Katalán krízis után - török verés előtt???

A múltból (és a hibákból) maximum tanulni lehet, élni a jelenben kell, tervezni pedig a jövőben, ezért én azt mondom, a pénteki, románok elleni vereséggel felérő döntetlent is lehet higgadtan és kitisztult fejjel értékelni, és várni az újabb erőfelmérőt Törökország ellen. Aláírom, nehéz a történtek után mosolyogni, és pozitívan gondolkodni, mégis muszáj, mert a selejtezősorozat felénél tartunk még csak, és semmi sincs veszve – habár innen idegenbeli bravúrokra is szükségünk lesz, s az esélyek finoman fogalmazva nem mellettünk szólnak… De előtte tervezzünk a jövőben, s nézzük meg, a Bajnokok Ligája negyeddöntőiben kik mellett szólnak az esélyek? Hajtás után a részletek!A múltból (és a hibákból) maximum tanulni lehet, élni a jelenben kell, tervezni pedig a jövőben, ezért én azt mondom, a pénteki, románok elleni vereséggel felérő döntetlent is lehet higgadtan és kitisztult fejjel értékelni, és várni az újabb erőfelmérőt Törökország ellen. Aláírom, nehéz a történtek után mosolyogni, és pozitívan gondolkodni, mégis muszáj, mert a selejtezősorozat felénél tartunk még csak, és semmi sincs veszve – habár innen idegenbeli bravúrokra is szükségünk lesz, s az esélyek finoman fogalmazva nem mellettünk szólnak… De előtte tervezzünk a jövőben, s nézzük meg, a Bajnokok Ligája negyeddöntőiben kik mellett szólnak az esélyek? Hajtás után a részletek!

Barcelona - PSG

A katalán krízis kapcsán külön poszton is gondolkodtam, ami kizárólag csak a Barcelonával foglalkozott volna, de a Milan ellen 0-2-ről kivívott továbbjutásuk felvetett bennem egy kérdést: miféle krízisről is akarok én írni? Az tény, a Barcelona a közelmúltban elvesztett három fontos tétmérkőzést, de végeredményben csak a Király-kupa vereségnek lett következménye (mondjuk aligha esett jól a katalán szíveknek, hogy hazai pályán ütötte ki őket esélyt sem hagyva a Real Madrid...), a BL párharcot megfordították az AC ellen, a spanyol pontvadászatban pedig belefért a madridi vereség (az más kérdés, hogy egy tartalékos Real verte meg őket, ezt a tényt pedig nehezebb lehetett lenyelni, mint Kis Jánosnak a 60. töltött káposztát Móricz Zsigmond Tragédia című novellájában...). A Barca futballjából hirtelen eltűnt a könnyedség, a lazaság, az ellenfelek kiismerték a tikitakát, s az is kiderült, ha Messi nincs jó formában, meghalt a támadófoci. Köztudott, hogy az edző, Tito Vilanova rákbetegsége miatt már hónapok óta nem áll a csapat rendelkezésére (bár úgy tűnik, hála Istennek hamarosan visszatérhet a kispadra), a helyére beugró Jordi Roura viszont képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Ugyanakkor elgondolkodtató számomra az, hogy vajon egy edző ennyit jelent egy csapatnak? A Barcánál van egy négyszeres aranylabdás, tele van a keret világ – és Európa bajnokokkal, mégis ennyire meghatározza a játékukat az edző személye? Azt nem gondolom, hogy Roura ellen játszanának, hisz ő semmiről nem tehet, csak beugrott tűzoltóként (ide a bökőt, hogy jobban állna neki a tűzoltó szerkó, mint a kispad...), de akkor mi lehet a gond? Persze, a Milan ellen kiderült, hogy lehet, semmi baj nincs, a régen látott Barcát láttuk a pályán új elemekkel: a messziről lőtt gólokat messziről sem ismerték eddig Messiék, ám a négyszeres Aranylabdás ebből a fajtából rúgott kettőt, az első gólja egészen szépre sikeredett. Az elmúlt hetekben csak rá kellett nézni meccs közben a katalán arcokra, mindent elárultak a fáradt, kedvetlen tekintetek, a fejüket csóváló, maguk elé bambuló arckifejezések. Egyébként, bár a védőoltások az esetek többségében hasznosak és jó célt szolgálnak, a Barca (és a Real) csatárai ennek az ellenpéldái: ők ugyanis egy ideje be vannak oltva gól ellen. Pedro, Alexis Sanchez és David Villa egymást múlják alul, s én csak utóbbit tudom védeni annyiban, hogy szerintem nem kap annyi lehetőséget, amennyit megérdemelne, Messitől pedig labdát, mert újabban csak örökölni lehet azt a Bolhától, így pedig nem könnyű érvényesülni... Két régi motoros fölött is úgy tűnik, eljárt az idő. Szerintem egyértelmű, hogy Puyol már nem életbiztosítás a védelem tengelyében (mint ahogy Mascherano sem az, de ő soha nem is volt...), Piqué mellé feltétlenül kell a nyáron egy középhátvédet szerződtetni. Az el clásicókon többen Xavit kiáltották ki bűnbaknak, nem tudott vezéregyéniséggé válni az igazán fontos meccseken. S mivel biztos, hogy Victor Valdés eligazol a szezon végén (bárkit is szerződtetnek a nyáron a helyére a katalánok, biztos, hogy ez lesz a legnagyobb erősítésük….), könnyen lehet, hogy egy legendás, a futballtörténelem egyik legsikeresebb csapata életében új fejezet kezdődik.

A Paris St. Germain életében már elkezdődött, s a katari dollármilliókban dúskáló francia csapat nem is jár rossz úton az „elcelebedés” ösvényén. Bár Ibrahimovics az első meccsen még eltiltását fogja tölteni (hogy lehet olyan dilettáns valaki, hogy egy idegenben megnyert BL nyolcaddöntő 92. percében kiállíttatja magát? Erre is csak Ibra képes...), rajta kívül is vannak jó játékosok a keretben, elég, ha csak Ezequiel Lavezzi, Lucas Moura, Javier Pastore, Thiago Motta, vagy David Beckham nevét említem. A világ egyik legjobb védője náluk játszik, ha Thiago Silva nem tudja levenni a pályáról Messit, akkor senki! A párizsiak számára az idei még tanulóév, már a nyolc közé jutás ajándék, ha sikerül megnehezíteniük a Barca dolgát, már csak hab lesz azon a bizonyos tortán. Barca továbbjutást várok, de hiba lenne lebecsülni a párizsiakat.

Dortmund - Málaga

Mindenképpen lesz meglepetéscsapat az elődöntőben, ezt maga Jürgen Klopp állítja – nem jár messze az igazságtól. Se a Dortmund, se a Málaga nem tartozik a potenciális favoritok közé, de mindkét csapat bebizonyította, hogy komolyan kell venni. A Dortmund megnyerte a „halálcsoportot” (többek között a Realt és a Manchester Cityt is előzve), a Málaga pedig szintén veretlenül és csoportgyőztesként ment tovább, maga mögé utasítva az AC Milant és a Zenitet. A Borussia a Sahtar Donyeck, a Málaga a Porto testén keresztül trappolt be a negyeddöntőbe, s valamelyik csapatnak még innen is lesz tovább: szerintem erre valamivel több esélye van a németeknek. A Málaga gazdagsága pünkösdi királyság volt csupán, egy év után tönkre is ment a csapat, s bárhogy is alakul a szezon vége, jövőre semmiképpen nem indulhatnak a nemzetközi porondon. Nem csoda, hogy minél tovább akarják élvezni ezt a tavaszt. Korábban máshol már lesajnált és leselejtezett sztárok (Demichelis, Joaquin, Roque Santa Cruz és Saviola), valamint a "csodagyerek", Iscó mellé azért kell egy tehetséges edző; a sikerekben elévülhetetlen érdemei vannak az argentin Manuel Pellegrininek, aki Mourinho elődje volt a Real kínpadján. A Dortmund kiesett a kupából, a Salátástál is elúszott, viszont a tavasz még szép lehet egy esetleges elődöntővel. A Borussiánál egyébként évről évre figyelemre méltó munka folyik, s évente újabb sztárokat nevelnek ki a nagyvilágnak, mert hogy megtartani nem tudták Sahint, majd Kagawát sem (Sahint kölcsönbe a télen visszakapták). Nyáron biztos, hogy elveszítik gólvágójukat, Lewandowskit (Fergusonnak lengyel csatára még úgysem volt...), és nem vagyok abban sem biztos, hogy Hummels, vagy Götze a Borussia mezében fognak megöregedni... Új csapat épülhet Dortmundban, de Klopp szereti a kihívásokat.

Bayern München - Juventus

Kihívás jövőre is várhat Kloppra, még pedig Pep Guardiola személyében, aki a nyártól leül a Bayern München kispadjára. Előtte azonban még Heynckessel dobnának nagyot a Bőrnadrágosok a BL-ben, ha már tavaly hazai pályán elbukták a finálét – ehhez azonban bizonyára a Juvénak is lesz néhány szava. A müncheniek meggyőző teljesítményt mutatnak az egész évben: a Bundesligát utcahosszal vezetik, a kupában elődöntősök, s eddig a BL-ben is állják a sarat – bár az Arsenal elleni hazai vereség csúnyít az összképen, de mivel már idegenben megágyaztak a továbbjutásnak, csak a szurkolók miatt volt ciki a fiaskó... A Juventus nem sok energiát fektetett a Celtic kiverésébe, mégis laza 5-0-lal abszolválta a párharcot, s úgy tűnik, odahaza nem nagyon van vetélytársa a Zebráknak. Mindkét csapatnak felettébb erős a védelme (a bajorok a BL-ben ezt nem, csak a Bundesligában bizonyítják hétről hétre), de nem gondolom, hogy gólszegény meccseket fogunk majd látni. A továbbjutó kilétét nehéz megtippelni, én mégis a Juvéra voksolnék, kiegyensúlyozottabbnak gondolom a posztokat tekintve a németeknél. Úgy gondolom, hogy az Öreg Hölgynél a kapuban Buffon, a védelemben Chiellini és Bonucci, a középpályán Vidal, Pirlo és Marchisio, elöl pedig Vucsinics és Quagliarella is zseniális, míg a németeknél hátul csak Lahm a biztos pont, elöl pedig Gomez és Mandzukic is kiszámíthatatlan. A középpályán viszont felveszik a versenyt a németek, ha valaki, akkor Schweinsteiger, Ribery, vagy Müller eldönthetik a továbbjutást. Az biztos, hogy nüanszokon fog múlni, s nem lesz olyan sima, mint három éve, mikor a München négyet rúgott a Juvénak Torinóban...

Real Madrid - Galatasaray

A Real Madrid nem feltétlenül érdemelte meg a nyolcaddöntős továbbjutást, viszont ha már így alakult, megérdemelte, hogy könnyebb ellenfelet kapjon a negyeddöntőben: eddig az Ajaxon kívül a két manchesteri nagyágyút és a Dortmundot sodorta az útjukba Fortuna, épp itt volt az ideje egy könnyebb ellenfélnek... Már Mourinho sem csinál titkot abból, hogy a nyáron lelép Madridból, ezért ez az utolsó lehetősége, hogy BL győzelmet szállítson a spanyol fővárosba. A Galatasaray sötét ló, s nem csak Didier Drogba miatt, aki elég sötét, és beceneve Ló. A télen elég alaposan megerősítették az egyébként sem gyenge keretüket (az uruguayi Muslera a 2010-es vb egyik legjobb kapusa volt, de rajta kívül Hamit Altintop, Tomás Ujfalusi, Felipe Melo és Eboue is régi ismerős lehet), s megszerezték Wesley Sneijdert és Didier Drogbát (érdekes lesz a találkozásuk Mourinhóval, mert mindketten akkor voltak a csúcson, mikor a Number One edzette őket). A BL góllövőlistáját Cristiano Ronaldóval holtversenyben nem Rooney, nem Messi és még csak nem is Mario Gomez vezeti, hanem Burak Yilmaz, egy török csatár (rá nekünk is oda kell majd figyelnünk ma este). A visszavágót hazai környezetben játszhatják a törökök, ez pedig garantáltan pokoli hangulatot jelent – na jó, a Real az Old Traffordtól sem rezelt be, most röhögnének a képembe Özilék, hogy ezt fel merem hozni ellenük indokként... Viszont a Real formája egyre biztatóbb (mondjuk őszhöz képest volt hová fejlődni...), s szerintem hazavágják a törököket.

A negyeddöntők után újabb sorsolásra kerül sor, tehát nem lehet még kikövetkeztetni az elődöntők párosítását. Szerintem a legjobb négy közé a Barcelona, a Dortmund, a Juventus (ebben a szimpátiám is benne van...) és a Real Madrid fog bekerülni - pikáns elődöntőkre lenne kilátás. De minden a pályán dől el úgyis...

Ria, ria, Hungária!!!

A pénteki magyar-román meccs, végkimenetele miatt nem tartozik a könnyen emészthető kategóriába. Egy igen komoly téttel bíró, már megnyert meccset az egyik legnagyobb riválisunkkal szemben a 92. percben döntetlenre adni kellemetlenebb érzés, mint húsvétkor tojásfestés helyett havat lapátolni (pedig idén minden esély megvan erre a forgatókönyvre...). Szakmai elemzésekbe nem szeretnék bocsátkozni, mivel a meccsből nem sokat láttam (nem, nem voltam tintás, csak messze volt a kivetítő a Dózsa György úton, és mivel nem vagyok az az égimeszelő típus, a tömeg sokat takart belőle), de annyit azért még én is láttam, hogy a meccs 80%-ában nagyjából mi diktáltunk, a mi akaratunk érvényesült, mi játszottunk jobban. Több helyzetünk is volt, mint a románoknak, Király Gábornak talán egy igazán nagy bravúrja, ha akadt, a védelmünk sokáig jól állt a lábán. Az utolsó tíz percben viszont annyira magunkra húztuk az ellenfelet, hogy várható, és szinte törvényszerű volt az egyenlítésük. Amatőr hibából kaptuk a gólt, de volt előzménye: így nem lehet játszani, ahogy azt mi tettük a hajrában. Egy rutinos, sokat megélt társaság ezt kihúzta volna; az időt sokféleképpen lehet húzni, a labdát pedig fel lehet bombázni a lelátóra (ahonnan gyaníthatóan nem kapták volna vissza azt, mivel nem voltak nézők...). Sajnálom a csapatot, mert ez a meccs zsebben volt már, meg kellett volna nyerni szurkolók nélkül is (egyébként respect a hidegben az 56-osok terén és a Dózsa György úton megjelenő és fagyoskodó társaimnak, kár a meccs utáni balhéért, néhány üvegszilánk nekem is jutott...), de számomra kiderült, ez a román válogatott nem erősebb a magyarnál. Lehet keresnivalónk ellenük idegenben. Sosem fogjuk megtudni, ha nem zártkapus a meccs, vajon sikerül-e nyerni, gyaníthatóan igen, mert egyszerűen jobbak voltunk a románoknál. A közönség pedig tizenkettedik emberként funkcionál, szerintem belehajszolta volna a csapatot a győzelembe.

Sok időnk mindenesetre nincs a „mi lenne, ha” című kiváló társasjátékkal szórakozni, mivel ma este Törökországban van jelenésünk, s muszáj pontot szerezni. Legalább egyet, de inkább hármat. Emlékezhetünk, legutóbb egy skót spori elbánt velünk Törökországban, amikor Gera Zoltánt kiállította műesés címén, amikor nekünk járt volna büntető, ugyanakkor a félholdasok legutóbbi kilenc hazai meccsükből ötöt elbuktak, ami bizakodásra adhat okot. A törökök pánikolnak, nálunk is sokkal nagyobb győzelmi kényszerben vannak, ez nyomaszthatja őket. Láttuk őket októberben, ha akkor sikerült, most miért ne nyerhetnénk? Kedvcsinálónak KATT IDE!

Valami hasonló fényes sikerben reménykedünk. S ha ez összejönne, akkor talán senki nem emlékezne a pénteki 92. percre… HAJRÁ MAGYAROK!!!