Költészet napi "verselemzés", avagy focirodalmi párhuzamok

Mivel szokásom aktualizálni, ebben a blogban is azt fogok, s a költészet napja kapcsán rávilágítok arra, vajon Rósa Dénesnek és Dzsudzsák Balázsnak mi köze van József Attilához, illetve, hogy Ady Endre és Petőfi Sándor kiknek címezték tulajdonképpen szerelmes verseiket. Mindenekelőtt azonban Bajnokok Ligája, ami idén bajnokok igája, mert az elődöntőbe mindössze egy bajnok jutott!

Barca bukta, Real revans, londoni lecke és müncheni mágia, azaz alliterációkkal az elődöntők felé

Nem akarok nagyon kárörvendő lenni, de mindenki, aki rendszeresen látogatja a blogot, tudja rólam, hogy annyira Real szimpatizáns vagyok, hogy képes vagyok a város utálatos másik csapatának, az Atleticónak is szurkolni, ha a Barcelonával játszik. Nem szeretnék elfogult lenni, de ebben a párharcban nem elég csak a tényeket leírni, vagyis azt, hogy az idegenbeli 1-1 után (amin Diego felfoghatatlanul nagy gólt lőtt Pintónak, ezt Victor Valdés se fogta volna) otthon 1-0-ra nyertek, mert ennyiből feltételezhetnénk, hogy a „matracosok” találtak egy gólt, aztán bekkeltek. Mert nem ez történt!!! Az Atletico Madrid legjobb csatára, Diego Costa nélkül is fantasztikusan játszott, remekül hozta ki a labdákat saját tizenhatosa előteréből, gyönyörű kontrákat vezetett, Messinek pedig semmi levegőt nem hagytak a kibontakozásra. Az Atletico teljesen megérdemelten jutott az elődöntőbe, rendkívül szervezett társaság, s az elődöntőben a Chelsea-től sem kell félniük!

Ha a folytatásban is a kedden látott Realt látjuk majd, sok jót nem ígér számukra az elődöntő a Bayern München ellen, de azért ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a blancók 3-0-ról és Cristiano Ronaldo nélkül indultak Dortmundban. Sokan azt hittük, hogy a lényegi kérdések már Madridban eldőltek, de a Dortmund az első félidőben ledolgozott két gólt, így nyílttá tette a párharcot. A második félidőben közelebb állt a harmadik gólhoz a Borussia, mint a szépítéshez a Real, s meleg pillanatokat is átélhettek a spanyolok: hol Szent Iker, hol a kapufa mentette meg a Madridot a góltól. A másik oldalon a duplázó Reus mellett ne felejtkezzünk el Roman Weidenfellerről sem, aki a világ egyik legalulértékeltebb kapusa. Már az odavágón is parádézott, kedden pedig megfogta Di Maria tizenegyesét. Sajnálom, hogy nemzeti színekben nem volt esélye nagy karriert befutni, de Oli Kahn, Lehmann és Neuer mellett nem lehetett könnyű az élete… Le a kalappal Klopp legényei előtt, bebizonyították, hogy egyenrangú ellenfelei a Realnak – így meg lehet halni, ahogy ők tették…

A PSG otthon, a hosszabbításban szerzett potyagóljának köszönhetően még Ibrahimovics nélkül is favoritként várhatta a londoni visszavágót, de egy valamiről elfeledkezhettek a franciák: Jose Mourinho még sosem esett ki aktuális csapatával BL negyeddöntőben! Ez a sorozat most sem szakadt meg, az angolok végig irányították a találkozót, s az se vetette vissza őket, hogy egyik legjobbjuk, Eden Hazard negyedóra után sérülés miatt kiesett. A helyére beálló Schürrle agilisan és jól játszott, gólja mellett szépségdíjas kapufát is rúgott. Oscar –díjra mégsem az övét, hanem az Oscarét jelölhettük, aki egy perccel később szabadrúgásból szintén szétforgácsolta a keresztlécet… Még 0-1-nél is a franciák mentek volna tovább, de végül nem bírták a nyomást, s a hajrában megtörtek: Demba Ba begyötörte a továbbjutást jelentő második gólt. A rutin és a „Special One” zsenialitása döntött…

A legsimábbnak várt negyeddöntő sem volt olyan nagyon sima, a Manchester United mindkét találkozón megszerezte a vezetést egy-egy védője révén. Igaz, míg az odavágón szűk tíz percig volt náluk az előny, Münchenben már 69 másodperc múlva jött a válasz. Mikor kellett, megemberelte magát a címvédő, de elég szerencsés gólokat rúgott, s nem volt ez azért elsöprő diadal. A United megmutatta ebben a párharcban, hogy sokkal többre hivatott társaság, a Bayern München nem alázta meg őket, de nem borult a papírforma. Pep Guardiola Bayern Münchene lehet az első csapat a BL történetében, amely megvédi a címét…

Persze, ehhez a másik 3 csapatnak is lesz egy-két szava. A Realt a játékoskerete, a Chelsea-t főleg az edzője predesztinálhatja a bizakodásra, az Atletico Madridot pedig az, hogy senki nem várja tőlük a meglepetést, de ebben a csapatban benne lehet a bravúr! Érdekes, hogy a negyeddöntők visszavágóján a nagy sztárok közül Ronaldo, Ibrahimovics és Diego Costa sem lépett pályára (s Van Persie sem), s Ibra, valamint Messi búcsújával eldőlt, hogy valószínűleg CR megvédi gólkirályi címét a sorozatban, s összesen egy gólt kell szereznie ahhoz, hogy abszolút rekorder legyen az egy szezonban szerzett gólokat tekintve. Királyságát szerintem egyetlen futballista veszélyezteti csak: Torghelle Sándor…

MB1-es verselemzés

És akkor következzen a költészet napi meglepetés! Egy éve ilyenkor rímekbe szedtem az aktuális focieseményeket, ezúttal pedig híres verseket párosítottam focistákhoz és csapatokhoz. Nem árt az elején leszögezni, hogy nem áll szándékomban gúnyt űzni az irodalomból, nagyon szeretem a verseket – ez csak egy kis játék és talán mosolyfakasztás a részemről. Kezdjük a méltán népszerű Trollfoci méltán híres sztárjaival, Mennyei Bajnokságunk ékességeivel, aztán pedig következik a nemzetközi elit…

Voltak versek, amik nagyon adták magukat (ilyen például Tisza Tiborhoz Petőfi Sándortól A Tisza, ami annyira evidens, hogy ennél többet nem is írok róla)… Rósa Dénes, még Fradi játékosként egy diósgyőri meccs utáni nyilatkozatában nagyon elragadtatta magát, s beszólt egy őt ócsároló szurkolónak – a SZLAMB kifejezés talán sokaknak nem mond semmit, akiknek viszont igen, rögtön tudják, hogy miért jutott eszembe József Attila az eset kapcsán: Tudod, hogy nincs bocsánat…

Lipták Zoltán a román-magyar meccs óta a nevetség tárgya a Trollfocin, s több száz mém készült arról, mennyire lassú és mennyire képtelen a megfordulásra, a harmadik román gólnál ugyanis hihetetlen béna és körülményes volt. Petőfi Sándortól a Befordultam a konyhára tökéletes választás a győri középhátvéd számára!

Dombi Tibor azzal hívta fel magára a figyelmet a Trollfocin, hogy lassan a negyedik ikszet taposva sem hajlandó még csak eljátszani a visszavonulás gondolatával sem, rengeteg képen röhöghetünk azon, hogy a debreceni középpályás az MB1 Matuzsáleme. Ady Endre alighanem róla mintázta a Dózsa György unokája vagyok én című költeményét.

A Trollfoci sztárja a Videoton ifjú középpályása, az MB1 „kölyke”, Kiskokó, azaz Kovács István, akihez szintén egy József Attila verset kapcsolnék, még hozzá a Mamát. „Hagyja a mosott ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra!” Kosztolányi Dezső Szegény kisgyermek panaszai című versével sem lövünk nagyon mellé…

Böde Dániel, ha jön, akkor jön – ez a mondat Gundel Takács Gábor száját hagyta el először, és azóta szállóigévé vált. „Még jőni kell, még jőni fog” – Vörösmarty is ír a Ferencváros tankjáról a Szózatban, de még inkább hasonlítanám az ősereje és elpusztíthatatlansága miatt Toldi Miklóshoz a centert. Az a sor pedig magáért beszél, hogy „repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg.” Azt, hogy Böde hol áll meg, csak a Jóisten tudhatja…

José Gomes angol tudása hagy némi kívánnivalót maga után (not van, not tú, frííí penáltíz…), így számára Radnóti Miklós Kis nyelvtan című költeménye az ideális választás. De nem ússza meg ennyivel a Vidi portugál edzője: a fehérvári csapat számára ideje-korán elúszott a bajnoki cím, sőt, könnyen lecsúszhatnak a dobogóról is. Akkora mélyrepülésben vannak, hogy nem lennék meglepve, ha Jose Gomes megkapná Ady Endrétől az Elbocsátó, szép üzenetet…

Ady Endre legszebb szerelmes versei közé tartozik az Őrizem a szemed. „Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet, már vénülő szememmel őrizem a szemedet.” A vénülő, de még mindig igen aktív és eredményes Garami József és MTK-s ifjoncairól is szólhatna akár ez a vers… Egy ilyen ifjonc Pölöskei Zsolt, aki bátyjával, Pölöskey Péterrel és faterjával, az egykori válogatott Pölöskey Gáborral tényezők a magyar futballban: Arany János keresve sem választhatott volna jobb „múzsákat” Családi kör című verséhez…

S ha már MTK és Ady Endre… Az elpusztíthatatlan, s a futball Chuck Norrisaként elhíresült Torghelle Sándorról ír Ady (aki a legnépszerűbb költő ebben az összeállításban) a Góg és Magóg fia vagyok én című versében. „Hiába döngetek kaput, falat…”; „Fülembe forró ólmot öntsetek…”; …tiporjatok reám durván, vadul.” Ez csak Air Sanyi lehet, aki mindent kibír, aki valóban elpusztíthatatlan!

S még mindig MTK… Vicc tárgya az is, hogy mennyire nincsenek szurkolók a Hungária körúton. Ady Endre újabb verset írt az MTK számára: „Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, nem vagyok senkinek.” Így fejezi be a „Sem utódja, sem boldog őse” című versét: „Ezért minden: önkínzás, ének: szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié.” Valószínűleg az MTK játékosok is így érzik… Az MTK nem létező ultráiról egyébként József Attila Nem emel föl című versének kezdő sorai is eszembe jutottak: „Nem emel föl már senki sem, belenehezedtem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.”

Détári Lajos jelenleg is a Trollfoci arca, profilképként ugyanis egy (vélhetően) boros poharat tart el magától. Az egykori világválogatottról, aki edzőként eddig nem váltotta meg a világot, Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című verse jutott eszembe, de nem csak az alkohol miatt, hanem azért is, mert ugyebár vannak szabályok: mikor az uraság aludni akar, csak jobban rázendítenek, de mikor a betegséget jelentik be, szépen hazamennek a legények.

Kevésbé ismert vers, de Csokonai Vitéz Mihálynak van egy költeménye Búcsú a magyar múzsáktól címmel. Tekintve, hogy a Kaposvár fél lábbal már a másodosztályban van, ráadásul csupa idegenlégióssal, magyar alig akad a keretben, nem túlzás kijelenteni: ez a vers róluk szól. S ha már Kaposvár… Korábban Prukner László is irányította a csapatot, akiről tudjuk, hogy intelligens és tanárember, ám csapataival számára nem sok babér terem: a Kaposvárral ugyan éveken keresztül elvegetált a középmezőnyben, de a Fradinál a dobogós helyezés ellenére többet vártak tőle, a ZTE-vel pedig kiesett az élvonalból. Egy meg nem értett zseni, mint amilyen József Attila volt a Születésnapomra című versében: „Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.”

Visszatérve az idegenlégiósokra, megint nem szeretném, ha elfogultsággal vádolnának, de úgy gondolom, a Fradi az egyetlen magyar csapat, amelyben szinte kizárólag csak minőségi idegenlégiósok vannak jelenleg. Persze, nem volt ez mindig így, főleg az angolok idején ölthette bárki magára a szent zöld mezt, de a maiak szerintem mind kiemelkednek a mezőnyből: hátul Bönig, Besic, Pavlovics, középen, Jovanovic és Jenner, elöl Somália és Leonardo húzóemberek. József Attila a Thomas Mann üdvözlését így fejezi be: „mert örül, hogy lát ma itt, fehérek közt egy európait”. Ennek mi is örülhetünk, ráadásul az edző is Thomas (igaz, nem Mann, hanem Doll), így minden stimmel!:)

Ady Endre A Hortobágy poétája pedig csak Hortobágy sikercsapatának, a Lokinak az edzőjéről, Kondás Elemérről szólhat… Debrecen neveltje, Dzsudzsák Balázs is, akihez szintén két verset találtam. József Attila nevén nevezi az Altatóban: „Aludj el szépen, kis Balázs!” Kár, hogy mostanában a védőket ritkán altatja el… A másik vers címe a becenevére, illetve arra utal, hogy Balázs kifakadt a román meccs után, hogy rendőrök védelme alatt kellett edzeniük – talán egy fogolytáborba voltak zárva: Szegény Zsuzsi a táborozáskor (Csokonai Vitéz Mihály)

Radó András, a Haladás ifjú spílere többet esik, mint a csapadék Angliában: aki Brazíliában Neymar, Spanyolországban pedig Busquets, az az MB1-ben Radó, ő a magyar esőember. Újra egy Ady verset citálnék: „Föl-földobott kő, földedre hullva, kicsi országom, újra meg újra, hazajön a fiad.” Érdekes az utolsó versszak is: „És jaj, hiába mindenha szándék, százszor földobnál, én visszaszállnék, százszor is, végül is.”

A magyar futball kapcsán csak úgy repkednek a versek. Radnóti Nyolcadik eklógája a hollandok elleni 1-8-ra való egyértelmű utalás, de amilyen vereségeket és megalázásokat elszenved az elmúlt évtizedekben labdarúgásunk, hihetetlenül aktuálisnak érzem Ady Endrétől a Nekünk Mohács kell című verset is. Szalai kifakadásáról, s a helyi állapotokról pedig eszünkbe juthat Kosztolányi Halotti beszéde is… De hogy kis reményt is csempésszünk, s a jövőbe optimálisan tekinthessünk, idézzük a Nemzeti dal híres buzdítását: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!” Már nagyon várjuk! J

Nemzetközi verselemzés