És védekezni ki fog?

A hosszú hétvége nekem is hosszabb volt a kelleténél, ennek is tudható be, hogy kicsit a szokásosnál később jelentkezem heti posztommal. Na meg annak is, hogy mivel a jövő héten lelkigyakorlaton leszek, s ezért aligha fogok jelentkezni (még akkor sem, ha a Szentlélek mindenféle jó ötletet és témát szolgáltat nekem…), kénytelenek lesztek beérni a nyomtatott sajtóval, vagy más internetes fórumokkal. Ezért most közeledve a hétvégéhez, kicsit bővebb olvasmánnyal jelentkezem – így talán könnyebb lesz kibírni poszt nélkül és megmarad a krokodilkönnyek feláztatására szánt százas csomag papír zsebkendő is. Múlt kedden biztos elfogyott néhány csomag, bár a török verés alkalmával minden bizonnyal örömében sírt boldog, boldogtalan. Ahhoz, hogy határozottan kijelenthessük, van esélyünk a továbbjutásra, meg kell várni a márciusi selejtezőket (előbb a románokat fogadjuk, majd Törökországban vizitálunk), de az érezhető, hogy elkezdődött valami (s nem csak a tegnapi álmomban, ami arról szólt, hogy a románokat 2-0-ra vertük meg, a Videoton pedig 1-0-ra diadalmaskodott a Basel felett az Európa-Ligában). Mivel külön posztot szenteltem a múlt keddi vb selejtezőnek, most nem szeretnék erről polemizálni, de azért újra és újra jó visszaemlékezni Koman mázlis góljára, Priskin Szalai remek érkezésére, illetve Gera higgadt tizenegyesére… Március még nagyon messze van, az előző hétvége viszont még szinte a jelen, ezért azt javaslom, foglalkozzunk inkább a közelmúlt eseményeivel.A hosszú hétvége nekem is hosszabb volt a kelleténél, ennek is tudható be, hogy kicsit a szokásosnál később jelentkezem heti posztommal. Na meg annak is, hogy mivel a jövő héten lelkigyakorlaton leszek, s ezért aligha fogok jelentkezni (még akkor sem, ha a Szentlélek mindenféle jó ötletet és témát szolgáltat nekem…), kénytelenek lesztek beérni a nyomtatott sajtóval, vagy más internetes fórumokkal. Ezért most közeledve a hétvégéhez, kicsit bővebb olvasmánnyal jelentkezem – így talán könnyebb lesz kibírni poszt nélkül és megmarad a krokodilkönnyek feláztatására szánt százas csomag papír zsebkendő is. Múlt kedden biztos elfogyott néhány csomag, bár a török verés alkalmával minden bizonnyal örömében sírt boldog, boldogtalan. Ahhoz, hogy határozottan kijelenthessük, van esélyünk a továbbjutásra, meg kell várni a márciusi selejtezőket (előbb a románokat fogadjuk, majd Törökországban vizitálunk), de az érezhető, hogy elkezdődött valami (s nem csak a tegnapi álmomban, ami arról szólt, hogy a románokat 2-0-ra vertük meg, a Videoton pedig 1-0-ra diadalmaskodott a Basel felett az Európa-Ligában). Mivel külön posztot szenteltem a múlt keddi vb selejtezőnek, most nem szeretnék erről polemizálni, de azért újra és újra jó visszaemlékezni Koman mázlis góljára, Priskin Szalai remek érkezésére, illetve Gera higgadt tizenegyesére… Március még nagyon messze van, az előző hétvége viszont még szinte a jelen, ezért azt javaslom, foglalkozzunk inkább a közelmúlt eseményeivel.

Nehéz kiválasztani a hétvége meccsét, annyi volt belőle. Még szerencse, hogy a német-svéd rangadót (4-4) kedden játszották, mert így eggyel kevesebb a konkurens találkozó. De így sem nagyon vagyok kisegítve. Volt ugyanis egy Tottenham-Chelsea (2-4), egy Juventus-Napoli (2-0), egy Lazio-Milan (3-2) és egy Valencia-Athletic Bilbao (3-2) derbi is. Ja, és egy Fradi-Paks (2-2) Deportivo-Barcelona (4-5), mely utólag jelentkezett be a hétvége meccse címére. Én nem szeretnék dönteni, tegyétek meg ti, akár facebookon, akár a poszt alján várom a szavazatokat.

Egy biztos: a Real Madrid olyan rosszul játszott a hétvégén, hogy ők ezúttal maximum citromdíjasok lehetnek. Bár a győzelmet sosem kell megmagyarázni, már pedig a Celta Vigót sikerült két vállra fektetni, de ez a meccs egy hatalmas nulla volt. Maximum négy ember lehet elégedett madridi részről. Higuain ritkán látható nagy gólt lőtt, de az is lehet, hogy a lövés csak lecsúszott, mint a hideg sör a Margit sziget körbefutása után, Ronaldo pedig utolsóként a Celta Vigót is felavatta, így már nincs csapat a Primera Divisionben, amelynek ne köszönt volna be legalább egyszer. Casillas megúszta gól nélkül, s végre egyszer kevesebb kapott gólnál tart, mint kollégája, Victor „Lepke” Valdes (igaz, ez leginkább a védelem dicsérete, mert Iker élete legrosszabb formájában véd…), a fiatal Varane pedig egyre inkább beépül a csapatba, s magabiztosságot sugároz a védelemben, ő lehet az új Pavón Hierro. A többiek a szombati teljesítményüket kidobhatják a kukába… Tegnap Dortmundban alulmaradt szeretett csapatom, de nem forgolódtam álmomban egész éjszaka miatta. A halálcsoportban egy vereség belefér, s úgy néz ki, hogy a Dortmunddal kéz a kézben megyünk majd tovább. Egyik legjobb barátom Dortmund szurkoló, ezért én is örülök a boldogságának. De a visszavágón ötöt kapnak...:)

„A meccs addig tart, míg a bíró le nem fújja!” – hányszor hallottuk már ezt a közhelyet, s lassan a Barcelona aktuális ellenfelei is megjegyezhetnék. Idén azt csinálják a katalánok, ami éveken keresztül a Manchester United és a Real Madrid sajátja volt: játszhatott bármilyen rosszul is, akár több gólos hátrányból is felállva megnyerte a meccseit. Kedden a Celtic ellen is a 94. percben jött a győztes találat, de ez már a sokadik ilyen meccs volt a szezonban. A hétvégi Depor-Barca speciel nem tartozik ezek közé, a Barca 20 perc után kivégezte ellenfelét, mégis hagyta felállni a padlóról. Messire továbbra sincsenek szavak, előbb-utóbb a spanyol bajnokság legeredményesebb góllövője lesz (meglátásom szerint kb másfél év múlva, s akkor még 27 éves sem lesz…), de már amúgy sincs sok rekord, amit megdönthet a kis argentin. Speciel négyszeres aranylabdása még nincs a futballtársadalomnak, meglehet, csak decemberig, ugyanakkor nem szeretnék állást foglalni most arról, megérdemli-e a díjat, vagy sem, majd ha aktuális lesz a téma, külön kifejtem erről a véleményemet (egyébként Ronaldónak adnám…). A Barcelona védekezése viszont csapnivaló. Nem mintha bánnám, jókat derülök Victor Valdes potyázásain, illetve Jordi Alba öngólja is élményszámba ment. De ez sajnos csak kicsi öröm az ürömben számomra, merthogy a Barcelona bajnoki címe annyira biztos, minthogy nem 1956. október hatodikán, hanem huszonharmadikán volt forradalom Magyarországon, s nem a törökök, hanem az oroszok vonultak be az országba (még ha az RTL klub által megkérdezett fiatalok ezt máshogy is „tanulták”…).

A Real Madridnak nem csak azzal a ténnyel kell megbarátkoznia, hogy jelenlegi nyolcpontos hátránya a Barcával szemben inkább csak nőni, mint csökkenni fog, hanem azzal is, hogy ősi riválisa, az Atletico Madrid is épp nyolcegységnyit ver rájuk. A kisebbik (?) madridi csapat fantasztikus formában kezdte a szezont, s van egy szárnyaló gólvágója, Falcao, aki a hétvégén első szabadrúgását vállalta el a „matracosoknál”a Sociedad ellen a 90. percben, rögtön be is vágta, a csapat meg ezzel a góllal nyert. Tekintve, hogy jelenleg a Málaga is erőn felül teljesít (a BL-ben is hibátlanok 3 kör után, s még gólt sem kaptak!)), fel van adva a lecke a Realnak…

A Manchester Unitednél nagyjából hasonló a helyzet, mint Barcelonában. Meccsenként kapnak két gólt, viszont csatársoruk annyira erős, hogy eddig belefértek a betlizések hátul. A hétvégén a gyengécske Stoke is kétszer talált be (pontosabban egyszer, de Rooney rásegített egy öngóllal…), de elöl Rooney (kettőt), Van Persie és Welbeck is rúgott gólt, a BL-ben pedig Chicarito duplázott, így mínusz kettőről verték a Bragát. Vasárnap komoly erőfelmérő vár a Unitedre: a listavezető Chelsea. A Chelsea játékát Mourinho idején, s a BL győzelemkor sem volt ilyen élmény nézni, mint napjainkban. Bár hátul ők is igen gólerősek, de elöl is azok; kreatív középpályájukhoz (Oscar, Hazard, Mata) pedig most már Torres is kezd felnőni. Lassan szerethetővé válik ez a csapat, szimpatikus játékosokból áll. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott, véget ért a „töltött fejű négerek kora” (itt Drogbára gondolt…), én pedig annyival egészíteném ezt ki, hogy Abramovics sem szórja már úgy a pénzt, mint korábban. Sokkal szimpatikusabb és számomra elfogadhatóbb, hogy kevésbé nagy játékosok válnak itt világklasszissá (például David Luiz, Mata és Oscar), mint amikor Ballack, Deco, Robben és Crespo voltak a csapatnál. Velük nem sikerült, ezzel a kerettel viszont igazán nagy csapattá válhat a Chelsea. Persze, ehhez lesz beleszólása a Manchester Citynek is, bár Manchester kék fele eddig nem olyan meggyőző, mint tavaly, s úgy néz ki, nem bírja a kétfrontos terhelést. Az eddig otthon hibátlan, s Gera Zoltánt bő negyedórára bevető West Bromwich otthonából is csak a csereként beszálló Edin Dzeko duplájának köszönhetően sikerült elhozni a három pontot. A Bajnokok Ligájában pedig három kör után a kiesés szélére jutott a csapat, úgy néz ki, nem minden a pénz... Az Arsenal eddig elég kiszámíthatatlan, a hétvégén rosszabbik arcukat mutatták, ki is kaptak Norwichban (a Schalke elleni hazai BL fiaskót sem lesz könnyű megmagyarázni...).

Németországban a Bayern München rekordot döntött azzal, hogy nyolc győzelemmel kezdte a szezont. Bajorország fővárosában Mandzukic eddig kiválóan helyettesíti a sérült Gomezt (hogy a gólkirály befér-e majd a csapatba, jó kérdés…), Thomas Müller pedig újra 2010-es formáját idézi, amikor a világbajnokság egyik legnagyobb sztárja volt. A Dortmund tetemes hátrányból figyeli a listavezetőt, s helyzetükön az sem sokat segít, hogy még oda-vissza játszanak a Bayernnel. A Bayern München idei komoly megszorongatása ugyanis számomra olyan elképzelhetetlen, mint a politika nélküli Heti hetes. A Borussia játékából kifogyott az a szellemesség, ami az elmúlt két évben jellemezte a csapatot, illetve a védelem sem annyira stabil, mint korábban. Kagawa ugyan Manchesterben talált magának új kihívásokat, de az ő helyére szerződtetett Marco Reus eddig messze a csapat legjobbja, szóval a visszafogottabb szereplést nem lehet fogni a keret gyengülésére. A hétvégén hazai pályán a Schalke ellen egyik legfontosabb derbijét is elveszítette, a kék-fehérek ellenben úgy tűnik, a Bayern legfőbb riválisai lehetnek. Előbb-utóbb a Frankfurt is ki fog pukkadni, bár eddig még egyedüliként ők tartják igazán a lépést a rekordbajnokkal, legutóbb a szezont jól kezdő, de mostanra visszaeső Hannovert falták fel. Talán épp frankfurti levesként… Az újonc Fürth színeiben Stieber Zoltán megszerezte első Bundesliga gólját, de annak ellenére, hogy gólpasszt is adott, csak 3-3-ra végződött a Hoffenheim elleni meccsük. A hét légiósa egyértelműen Szalai Ádám volt, aki a törökök elleni győzelemből is góllal vette ki a részét, majd a Leverkusen ellen gólt szerzett és gólpasszt is adott (más kérdés, hogy így sem nyertek). Gólja ezúttal is bámulatos technikájáról tanúskodott, asszisztja pedig egy 30-40 méteres indítás volt, ami nem feltétlenül megszokott egy csatártól. Szalai kirobbanó formában van, s ebből a magyar futball csak profitálhat. Ő lehet az a csatár, akire talán Détári Lajos óta várunk. Volt az elmúlt két évtizedben Illés Bélánk, Horváth Ferencünk, Fehér Miklósunk, Szabics Imrénk, Tököli Attilánk és Priskin Tamásunk, de ilyen-olyan okokból egyikükből sem lett igazán nagy klasszis. Szalai még irigylésre méltóan fiatal, egy Bundesliga középcsapatban bizonyít hétről hétre, technikás, gyors, kellően csibész, vagány és magabiztos, megvan benne minden, ami egy igazán jó csatárhoz kell. Ha Rudolf Gergely egyszer még valaha úgy gondolja, hogy játékra jelentkezik Diósgyőrben, s visszanyeri a formáját, jó kis párost alkothatnak nemzeti színekben…

Olaszországban a Juventus a hajrában bedarálta a Napolit, így már csak egyedüliként veretlen a mezőnyben. Nem mindig játszik látványosan a torinói team, de a legkiegyensúlyozottabb csapat szerte Itáliában, s bár jelenleg vannak még lőtávolon belül együttesek, szerintem megvédik a címüket. Az Inter egyre jobb formába lendül, sorra nyeri a mérkőzéseit, s már a dobogó alsó fokát ostromolja. Szimpatikus és erős csapat a Lazio, mely a hétvégén rangadót nyert a Milan ellen. Igaz, majdnem elszórakozták a háromgólos előnyüket, de a hangsúly a „majdnem” szócskán van, így tapadnak az élmezőnyre. A Milan helyzete kétségbeejtőbb, mint Ördög Nóra öltözködése az X faktorban. Sajnálom Allegrit, de előbb-utóbb szerintem meneszteni fogják, mert ez az eredménytelenség láthatóan nem tetszik Gallianinak. Mindenesetre, ha edzőcsere lesz a Milannál, remélem, a titkos esélyes Várhidi Péter Filippo Inzaghi kapja meg a kispadot, mert kíváncsi lennék, vele mire mennek a rossonerik. Lehet, nem sokra, mert szarból várat egy legendaként visszavonuló Pippo sem tud építeni… Az Európa-Liga helyezéshez is bravúr kell! A Roma remek meccsen nyert Genovában, kétgólos hátrányból 4-2-re, elsősorban a remeklő Tottinak és a duplázó Osvaldonak köszönhetően. Ám az éremért ennél sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményre lenne szükség, ezt valószínűleg a „farkasok” is tudják…

És akkor következzen a hétvége válogatottja!

Carlos Erwin Arias (Oriente Petrolero)

Höwedes (Schalke), Varane (Real Madrid), Evra (Manchester Utd)

T. Costa (Valencia), Fabregas (Barcelona), Candreva (Lazio),

Mata (Chelsea), Müller (Bayern München)

Messi (Barcelona), Osvaldo (Roma)

Megjegyzés: A bolíviai kapusról valószínűleg először és utoljára hallunk. Azért került a csapatomba, mert soros bajnokiján nem mindennapi bravúrt hajtott végre. A kétszer is újra rúgatott büntetőt mindhárom alkalommal kivédte, s így pontot szerzett csapatának. A Höwedes-vezette védelem jól állta a sarat Dortmundban, Varane pedig egyre inkább biztos pont Madridban. Manchesterben ez a szezon nem a védelem stabilitásáról szól, de Evra egész jól látja el a feladatát. Támadásban is rendre besegít, a Stoke ellen is hasznosan és veszélyesen futballozott. Costa rúgta a Valencia második gólját a Bilbao elleni őrült fordítás alkalmával. Fabregas három gólpasszal járult hozzá a Barcelona győzelméhez, nála csak Messi játszott jobban, aki mesterhármast szerzett. Candreva talán élete legnagyobb gólját ragasztotta a Milan kapujába a hétvégén. Mata a Chelsea, Müller a Bayern München színeiben duplázott idegenben. Osvaldo szép gólokat szerzett, a Roma pedig fordított a Genoa ellen a Serie A záró találkozóján.

A minap olvastam egy interjút Csernai Pállal, a Bayern München korábbi legendás edzőjével, melyben a foci változásának mikéntjét firtató kérdésre így reagált: „Az ötvenes években még láttunk művészeket a pályán. Ezek a művészek ma már nem léteznek, vagy csak igen kevés van belőlük, mert ma már nem feltétlenül az alkotás a legfőbb szempont a labdarúgásban. Mások lettek az igények, más a játékrendszer, más a sebesség. A nyári Európa-bajnokságon a spanyolokat időnként kifütyülték, amiért passzolgattak, szerintem ez nem volt normális reakció. Ők játsszák a futballt, és az már baj, ha ezt egyesek nem méltányolják. Miközben a Barcelona rövid passzos játékát igyekeznek szinte mindenhol elsajátítani a világon… Más kérdés, hogy az ellenfél kapujához érve elfogy a tudomány, mert onnan csak a dribli viheti tovább az akciót. De hol vannak ma a jól cselező futballisták?” Azért akadnak (csak nézzünk szét a PLL mezőnyében…), de összességében egyet érthetünk a szakemberrel. A futball rettentő sokat változott, s ami miatt inkább azt mondanám, hogy a hátrányára, az az, hogy a szórakoztatás sokszor kiveszik már belőle. Ma már az eredmény számít, csakis az eredmény (pedig alkotók és művészek ma is vannak, s nem csak a Szépművészeti Múzeumban, Cé, Messi, Xavi, Rooney, Ibrahimovics, hogy csak néhányat említsek). Meg kell becsülni azt az edzőt, aki igazán támadószellemben küldi fel a csapatát a pályára, s fel meri vállalni az esetleges rizikót. Ma már elképzelhetetlen egy 7-3-as BL döntő (a Real Madrid 1960-ban verte így a Frankfurtot Puskás 4 góljával. A legutóbbi négy BL finálén összesen volt tíz gól, itt meg egy meccsen…). Ma már csak nyerni akarnak a csapatok, szórakoztatni csak ritkán (tisztelet a kivételnek). Ezért örömteli számomra, hogy az előző hétvége fantasztikus meccseket hozott. Valami visszaköszönt az ’50-es évekből. Talán, mert újra sláger lett az „egy góllal többet lőjünk, mint ahányat kapunk” szlogen. Ebben a szezonban ezért élmény sokszor a Barcelona, a Real Madrid, a Manchester United, a Manchester City, a Chelsea, a Bayern München, vagy a Milan meccse – mert eltűntek a védelmek, a meccseik pedig kiélezettek és sok gólosak. Persze, ami nekünk öröm, az nem mindenhol az: az említett kluboknál bizonyára remélik, hogy Damon Hillhez hasonlóan hamarosan a védők is előkerülnek…

Befejezésül egy kis ajándék a régi foci szerelmeseinek...