ez az elérhető maxi­mum, nekünk viszont kárpótlást jelenthet a horvátoktól elszenvedett vereség után. Ők már a Los Angeles-i játékokra készülnek, amire ugródeszkaként szolgál a párizsi olimpia. Az dönt, melyik csapat játékosai kevésbé csalódottak, remélhetőleg mi tudjuk hamarabb túltenni magunkat az elveszített elődöntőn. A lényeg, hogy úgy ugorjanak vízbe a srácok, mintha a világbajnok lenne az ellenfél és döntőt játszanának. Nem kérdés, hogy a magyar válogatott mindig az aranyéremért utazik az olimpiára, képesek is lettünk volna a döntőbe jutásra, de most már nem lehet más cél, mint a bronzérem megszerzése.”

VÍZILABDA
FÉRFIAK
Bronzmeccs
10.35: Egyesült Államok–Magyarország (Tv: M4 Sport, Eurosport2) – élőben az NSO-n!