Az olimpia hivatalos oldala összegyűjtötte azokat a versenyzőket, akik a francia fővárosban intettek búcsút az élsportnak.
Az aranyérmesek között szerepel, így a karrierje csúcspontján búcsúzott a dél-afrikai Tatjana Smith, aki 27 évesen a 100 méteres mellúszásban elért győzelme mellett 200-on ezüstöt nyert.
A férfi asztaliteniszezőknél a kínai Ma Lung a férfi csapattal már a hatodik olimpiai bajnoki címét ünnepelhette. A 14-szeres világbajnok a tokiói és a riói játékokon is duplázott, mivel egyéniben és a férfi csapattal is aranyérmes lett, Londonban pedig ugyancsak az utóbbi számban állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A 35 éves játékos a verseny után megerősítette, hogy a párizsi volt „az utolsó állomás” a karrierjében, és nagyon boldog, hogy ennyire jól sikerült.
A férfi tornasport utóbbi évtizedének egyik kiemelkedő alakjának, a brit Max Whitlocknak is ez volt az utolsó, egyben negyedik olimpiája, bár már a tokiói játékok után is elhatározta, hogy visszavonul. A lólengés kétszeres címvédője a szerenkénti döntőben és a csapattal egyaránt a negyedik helyen zárt Párizsban. A 31 éves brit tornász három aranyérmet és három bronzérmet gyűjtött összesen az ötkarikás játékokon, háromszoros világbajnok és ötszörös vb-ezüstérmes, emellett az Európa-bajnokságokon négy aranyat, három ezüstöt és egy bronzérmet nyert, ezzel ő minden idők legeredményesebb brit tornásza.
A jamaicai közönségkedvenc atléta, Shelly-Ann Fraser-Pryce már tavaly ősszel bejelentette, hogy az utolsó olimpiájára készül, és bár a francia fővárosban meggyőző teljesítménnyel jutott a 100 méteres női síkfutás elődöntőjébe, ott végül sérülés miatt nem tudott rajthoz állni. Fraser-Pryce összesen nyolc érmet szerzett a nyári játékokon, ezek közül három arany, valamint tízszeres világbajnok, ötszörös vb-ezüstérmes és egyszeres vb-harmadik. A 37 éves sprinter a világbajnoki érmeket tekintve tavaly Budapesten még honfitársát, a sprinterlegenda Usain Boltot is felülmúlta 16. vb-medáljával.
Az atlétikánál maradva, a történelem egyik legjobb maratoni futója, Eliud Kipchoge is elköszönt az élsporttól. A 39 éves kenyai futó 30 kilométer után feladta a versenyt Párizsban, így a táv kétszeres ötkarikás címvédője érem nélkül távozott Franciaországból. Kipchoge húsz évvel ezelőtt, Athénban szerezte első olimpiai érmét, akkor 5000 méteren lett harmadik, majd Pekingben ugyanezen a távon ezüstérmes volt, mielőtt váltott a maratonra.
A brazil női labdarúgás örökös gólkirálya, Marta az utolsó nemzetközi mérkőzésén lépett pályára szombaton az Egyesült Államok ellen a Parc des Princes-ben, ahol csapata egygólos vereséget szenvedett, így ezüstéremmel búcsúzott a nemzetközi porondtól.
A golfozóknál az új-zélandi Lydia Ko a riói ezüst és a tokiói bronz után Párizsban az aranyat is begyűjtötte olimpiai éremkollekciójába, és bár még csak 27 éves, ez a győzelem az igazi "álombefejezés" volt a számára.
A kétszeres olimpiai aranyérmes brit teniszező, Andy Murray olimpiai szereplését június közepén jelentette be hazája szövetsége. A 37 éves korábbi világelső Dan Evans oldalán a negyeddöntőig menetelt a férfi párosoknál, ott azonban két szettben alulmaradt az amerikai Taylor Fritz, Tommy Paul duóval szemben. A háromszoros GS-győztes Murray pályafutása során 46 tornát nyert egyesben, s 41 hétig vezette a világranglistát, amelyen 429 hétig jegyezték a legjobb öt között.
Kellie Harrington történelmet írt azzal, hogy első ír női bokszolóként megvédte tokiói címét a 60 kilogrammos súlycsoportban. A 34 esztendős sportoló a döntő után bajnokként búcsúzott a szorítótól, csakúgy mint Mikkel Hansen, a dánok egyik legjobb kézilabdázója. A 36 éves balátlövő Rióban aranyérmet ünnepelhetett, most pedig tokiói ezüstjét váltotta aranyra vasárnap a németek elleni 39–26-os sikerrel.
Az ausztrálok legeredményesebb olimpikonja, Emma McKeon minden színű éremből szerzett egyet Párizsban az úszó váltókkal, így összesen hat arannyal, három ezüsttel és öt bronzzal zárta pályafutását a nyári játékokon.
„Határozottan hiányozni fog” – mondta McKeon az olimpiai érzésről, majd hozzátette, hogy valószínűleg az edzésekkel és a versenyekkel is így érez majd, készen áll élete következő szakaszára.
A kubai Mijaín López megnyerte a kötöttfogású birkózók 130 kilogrammos súlycsoportját, ezzel az első egyéni sportoló lett, aki ugyanabban a versenyszámban sorozatban öt nyári játékokon aranyérmet tudott szerezni. A jövő kedden a 42. születésnapját ünneplő legendás birkózó, aki első világbajnoki címét 2005-ben Budapesten, a fináléban Deák-Bárdos Mihály legyőzésével – szerezte, a 2008-as pekingi olimpián kezdte meg ötkarikás diadalmenetét, majd Londonban, Rióban és Tokióban is könnyedén győzni tudott. López ráadásul úgy utazott Párizsba, hogy az előző olimpia óta egyetlen nemzetközi viadalon sem indult, mégis sikerült diadalmaskodnia. Másik birkózó-legenda is visszavonult a francia fővárosban, az olimpiai, háromszoros világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok török Taha Akgül (szabadfogás, 125 kg) személyében.
A kézilabdázók között egyébként több nagy név is búcsúzott, mint az ETO korábbi klasszisa, Stine Oftedal, a férfiaknál pedig Nikola Karabatic vagy Niklas Landin. A magyarok búcsúzója az olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, Varga Dénes volt.
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.