Jubileum előtt, sérülés után - interjú Berzlánovich Krisztiánnal

Kedves Pázmányosok, és kevésbé Pázmányosok, akik ezt a blogot olvassátok! Van egy jó és egy rossz hírem! Ahogy azt bizonyára az időjárásból és az esetleges Neptun üzenetekből leszűrhettétek, véget ért a nyár, a vakáció, kezdődik az egyetem. Na de nem kell bánkódni, hiszen ez egyben jó is! Újra indul a Pázmány Labdarúgó Liga, mely több nézőt vonz, mint a Bundesliga, nagyobb sztárokat szerződtet, mint a spanyol bajnokság, izgalmasabbak a meccsek, mint a Premier League-ben, s az itt játszók nagyobb eséllyel vették volna fel a versenyt a románokkal, mint Egervári sztárocskái. A szezonkezdés előtti utolsó interjú a Budapest Rangers egyik oszlopos tagjával, Berzlánovich Krisztiánnal készült, aki ugyan sérülés miatt szinte az egész előző szezont kihagyta, mégis készségesen állt a rendelkezésemre, és vállalta, hogy bemutatja klubját, illetve, hogy mesél magáról. A PLL blogjának kereszttüzében Kiko, fogadjátok nagy szeretettel!!!

Mesélj a kezdetekről! Hogy kerültél a Budapest Rangersbe?

A csapat már régebben megalakult, illetve abban az időszakban (2009) lett a végleges neve a Budapest Rangers FC, amikor én ide kerültem, szaktársam, Szalkay Kristóf megkeresésére. Így elmondhatom, hogy ez lesz számomra a kilencedik, míg a Rangers számára a jubileumi, 10. szezon a PLL-ben.

Melyik volt a legjobb és a legrosszabb szezonod a Ligában?

A legjobb szezonom talán az elsők között kereshető, hiszen bár akkor még nem képviseltünk komoly játékerőt, mégis élvezettel játszottam csatár szerepkörben, amit a hosszan elhúzódó sérülésem miatt átengedtem a később érkező jobb játékosoknak. A legrosszabb szezonom tehát nem az volt, amikor több meccsünket is lefújta a spori komolytalan játék miatt, hanem az előző, amikor is a Vaskapu elleni első meccsen elég súlyosan megsérültem, és először a Rangers-es pályafutásom során 1 gólt sem tudtam szerezni a szezonban.

Heroikus büntetőpárbajt követően jutottatok fel féléve az első osztályba. Mennyire éltétek meg csalódásként az azonnali kiesést?

Véleményem szerint, bár sokszor volt olyan játékoskeretünk, amelyik megállta volna a helyét az első osztályban (sajnálatos módon, hosszú távon egyik verzió sem tudott összeállni), éremesélyes elképzeléseink a 2. osztályhoz kötnek minket egyelőre. Megméretettük magunkat és úgy gondolom, hogy elég jól helyt álltunk, hiszen a régóta remek gólerősségünket az első osztályban sem adtuk fel. Sajnos elég sokan le is sérültünk, ez pedig meglátszott a visszavágókon, és így nem kerülhettük el a kiesést.

Hősünk sérülés miatt lemaradt az egész tavalyi szezonról - így a csapatképről is...

Mit vársz a másodosztálytól?

A legutóbbi szezonunkat úgy kezdtük a másodosztályban, hogy mindenki minket várt az első helyre, amit az első meccsek igazoltak is. Sajnos akkor is sérülések és a nem mindig teljes keret okozta számunkra a kissé csalódást keltő ezüstöt a végére. A célunk nem lehet más, mint hogy a Rangers jubileumi 10. szezonját a PLL-ben aranyéremmel ünnepeljük!

Milyen változások várhatóak a keretben?

A keretben sajnos kapusposzton leszünk kénytelenek erősíteni, ami úgy tűnik, lassan sikerül, mivel az első számú kapusunk, Vízi Jancsi Rómában folytatja szent útját a papság felé. Egyéb posztokon elég erősek vagyunk, ha össze tud állni a keret, illetve mindenki a hiányosságain próbál javítani, többek közt jómagam is, hiszen mindig lehet újat tanulni, és jobbá lenni (így előfordulhat, hogy ha jól sikerül az alapozás, elől is fogok villogni).

Zavart benneteket, hogy Budapest Celtic néven volt csapat a harmadosztályban?

A Budapest Celtic név először eléggé meglepett, és megmondom őszintén, úgy éreztem, hogy kissé elkapkodott névválasztás, ami hasra ütésszerűen született nézegetve a tabellákat, és majd a mi csapatnevünk veszít az általunk szeretett „bájából”, hogy Tóth Mátét idézzem (körülbelül mintha a Vaskapu mellett lenne egy Acélablak nevű csapat is). De miután kiderült, hogy mi az oka, természetesen mindannyian megenyhültünk, és ugyanúgy drukkoltunk a számunkra szimpatikus harmadosztályú csapatnak (ahol egy korábbi játékosunk is játszik).

Legjobb csapat, akikkel együtt, és akik ellen játszottál a Ligában?

Akikkel játszottam: Vízi János, Mészáros Oszkár, Laucsek Tamás, Fekete Tamás, Szabó Tamás.

Akik ellen: Szabó Andris, Szatmári Ádám, Mohammed Daybis, Párkányi Botond, Pulay Vince.

Mesélj a gyermekkorodról és a családodról!

Szüleim Kőszeg mellől, illetve Soltvadkertről származnak, így én első generációs pesti vagyok, 4 testvérem van, 3 lány és egy fiú. Gyermekkoromban a foci nem játszott nagy szerepet az életemben, bár a 90-es évek legelején tagja voltam az országos Góliát FC-nek, de a szakközépiskolában inkább a kosárlabda foglalkoztatott. 1998-ban a vb hatására kezdtem focizgatni, első körben, mint kapus (a kosárlabda miatti kézügyesség), majd az első gólok hozták meg a kedvemet a csatár poszthoz, de mezőnyben irányítóként is jól érzem magam.

Mit tanulsz, mivel foglalkozol? Dolgozol már?

A BTK szociológia szakán abszolváltam és a remek szezon mellett megpróbálok végre pontot tenni egyetemi tanulmányaim végére. 14 éves korom óta szinte minden nyáron, illetve a tanulmányaim alatt is dolgoztam, többnyire az építőiparban, és bár még nem értem el a Havas tanár úri magasságokat, elég sok mindent csináltam már eddig is életem során. Az állandóság még várat magára, remélhetőleg a diploma megszerzésének hatására sok ajtót fognak mosolyogva kinyitni számomra.

Kedvenc ételed és italod?

Kedvenc ételem a sóska sült krumplival, italom a málnaszörp sok bubival.

Kedvenc színészed és színésznőd?

Kedvenc színészem egyértelműen Tom Hanks, szép ívet ír le a játéka és a munkássága a kezdetektől. Színésznőt férfifejjel nehezebb választani, mivel nem biztos, hogy a játékát vennénk alapul, de most talán Tompos Kátya.

Kedvenc filmed?

A kedvenc film talán az, ami a legnagyobb hatással van rád, és mindig ugyanazt váltja ki belőled, nálam ez a Forrest Gump.

Kedvenc könyved?

Kedvenc könyvem, ami gyerekkoromban megismertette velem az olvasás szépségeit, a Tüskevár. Azóta persze lettek újabbak, de szerintem valahol mindig a kezdet a meghatározó.

Kedvenc íród?

Általában az az ember kedvenc írója, akitől sokat olvasott, nálam otthon a polc nagy része Stephen King könyvekkel van tele, akinek köszönhetően sokat tanultam és mélyültem.

Álmaid országa és városa?

Álmaink országa és városa általában olyan hely, ahova el szeretnénk jutni, de nem tudunk, én valószínűleg onnan is haza vágynék, szóval nekem Magyarország és Budapest.

Milyen zenét szeretsz?

A zene nálam inkább hangulatalakító, mint a mindennapjaim része, és itt is igaz az, hogy a kezdetek a meghatározók, tehát a klasszikus rock és az r’n’b attól függően, hogy milyen hangulatot szeretnék.

Mi a hobbid?

A sport mellett (foci, kosár, túrázás) az olvasás, és nagy szerelem a Lego.

Van életmottód

Mindenki utál, mosolyogj, te barom.

Mi a három legfontosabb dolog az életedben?

A Lélek, az egészség és a sport.

Ha lenne három kívánságod, mit kérnél?

Az aranyérem mellé egy gólkirályi cím, de elnézve a csatárjainkat, ez csak álom maradJ. Boldog élet és természetesen világbéke.

Hogy néz ki a nemzetközi és a magyar álomcsapatod?

Nemzetközi szinten a 99-es MU, itthon az Aranycsapat.

Pénteken sajnos nem az Aranycsapat futott ki a pályára Romániában…

A románok, bármennyire is reménykedtünk, otthon szerintem esélyesebbek voltak, főleg látva az elmúlt meccseken a védelem hibáit, akár már ellenük az itthoni meccsen is az utolsó percben bekapott gólt. Benne volt a pakliban a vereség, de ettől még a lélektelen és ötlettelen játékra nincs mentség.

Honnan jött az Újpest iránti rajongásod?

Nos, mondhatnám, hogy az Újpesttel való szimpatizálásom a történelem során alakult így, de igazából nagyban hozzá járultak a fiatalkori kötödések, aminek köszönhetően sok időt töltöttem a kerületben, illetve a családban is efelé tendáltunk. Mindenkinek valamiért egy szimpatikusabb a többinél (lásd Real vagy Barca, MU vagy Arsenal), nekem az UTE lett az.

Van példaképed?

Ez furcsa kérdés, mert az életben valakit ismeretlenül kikiáltani példaképnek elég furcsa lenne, hiszen még saját magunkat sem ismerhetjük meg teljesen az életünk alatt. Fociban nagyon tetszik CR játéka, azt hiszem, őt nyugodtan mondhatom kedvencnek.

Mit jelent számodra a hit, a vallás?

A vallás már gyermekkoromban fontos szerepet játszott az életemben, hiszen a horvát felmenőknek köszönhetően nagymamáméknál erősen jelen volt, így én is a római katolikus hitben nevelkedtem. Természetesen a szocializáció csak az egyik magyarázat az én vallásosságomra, sokkal fontosabbak inkább a kérdések, amiket az ember feltesz magának az égre pillantva, vagy emberi mivoltát tanulmányozva.

Mit üzensz a PLL-nek és a blognak?

A PLL szervezőinek szeretném megköszönni először is a lehetőséget, hogy tudunk sportolni, illetve azt a folyamatos fejlődést és színvonal növekedést, ami a bajnokság lebonyolításában, a blogokban, statisztikákban, illetve a jutalmazásban megvalósul, ezek a dolgok teszik számunkra a PLL-t az életünk részévé.

Vélemények:

Teleki Levente (csapatmenedzser): "Nagyra becsülöm a csapat iránt mutatott odaadását, valamint a pályán őt jellemző hozzáállást. A csapat számára nélkülözhetetlen az ő mentalitása és küzdeni tudása a meccseken."

Durucz Dávid: "Kikóval először még a Pázmányon játszottunk együtt egy nem is akármilyen bajnokcsapatban. Ezután megkértem, hogy (ő is lila szurkoló lévén) jöjjön ki velem egy Újpest futsal meccsre - cserébe ő rávett, hogy megnézzem a Rangers egyik meccsét. Pár héttel később már rajtam volt a legendás kék mez. Azóta is rendszeresen együtt rúgjuk a bőrt más csapatokban is, tehát elég jól ismerem a játékát, amelynek lényegét így tudnám összefoglalni: kőkemény, megalkuvást nem tűrő védekezés, elöl pedig életerős, védhetetlen bombák. Ő adja a stabilitást a csapatnak, a rutinról már nem is beszélve."

Szatmári Ádám (Vaskapu FC): "Krisztián egy nagyon energikus játékos. Kőkemény védő, de támadásokba is be tud csatlakozni, és ha jól találja el a labdát, akkor bajban lehetnek a kapusok. Ellenfélként nem szívesen ütköznék vele a pályán, de egy kocsmában annál inkább!"

Szabó Andris (Vaskapu Jam-Jam): "Hogy mit is mondhatnék róla? Hát, ami egyből eszembe jut, az az, hogy egy igazán rendes és jószívű fickó. Volt szerencsém vele és ellene is játszanom, de bármelyik oldalon is léptem pályára, vele mindig is baráti felfogásban játszottam. Egy igazi csapatjátékos, nagyszerű védő és tapasztalatból mondom, igen jó lövő. A Bp. Rangersnek nagy szerencséje van, hogy egy ilyen embert tudhatnak magukénak."

És ha már jó hírrel kezdtem, azzal is fejezem be: az interjúsorozat nem ér véget, a szezon folyamán további érdekes beszélgetések, riportok készülnek majd a szezon sztárjaival, a PLL kiemelkedő alakjaival - többek között ezért is érdemes küzdeni, s a blogot olvasni továbbra is!

S hogy kikkel volt ez idáig interjú? Kattints és olvass, elevenítsd fel az emlékezetedet!!!:)

Tóth Máté

Hruby Tamás

Sokolowski Marek

Pálvölgyi András

Vatamány Krisztina

Pulay Vince