Fehér Húsvét után...

Krisztus Urunk feltámadt, a pászka elfogyott, a kölnis locsolás akciója is véget ért (egyet kapsz, cserébe háromszor moshatsz hajat), megvolt életem első 3D-s mozija az 5 és fél éves keresztlányommal, és lassan lecsengenek a véget nem érő április elsejei szivatások is – épp itt az ideje, hogy írjak valamiről. Meg is teszem: legutóbb beharangoztam, hajtás után pedig értékelek!

Más kávéházban a tolószékes Öreg Hölgy

Kicsit talán a szimpátiám miatt is, de a Juventust jelöltem meg a Bayern elleni párharcuk esélyesének, persze egyik csapatot sem láttam sokat ebben a szezonban, a felek pedig alaposan rám cáfoltak kedd este. Kiderült, ami elég az olasz bajnokságban, az kevés a nemzetközi porondon – néhány nappal korábban még Milánóban győzött a Juve az Inter vendégeként, ám a nagyszombaton a gyepet a Hamburggal feltörlő Bayern ellen (9-2) esélye sem volt. A német focit régen nagyon nem szerettem, a Kahn és Effenberg-vonal számomra kifejezetten visszataszító volt (megspékelve egy kis Janckerrel és egy kis Ballackkal). Mára megváltozott a helyzet, nagyon tetszik ez a fiatal német generáció, és már néha átkozva az unalomig űzött spanyol tikitakát, hajlamos vagyok inkább nekik szurkolni: a rutint Klose, Schweinsteiger és Lahm képviselik, az új hullámot pedig Özil, Khedira, Götze, Neuer, Müller, Reus és Hummels. Évek óta közel vannak a tűzhöz, de világversenyt eddig nem sikerült nyerniük, csak ezüstig és bronzig jutottak (szerintem ami késik, az hamarosan eljön...). Ugyanez érvényes a Bayern Münchenre is, mely a Nationalelf keretének zömét adja: három éve az Inter ellen esélyük sem volt a fináléban (0-2), tavaly hazai környezetben buktak egy semmivel sem erősebb Chelsea ellen (tizenegyeseket követően), ám látva az idei játékukat, úgy érzem, felnőttek a feladathoz, s már készen állnak arra, hogy BL-t nyerjenek. Ámultam és bámultam, ahogyan lefocizták a pályáról a Juventust, a 0-2 a torinóiak számára hízelgő, momentumuk sem igen volt a meccsen a zebráknak.

Sokat éppenséggel nem kellett várni az első gólra: miután Alaba távolról megeresztett lökete irányt változtatott Vidalon, Buffon hiába repült kétségbeesetten vissza, nem érte el a labdát, és már fél perc múlva vezettek a bajorok. Egyébként a Sport1 stúdiójában Buffont nagyon lehúzták a megmondóemberek, szerintem annyira nem gázos a helyzet, voltak nagy védései, bár vitathatatlan, hogy mindkét gólban benne volt... A München az első félidőben lerendezhette volna a párharcot, de Robben kétszer is ziccert hibázott (szerintem ő lóg ki leginkább ebből a csapatból, alig volt értékelhető megmozdulása. Sokszor Cristiano Ronaldónak képzeli magát, pedig maximum gyorsaságban veszi fel vele versenyt. Kopasz kobakját például soha nem fogja tudni úgy felturbózni zselével, mint CR7...). Érdekes volt megfigyelni a müncheni kontrákat, illetve a letámadásaikat, amivel rendre megzavarták a vendégeket már a labdakihozatalnál – hát igen, a BL más kávéház... Mandzukic személyében pedig van egy igazi klasszisuk a németeknek: Sokkal hasznosabb és sokoldalúbb Gomeznél (mondjuk szeretnék én annyi gólt lőni, mint a német...), a csapatjátékban is részt tud venni, jól passzol, küzd, labdát szerez, és meghal a pályán – nekem nagyon tetszett a játéka. Ribéry talán élete formájában futballozik egész évben, viszont az utolsó percekben volt egy igazán brutális és alattomos belépője, amiért elrebeghet egy hálaimát Mohamednek, hogy a pályán maradhatott – nem csak Vidal lábát, hanem a karrierjét is kettétörhette volna. Ribéry meccs utáni nyilatkozatával sem lett szimpatikusabb: "Szép csata volt, sokat kaptam, és természetesen én is adtam. Nem kértem tőle bocsánatot, ahogy előtte ő sem tőlem. Ilyen a futball." És ha már itt tartunk, álljunk meg egy szóra a bírónál: Mark Clattenburg rendkívül következetlenül, mondhatni, gyalázatosan fújta a sípot. Műesésért adott sárgát Lichtsteinernek (tizenegyes nem volt az eset, de annyira nagy műesés sem, ráadásul emiatt a védő nem játszhat a visszavágón...), Chiellinit könyöklésért felejtette el kiállítani, a Sebhelyesarcú franciát pedig a durvaságáért. Engedte a kemény játékot, összességében nagyon indiszponáltan bíráskodott. Nem beszélve a második gólról, mely leshelyzet után született, bár ennek benézése legalább annyira a partjelző sara, mint az övé...

A továbbjutás még nem dőlt el, de látva az első meccset, a Croodék című animációs rajzfilmben látottakhoz hasonló földindulásnak kéne történnie ahhoz, hogy a Juve továbbjusson. Franz Beckenbauer szerint Alaba 120 méteres lövésére Buffon úgy vetődött, mint egy nyugdíjas, számomra az Öreg Hölgy teljes egészében tolószékbe kényszerülő nyugdíjas benyomását keltette. Pirlótól és Marchisiótól kezdve a védőkig, a csatárokig szinte mindenki hulla gyenge volt. Ki tudja, Guardiola talán egy BL győztes csapat kispadjára ül le Münchenben a nyáron?

A másik három negyeddöntő...