Így járt anyátokkal José és a FIFA, avagy botrány három tételben

Hivatalosan az utolsó, nyolcadik évad közepénél járnak, de szerintem még a forgatókönyvírók sem tudják, Ted Mosbynak ki lesz a felesége az Így jártam anyátokkal című sorozatban (legalább a sárga esernyő már megvan hozzá…). Addig-addig csavarják, facsarják, nyújtják, kavarják, kutyulják a szálakat, hogy már a fenét se érdekli néha arra gondolok, a sorozatban feltűnő gyerekeknek nem is lesz anyjuk, örökbe fogadta őket a mesélő Mosby. Az év első összefoglaló posztjának, bármilyen szomorú, mégsem ez a témája (bár tudnék róla mit írni, ugyanis elég nagy lemaradásomat hoztam be a sorozatot illetően néhány nap alatt…). Idén eddig nem unatkozunk, még mondja valaki azt, hogy a január unalmas egy hónap (az ezekben a percekben is egyetemi jegyzeteket rágcsáló, illetve a poszt elolvasásáért néhány percre azokat félredobó kollégáknak RESPECT a javából, s kitartást kívánok a folytatáshoz…). Januári botrányokat kerestem - és sajnos könnyen találtam is...Hivatalosan az utolsó, nyolcadik évad közepénél járnak, de szerintem még a forgatókönyvírók sem tudják, Ted Mosbynak ki lesz a felesége az Így jártam anyátokkal című sorozatban (legalább a sárga esernyő már megvan hozzá…). Addig-addig csavarják, facsarják, nyújtják, kavarják, kutyulják a szálakat, hogy már a fenét se érdekli néha arra gondolok, a sorozatban feltűnő gyerekeknek nem is lesz anyjuk, örökbe fogadta őket a mesélő Mosby. Az év első összefoglaló posztjának, bármilyen szomorú, mégsem ez a témája (bár tudnék róla mit írni, ugyanis elég nagy lemaradásomat hoztam be a sorozatot illetően néhány nap alatt…). Idén eddig nem unatkozunk, még mondja valaki azt, hogy a január unalmas egy hónap (az ezekben a percekben is egyetemi jegyzeteket rágcsáló, illetve a poszt elolvasásáért néhány percre azokat félredobó kollégáknak RESPECT a javából, s kitartást kívánok a folytatáshoz…). Januári botrányokat kerestem - és sajnos könnyen találtam is...

BOTRÁNY 1: "I am legend" - de kit érdekel?

Mourinho lába alatt mozog a talaj, kezdenek kicsúszni a keze közül a dolgok, s a fonalat sem mindig találja. Három különböző szófordulat egy jelentéstartalommal: már Jose sem a régi. Szinte már beszólni sincs kedve senkinek, kedvetlenül ül a kispadon, nem is érdeklik a meccsek. Mondjuk az ősszel akkora hátrányt szedett össze a Barcelonával szemben, hogy nem csodálom, ha ehhez nincs kedve asszisztálni. De mindenki egye meg azt, amit főzött; a portugálról pedig tudjuk, hogy jó szakács, de az idei szezonja kevésbé sikerült eddig fűszeresre. A hétvégén végre parádézó Madridot láttunk, legalábbis az első félidőben, a szezonban talán először. Már ekkor 5-0-ra vezettek a Mestallában, a hazai szurkolók pedig a 41. percben hazaindultak (a Valencia védelmében azért megjegyzem, hogy a 2. félidőben megemberelték magukat, s egy-két gólt talán megérdemeltek volna, de a Real ezúttal kivételesen jól is védekezett…). Jose karácsony előtt, a Málaga ellen olyat tett, amit nem sokan mertek korábban meghúzni: kispadra ültette a csapatkapitányt, Casillast. Nem volt sérült, vagy eltiltott, edzői megfontolásból legutóbb tíz éve, a jelenlegi szövetségi kapitány, Vicente del Bosque hagyta ki a csapatból a kapust. Most pedig Mourinho. Ikeren nem sok múlott az ősszel, nem volt látványos hullámvölgyben, na jó, a kijövetelei borzasztóbbak, mint Barney Stinson kacsás nyakkendője, de a sikertelenség nem az ő lelkén száradt, a csapat egészében volt szutyok. Korábban Adánon sem mentek el meccsek, de csak azért, mert nem védett. Most azonban a kapuban találta magát (ki is kaptak 3-2-re, bár csak az utolsó gólban volt benne…). Egy körrel később szintén ő védett, egészen a 6. percig, amikor is labdaeladását követően buta módon kiállíttatta magát, így meglehet, elpackázta élete lehetőségét, mert először és utoljára kapta meg a bizalmat. Jose-t ismerve azon sem lepődtem volna meg, ha elkezd melegíteni, s beáll védeni – csak azért, hogy vb és EB győztes kapitánya körön, majd magán kívül maradhasson… Mi lehetett ezzel a döntéssel a maestro célja? Sokan úgy gondolják, hogy a portugál példát akart statuálni, s bebizonyítani, hogy ő az erősebb. A Szent Tehenek időszaka lejárt, Raúlt is sikeresen kiebrudalta két és fél éve a Bernabeuból. Lelke rajta… Casillas méltósággal viselte a kispadot, de Ronaldótól nem volt hajlandó elfogadni a csapatkapitányi karszalagot pályára lépésekor. Mourinho mindent megtehet, mert ő a Number One. Legalábbis előző állomáshelyein az volt. Casillast kegyetlenül megalázta, pedig nem szolgált rá. Fanatikus Real szurkolóként remélem, hogy ha valaki lelép a nyáron, az Mourinho lesz, s nem Casillas. Mert ő legenda. Mourinho a madridi szemekben sohasem lesz Number One. S ezen egy esetleges BL győzelem sem fog változtatni (bár átkozni a nevét abban az esetben aligha fogják…)

BOTRÁNY 2: Van értelme az Aranylabdának?

Miért nem adják oda mindig automatikusan Lionel Messinek? Az egész szavazás csak formalitás, egy színjátszás, évek óta nincs komoly esélye senki másnak a díjra. Azzal nincs semmi baj, ha elismerjük, hogy a kis argentinnál jelenleg nincs jobb az Univerzumban. Még ha vérzik is a szívem, ezt még talán én is hajlandó vagyok elfogadni. A gond ott kezdődik, hogy nem igazán látom letisztázottnak a helyzetet, hogy akkor mégis mi számít, és mit vesznek figyelembe a díjnál? Az egyént, vagy a csapatot? A futball csapatjáték, mely egyéniségekre épül. Messi 91 gólt lőtt tavaly, ami bámulatos, de azért mégis csak ott volt Xavi, Iniesta és Fabregas, akik a keze alá játszottak. Ők mégsem lesznek soha Aranylabdások. Mintha nem egyenlő mércével mérnének, s a szavazók sem tudnák, mi alapján döntsenek (a voksolók egyébként állítólag értenek a focihoz, a szövetségi kapitányok és a válogatott csapatkapitányai szavaztak…). Korábban például egy aktuális világverseny, vagy kiugró nemzetközi szereplés kellett az Aranylabdához, más különben például Fabio Cannavaro soha nem nyerhette volna meg ezt a díjat. 2009-ben Messi minden trófeát bezsebelt, a mai napig az volt a legsikeresebb szezonja csapatszinten, egye fene, megérdemelte a díjat. 2010-ben az argentin válogatottal leégett a vb-n, s a BL-ben is elbukott az elődöntőben. Wesley Sneijder ugyanakkor az Interrel felült Európa trónjára, s a holland válogatottal is vb döntőig jutott, ahol a Casillas, Xavi, Iniesta vezette spanyoloktól kaptak ki hosszabbítás után. Mégis Messi kapta a díjat, a mai napig nem értjük, miért. 2011-ben bajnok lett a Barcelonával, viszont Cristiano Ronaldo sokkal több gólt rúgott nála – a portugál viszont csak kupát nyert, ezért Messié a díj. Tavaly Messi rúgott többet, viszont klubjával Zselé sokkal eredményesebb volt, ráadásul Iniesta volt az EB legjobb játékosa. A kis argentin csak kupát nyert (a BL elődöntőben sorsdöntő tizenegyest hibázott…), viszont idén is övé a díj. WTF? Két éven belül ekkora pálfordulás következett volna be? Amiért tavaly nem nyerhette meg Ronaldo, most megkapja Messi? Olyan világban élünk, ahol Messi mellett senkinek nincs esélye (arany)labdába rúgni. Pedig egy Pirlo, egy Iniesta, egy Casillas, egy Ibrahimovics simán nyerhetne Aranylabdát – nem beszélve Cristianóról, aki a másodikra hajt már. Bár nem tudom, mit kell neki ahhoz tennie, hogy egyszer beelőzze Leót. Messi győzelmére (sajnos) számítani lehetett, viszont a FIFA év csapata nálam kiverte a fogamat biztosítékot: Casillas (Real) – Dani Alves (Barca), Sergio Ramos (Real), Piqué (Barca), Marcelo (Real) – Xabi Alonso (Real), Xavi (Barca), Iniesta (Barca) – Ronaldo (Real), Falcao (Atletico), Messi (Barca). Szóval a tizenegyből tízen a Real-Barca duóból kerülnek ki, s az egy szem kivétel is Spanyolországban játszik. Minimum Alves, Piqué, Marcelo és Xabi Alonso beválogatása több, mint furcsa. Az UEFA ennél kicsit korrektebb együttest állított össze: Casillas, Ramos, Piqué, Iniesta, Xavi, Özil, Ronaldo és Messi mellé bekerült Thiago Silva (PSG), Lahm (Bayern München) és Pirlo (Juventus). Van élet a Realon és a Barcelonán kívül is – bár sokszor nem úgy tűnik, hogy ezzel bárki is tisztában van…

BOTRÁNY 3: Korrekt döntés, vagy újabb merénylet?

S ha már FIFA… Azért van abban valami megnyugtató, hogy nem írtam le rögtön a véleményemet a zártkapus büntetés nyilvánosságra hozatalakor, mert lehet, most már én is zárt kapuk, pontosabban rácsok mögül, a börtönből blogolhatnék. Eltelt két hét, kicsit lenyugodtam, de azért még nagy a keserűség bennem. S nem azért, mert VIP jegyem lett volna a magyar-románra, hanem azért, mert ezzel a FIFA újabb bizonyítékát adta, hogy mit gondol hazánkról: kis dugók vagyunk, egy nemzet, amit nem kell komolyan venni, a nemzet, amibe bármikor bárki belerúghat és kinyírhat. Kölcsey nem véletlenül írta meg a Himnuszt, s bár válogatott meccsek előtt több-kevesebb sikerrel mindig eljátszák, de a nagyfőnökök az utolsó sort vagy nem ismerik, vagy csak röhögnek a markukban pulykás szendvicset zabálva, amikor azt hallják, hogy „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. Úgy tűnik, nem bűnhődtünk még eleget... (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de aki az elmúlt öt évből felsorol három-három válogatott vízilabda, kézilabda és focimeccset, amin a bírók nekünk fújtak, felajánlom a VIP jegyemet a meccsre. Elég ha csak a legfrissebb emléket felidézzük, hogy is vezették a sporik a dánok elleni meccset a kézi vb-n...) Mindent a Fifára kenni nem lehet, kellett ehhez az MLSZ is, aki meghívta egy barátságos meccsre Izraelt, meg kellett pár száz barom szurkoló, akik ezt nem vették jó néven. De most komolyan? Egy tét nélküli, ráadásul szánalmasan szar barátságos meccs miatt megy itt a rapli? Aztán, hogy miért csak január 8-án hozták nyilvánosságra a döntést, mikor az már november 20-án megszületett, s vajon megcsinálta volna-e ezt a nagyhatalmakkal is hasonló szituációban a FIFA, örök rejtély marad. A döntést abból a szempontból nevezhetnénk akár korrektnek is, hogy a rasszizmust, a zsidózást meg kell büntetni, s az embereket meg kell tanítani kulturáltan szurkolni. Ám a foci a szurkolókért van, mindenki tudja, hogy a magyaroknak mit jelent egy románok elleni tétmeccs, s hogy most tényleg van sanszunk világbajnokságra kijutni, tehát az évtized meccse lesz, ergo szerintem nem lett volna szabad ilyen súlyosan megbüntetni bennünket. Bár Andorrát fogadhatnánk zárt kapuk mögött... Csak annyit tehetünk, hogy egy héttel a nemzeti ünnepünk után újra piros-fehér-zöldbe öltözik az ország, s teli torokból szurkolunk a stadionon kívülről, hogy a bent lévők ne érezzék meg a hiányt. S akkor nem lesz kapuzárás előtti pánik, még ha bizonyos kapuk be is lesznek zárva…

Ez történt még - nem Hírcsárda...

Persze, sok más történt még januárban, én pedig most csokorba szedtem a legfontosabb eseményeket.

Gera Zoltán sajnos újra megsérült, s a nyárig megint nem játszhat. Kétséges, hogy valaha régi lesz-e még Gerzson, mert egyre gyakoribbak a sérülései. A létfontosságú válogatott mérkőzésekről is lemarad, de a Liverpoolnak lőtt bombagólja bekerült a 2012-es év legszebb tíz Premier League-s találata közé, amiért mindenképpen jár a vastaps.

A Liverpool a fiatal Daniel Sturridge-t megvette a Chelsea-től, a londoniak pedig Demba Ba személyében klasszist igazoltak a helyére. Mindketten gólokkal mutatkoztak be. Nuri Sahin se Madridban, se Liverpoolban nem válthatta meg a világot, a Dortmund viszont másfél évre visszakapta kölcsönbe. Kakát is visszapostázhatják a feladóhoz kölcsönbe, az AC Milan tárt karokkal várná. Wesley Sneijder az Intertől a Galatasarayhoz igazolt, talán ez eddig a tél legnagyobb fogása. Rosszabb feltételekkel kínáltak neki szerződéshosszabbítást, amit nem fogadott el, Isztambulban azonban új impulzusok érhetik.

Pep Guardiola veszi át nyártól a Bayern Münchennél a visszavonuló Heynckes helyét a kispadon. A Barcelonánál sikert sikerre halmozó kopasz tréner valószínűleg bajnokcsapatot vesz át, mert a Bayern utcahosszal vezeti a tabellát. Kicsit meglepő, hogy éppen Németországot választotta Pep, Angliából is több ajánlata volt, de a PSG is csábította. Kíváncsian várjuk, ugyanolyan hatékony lesz-e a müncheniekkel, mint amilyen a katalánokkal volt. Segítője egyébként Stefan Effenberg lehet; ha megengedtek egy személyes megjegyzést, nem szerettem azt a Bayernt, amelyikben ő és Oliver Kahn játszott (ja, hogy a mait se szeretem? Ez van, ezt dobta a gép…). Pep és a Bayern legnagyobb riválisa jövőre is a Dortmund lehet, mely egy gálaelőadással köszöntötte a spanyolt a hétvégén...

Paulo Sousa lelépett Magyarországról. Bajnokot nem faragott ugyan a Vidiből, de felejthetetlen ősszel ajándékozta meg a szurkolókat azzal, hogy csapatával az Európa Liga csoportkörében vitézkedett. Ellentmondásos személyiség volt ugyan (a sikeres edzők többsége ilyen), de sajnálom, hogy elment, mert volt stílusa, s felpezsdítette személyiségével a magyar focit. Családi okokra hivatkozott, de szerintem ez kamu; nem volt számára kielégítő Magyarországon dolgozni. Sajnálom, hogy végül nem Sergio Concencaio lett az utódja, pedig ő szintén nagy játékos volt – itt van előttem a kép, mikor 2000-ben mesterhármast vágott a németeknek az EB-n. Azért köszönjük, Sousa!!!

Nektek meg azt köszönöm, hogy ezúttal is velem tartottatok! Hamarabb véget értem, mint az Így jártam anyátokkal... Legyen minden kedves Olvasónak FERGE... most figyeljetek!!! TEGES a hétvégéje!