Izgalommentesen, elődöntőkre várva...

Véget ért a vizsgaidőszakom, s lassan az Európa-bajnokság is finiséhez érkezik – előbbit örömmel konstatáltam, utóbbi miatt van bennem kis szomorúság. Már csak három mérkőzés maradt, hogy eldőljön, ki jelenleg Európa legjobbja – a negyeddöntők közül az első három viszonylag sima volt, s a negyedik is talán csak a pocsék helyzetkihasználás miatt nyúlt éjszakába és büntetőpárbajba – lássuk, mi minden történt a legjobb nyolc között!Véget ért a vizsgaidőszakom, s lassan az Európa-bajnokság is finiséhez érkezik – előbbit örömmel konstatáltam, utóbbi miatt van bennem kis szomorúság. Már csak három mérkőzés maradt, hogy eldőljön, ki jelenleg Európa legjobbja – a negyeddöntők közül az első három viszonylag sima volt, s a negyedik is talán csak a pocsék helyzetkihasználás miatt nyúlt éjszakába és büntetőpárbajba – lássuk, mi minden történt a legjobb nyolc között!

A szünnap és Kassai Viktorék hibájának „agyonelemzése” után a portugál-cseh meccsel kezdődött az egyenes kieséses szakasz. A sovány 1-0 azt sejtetné, hogy szoros volt a találkozó, de ez közel sem volt így: a cseheknek momentumuk sem volt az egész meccsen, Ronaldo kedvére fickándozhatott a pályán, s akkor került helyzetbe, amikor csak akart. Lőtt két kapufát, hajnyírással ollózással is próbálkozott, nagy kedvvel és Aranylabdás formában futballozott – a hajrában pedig győztes gólt fejelt egy formás akció végén. A csehek támadásban semmit nem nyújtottak, a nyolc évvel ezelőtti hős Milan Barosnak az egész tornán nem volt egy épkézláb megmozdulása sem (túlzás nélkül állítom…), a meccs után be is jelentette, hogy visszavonul a válogatottól. Talán ő maga is rájött, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni… A cseheknél egyedül a kapus Petr Cech dicsérhető, aki több ízben is bravúrral hárított, ha ő nincs, nem ússzák meg ennyivel a cseh vitézek.

Talán a görög válogatott számára is egy Petr Cech hiányzott, mert kapusuk, Szifakisz maga volt a megtestesült bizonytalanság. Persze, nem mondom, hogy miatta estek ki a hellének, az ő lelkén konkrétan csak egy gól szárad, viszont figyelemre méltó volt, hogy minden labda kijött róla, s hogy mennyire nem állt a helyzet magaslatán… Ha az oroszok a záró csoportkörben csak néhányszor eltalálták volna a görög kaput, most lehet, hogy nem arról beszélnénk, hogy Szifakisz milyen gyengén védett a németek ellen… Persze, beszéljünk inkább a győztesekről, mert megérdemlik! Ismerve a görögök defenzív futballját, tartottam attól, hogy szenvedni fognak a németek, de szerencsére nem így történt. A meccs első periódusában sok helyzetet elszórakozott a Nationalelf, de amikor a világ egyik legjobb balbekkje, Philipp Lahm megunva a csatárok töketlenségét előre ment, már érezni lehetett, ebből bizony gól lesz. A második félidőre gólfesztivált reméltünk, ám a görögök a semmiből egyenlítettek: bár szó se róla, remek kontrát vezetett Szalpingidisz és Szamarasz, a gól pillanatában felsejlett bennem, hogy a görögök ezt már kibekkelik, aztán pedig büntetőkkel ki is verhetik a németeket. Ezúttal sem volt igazam, a németek nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak és hengereltek a továbbiakban. Khedira szerintem élete gólját vágta (nem ez a fő szakterülete, de a tavaszi el classico után megint fontos gól szerzője lett), Klose kapushiba után fejelte meg szó szerint eggyel góljai számát, míg Reus egy kipattanó labdát zúdított iszonyatos erővel a léc alá. Joachim Löw nagyot húzott azzal, hogy ezúttal kihagyta Podolskit, Müllert és Gomezt, mert a helyettesek, Schürrle, Reus és Klose bizonyították, hogy van helyük a kispadon kezdőben. Nagyon erős a német csapat, s mivel a keret átlagéletkora 48 23 és fél év, meglátásom szerint rengeteg siker vár még erre az együttesre.

A spanyol válogatott játéka már azelőtt kiverte nálam a biztosítékot, hogy pályára léptek volna a franciák ellen: Vicente del Bosque ugyanis megint klasszikus csatár nélkül, a középpályát megerősítve küldte pályára együttesét. A spanyolok a tiki-takit nagyon tudják, de ez az égvilágon senkit nem érdekel; a Barca játéka is hasonló, de ott ki lehet szolgálni egy Lionel Messit. A címvédők Xabi Alonso fejesével korán vezetéshez jutottak, s innen befejezettnek is tekintették a meccset, ami szégyen. Egy regnáló világ- és Európa-bajnoktól ennél sokkal többet várhatunk (kivéve persze, ha a görögökről van szó…). A Real Madrid mindkét védekező középpályása gólt szerzett a negyeddöntőben (a másik, ugye Khedira), de nem csak ezért mondhatjuk, hogy jól muzsikálnak a királyi alakulat játékosai a tornán: a negyeddöntőben Cristiano Ronaldo, Mesut Özil és Xabi Alonso is a mezőny legjobbja volt saját meccsén. Persze, akad ellenpélda is, Karim Benzema kezdeti madridi időszakát idézően szenvedett, igazából csak egy dolog zavarta a játékban, még pedig a labda, de azért az ukránok ellen két gólpasszt így is kiosztott. Szegény Lloris úgy kapott két gólt, hogy igazából védenie sem kellett, két eddig ismeretlen játékost pedig megismert a futballvilág: Debuchy-t és Cabaye-t. Ezzel nagyjából el is mondtunk minden jót Napóleonékról Riberyékről.

Első ránézésre is az olasz-angol tűnt a legkiegyensúlyozottabb negyeddöntőnek, s erre a csapatok sem cáfoltak rá. Jól kezdődött a mérkőzés, az olaszok részéről előbb De Rossi lőtt, de rosszul, mert csak kapufát talált a lökete, majd Buffon védett nagyot reflexszerűen. Az első negyedórában az angoloknak több kapura lövésük volt, mint az azt megelőző három meccsen összesen, de aztán szépen visszavettek a tempóból, s hagyták, hogy az olaszok irányítsanak. A második félidő közepéig szerintem nem volt rossz meccs, de aztán az angolok már a hosszabbításra készültek, az olaszok pedig nem voltak valami határozottak a kapu előtt. Az EB első gól nélküli meccse nemcsak hosszabbításba, hanem tizenegyespárbajba is torkollott, mely emlékezetes marad arról, hogy Montolivo a kaput sem találta el, illetve, hogy Andrea Pirlo panenkásan emelte be a labdát középre – vannak idegei a fiúnak… Az angoloknál Ashley Young a felső lécre bombázta a labdát, míg a BL döntő büntetőpárbajában betaláló Ashley Cole gyenge lövését Buffon megfogta. Ez a poén most jutott eszembe, de ki nem hagyom: Ashley névvel nem szerencsés EB negyeddöntőben tizenegyest rúgni… Az angolok megint elbukták a büntetőket, mint eddig mindig világversenyen – hogy lehet hat tizenegyespárbajból az összeset elveszíteni? Erre születni kell…

Az elődöntőben egy ibériai rangadót, illetve egy, a 2006-os vb elődöntő visszavágójának is beillő örök klasszikust láthatunk. A spanyol-portugálon az előbbiek számítanak esélyesnek. Casillas 136. válogatottságán megszerezheti 100. győzelmét, ezzel ő lenne a futballtörténelem első „századosa” a győzelmeket tekintve. Az is a spanyolok mellett szól, hogy 2006 óta (!) nem kaptak gólt világverseny egyenes kieséses szakaszában – akkor a franciák ellen kiestek, utána 2008-ban Olaszország, Oroszország és Németország, míg 2010-ben Paraguay, Portugália, Németország és Hollandia ellen húzták le a rolót… A portugálok azonban bízhatnak Cristiano Ronaldo zseniális formájában, ugyanakkor ez hátrány is, hiszen a spanyolok többsége jobban ismerheti Cé-t, mint portugál társai… A német-olaszon sima német továbbjutást mondanék, ha nem tudnám, milyen harcos nemzet is az olasz. Soha nem adják fel, s mélyről is felküzdik magukat – bundabotrány közben, lehetetlen helyzetből és abszolút esélytelenként is a legjobb négy között vannak, ez nem lehet véletlen. A németek csúcsformában vannak, ám béníthatja őket az olaszok fegyelmezett és szervezett játéka, illetve az, hogy most mindenki őket várja a döntőbe. A teher, pedig tudjuk, néha bénítóan hat… A papírforma szerint elvileg német-spanyol döntő lesz, de szerencsére mindkét csapatnak lesz ellenfele is az elődöntőben, így a meccseket le is kell játszani.

És akkor íme, a negyeddöntő válogatottja!

Cech (Csehország)– Lahm (Németország), Terry (Anglia), Balzaretti (Olaszország), Alba (Spanyolország) – Pirlo (Olaszország), Xabi Alonso (Spanyolország), Meireles (Portugália), Khedira (Németország), Özil (Németország) – Ronaldo (Portugália)

Szokásomhoz híven archívumban keresgéltem, s találtam is két nosztalgiavideót. Az elsőn a 2006-os vb német-olasz elődöntőjének rövid összefoglalóját tekinthetitek meg. Jó kis meccs volt, az olaszok a 119. és 120. percben lőtt gólokkal nyertek - ma már kicsit erősebb ez a német csapat és az olasz keret is rengeteget változott...

A másik videó a legutóbbi portugál-spanyol meccset eleveníti fel 2010-ből. Bár barátságos meccs volt, sokan felkapták a fejüket arra, hogy Cristiano Ronaldóék 4-0-ra kiütötték riválisukat. Ma este elképzelhetetlen ez a forgatókönyv...

Még a tervek szerint kétszer jelentkezem EB bloggal. A döntő előtt az elődöntők értékelésén és a finálé felvezetésén túl a Hölgyolvasóknak is kedveskedve (remélem, sokan vannak!), a Húgom által összeállított „sármválogatottat” is leközlöm. A döntő után valószínűleg csak később fogok tudni írni, mert a jövő héten kiruccanok Kamcsatkába Rómába, s ott gondolataimat aligha fogom tudni papírra vetni. Ám amennyiben az olaszok esetleg döntőbe jutnának, s azt meg is nyernék, talán személyes tapasztalataimat is meg tudom majd osztani Veletek az eufóriáról.

Ez persze még a jövő! A jelen: ma este spanyol-portugál, holnap német-olasz elődöntők várnak ránk! Jó szurkolást Mindenkinek!!!