– Milyen célból érkezett hazánkba?
– Az Európai Paralimpiai Bizottság elnökeként meghívást kaptam a sportvezetők budapesti nemzetközi konferenciájára, amelyet az Európai Sporthét alkalmából rendeztek – válaszolta Raymon Blondel, az Európai Paralimpiai Bizottság holland elnöke. – Szóba kerültek a nagy sportesemények, visszatekintettünk Párizsra is, valamint a jövőről is beszélgettünk az olimpia és a paralimpia kapcsán.
– Ha már Párizst említette, különleges helyszíneken versenyeztek az olimpikonok és paralimpikonok. Milyen tapasztalatokat szerzett a francia fővárosban?
– A franciák, a lakosság, az önkéntesek, a megannyi szervező nagyszerű munkát végzett. Remek ötletnek tartom, hogy a sportot, az olimpiát, illetve a paralimpiát „kivitték” a városba, ez volt a legnagyobb különlegessége a nyári játékoknak, ikonikus helyszíneken versenyezhettek a sportolók. Fontos kiemelni, hogy így a társadalomhoz is közelebb vitték a paralimpiát, így a játékoknak nagyobb hatása volt az emberekre. Szerintem ez lehet az új mérce.
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az idei paralimpián?
– A csörgőlabdás futball döntőjét emelném ki az Eiffel-torony lábánál. Döntőbe jutott a francia csapat, amely fantasztikus mérkőzésen meg is nyerte a finálét, a hazai közönség nagyszerű hangulatot teremtett, csodálatos érzés, egyben megtiszteltetés volt ott lenni a lelátón.
– A magyarok tizenöt éremmel tértek haza Párizsból. Mit szól a teljesítményükhöz?
– Kiválóan szerepeltek a magyarok Párizsban. Az érmek számát nézve is, de még nagyobb szó, hogy több szakágban volt versenyképes a magyar küldöttség.
– Hol van a magyar csapat helye a nemzetközi paralimpiai mozgalomban?
– Nem csak a csapatot, a Magyar Paralimpiai Bizottságot emelném ki. Negyvenöt tagja van az Európai Paralimpiai Bizottságnak, mindegyiknek egy szavazati jog jár, tehát mindegyik ugyanolyan fontos nekünk. Azonban meg kell említenem Szabó Lászlót, a magyar bizottság elnökét, aki mindig aktívan és kezdeményezően vesz részt a fontos kérdések megvitatásában, így az önök tagszervezetének fontos szerepe van az európai paralimpiai mozgalomban, nemcsak a különböző döntések meghozatalában, hanem a jövő tervezésében is.
– A paralimpikonok elismerése itthon és nemzetközi szinten is folyamatosan növekszik. A nemzetközi és az európai szervezet hogyan tudná még jobban segíteni a sportolókat?
– Ez volt a konferencián elhangzott beszédem egyik fontos pontja. Szerintem a paralimpiai játékok közötti években a médiának és a közönségnek is nagyobb figyelmet kell fordítania a parasportra. Ebben kell segítenie az európai és a nemzetközi szövetségnek, a nyári játékok közötti időszakban szükség van nagyobb eseményekre. Ez lehet különálló megméretés, de akár multisportesemény is. Ezt szem előtt tartva három év múlva para Európa-bajnokságot szervezünk, legalább tíz sportággal és kétezernél több versenyzővel. Óriási esemény lesz, amely megragadja a média és a közönség figyelmét is. Emellett a következő évben Isztambulban megrendezzük az ifjúsági paralimpiai játékokat. Célunk, hogy a mozgalmunk még jobban jelen legyen az emberek életében. Ebből minden ország bizottsága profitálhat, reméljük, az ifjúsági paralimpiai játékokon új generáció tűnik fel, belőlük lehetnek a jövő felnőtt paralimpikonjai.
– A paralimpiáról szólva is megkerülhetetlen kérdés az orosz és fehérorosz atléták helyzete, akik nem versenyezhetnek országuk zászlaja alatt. Mi a véleménye erről?
– Bár az európai kontinensen volt ellenállás, a legjobb megoldás született azzal, hogy az orosz és fehérorosz sportolók semleges színekben indultak Párizsban. Voltak aggályaink, hogyan néz ki a gyakorlatban ezeknek a sportolóknak a semlegessége. Hogyan garantálják akár az ukrán, akár az orosz és a fehérorosz delegáció biztonságát. Ezeket az aggályokat továbbítottuk a nemzetközi bizottságnak, a francia kormánynak és a szervezőknek is. Végül hoztak néhány szabályt ezzel kapcsolatban, és visszatekintve ez volt a legjobb megoldás ebben a szituációban.
– Ez a helyzet árthat a paralimpiai mozgalomnak?
– Nehéz kérdés. Ha a nemzetek sportolói nem éreznék magukat biztonságban vagy szabadnak, az valóban árthatna a mozgalomnak. A két és fél éve kialakult politikai helyzet sajnos érinti a sport világát is, azonban fontos lenne a jövőre nézve, hogy a sportot ne rángassák bele a politikába. Maradjon olyan biztonságos környezet, amelyben a résztvevők békében versenyezhetnek, és megmutathatják a világnak a legjobb formájukat.
– Hogyan látja a paralimpiai mozgalom jövőjét?
– Hiszem, hogy a paralimpia utat mutathat a befogadó társadalom felé. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a paralimpiát azon a szinten kezelje mindenki, mint az olimpiát, vegyék ugyanolyan komolyan a fogyatékossággal élők teljesítményét, mint az épekét. A politikusoknak, a döntéshozóknak és a médiának megvan az eszköze ahhoz, hogy ebben segítse a parasportot. Meg vagyok győződve arról, hogy a parasport nagy jövő előtt áll. Megmutatjuk a világnak, mit is jelent a paralimpiai mozgalom. Célunk, hogy a társadalom ne csak úgy tekintsen a parasportolókra, mint inspiráló személyekre, hanem élsportolóként is, akik a saját kategóriájukban versenyeznek egymással.