Megvoltak az önkormányzati választások, s a jelmezes Halloween party-k, újraindult kedvenc vetélkedőm, a Játék határok nélkül, az internetadó valamint az azt kiváltó felháborodás is lecsengett már, s újra hódít rajta az Újratervezés című rövid film, megjelent a Trollfoci könyv, s egy dunai hajókázós interjún is túl vagyok (ezúton is köszönöm Sanssz06!) azóta, hogy legutóbb jelentkeztem bejegyzéssel. Messi és CR hetente megdönt egy rekordot, a Bundesligában a kiesés fenyegeti a Dortmundot, Dárdai pedig teljesítette azt, amit ígért, s 7 pontot szerzett három EB selejtezőjén. Inkább utóbbi eseményekkel foglalkozom a posztban – öveket bekapcsolni, az elmúlt másfél hónap összefoglalója következik, a végén egy kétmillió forintos kvízkérdéssel! Rekorddöntések, lúzercsapatok, Dárdai maradj: futball, avagy játék határok nélkül!!! :)
Megvoltak az önkormányzati választások, s a jelmezes Halloween party-k, újraindult kedvenc vetélkedőm, a Játék határok nélkül, az internetadó valamint az azt kiváltó felháborodás is lecsengett már, s újra hódít rajta az Újratervezés című rövid film, megjelent a Trollfoci könyv, s egy dunai hajókázós interjún is túl vagyok (ezúton is köszönöm Sanssz06!) azóta, hogy legutóbb jelentkeztem bejegyzéssel. Messi és CR hetente megdönt egy rekordot, a Bundesligában a kiesés fenyegeti a Dortmundot, Dárdai pedig teljesítette azt, amit ígért, s 7 pontot szerzett három EB selejtezőjén. Inkább utóbbi eseményekkel foglalkozom a posztban – öveket bekapcsolni, az elmúlt másfél hónap összefoglalója következik, a végén egy kétmillió forintos kvízkérdéssel! Rekorddöntések, lúzercsapatok, Dárdai maradj: futball, avagy játék határok nélkül!!! :)
Újratervezés előtt - Dárdai Pál nélkül?
Általában a magyar focival zárom a posztokat, ám a fontossági sorrend miatt most kicsiny hazánk gurigázgatásával kell kezdenem. A legfontosabb: van esélyünk kijutni a 2016-os franciaországi EB-re! Ezt nem minden selejtezősorozatban mondhatjuk el féltávhoz közeledve, szóval azért mértékkel, de örüljünk. Mivel nem szeretnék a sok pesszimista és károgó varjú közé tartozni, azt most hagyjuk, hogy milyen kerettel, milyen játékkal, milyen eredményekkel, s milyen csoportból juthatunk tovább, a lényeg a 7 pont, ami már visszavonhatatlanul a miénk (lekopogom, de mi csak nem keveredünk egy albán-szerbhez hasonló balhéba, bár azért jönnek még hozzánk a románok…). Az észak-írek elleni hazai fiaskó óta meccsenként egy gólt, s összesen egy akciógólt szerezve is hét pontot szerzett a már Dárdai Pál által irányított nemzeti tizenegy, ami a maximum, amit ki lehetett hozni ebből a három meccsből, meg amennyire feltétlenül szükség volt ahhoz, hogy legyen értelme a későbbi számolgatásnak. A most 7 éves drága Keresztlányomnak üzenném, aki épp a matematika alapjaival és „szépségeivel” ismerkedik, hogy a számolásnak mindig van értelme!!!! Azt szerintem senki nem gondolta komolyan, hogy Romániában győzni fogunk, tekintve, hogy gólt is Bethlen Gábor fejedelemsége idején rúgtunk legutóbb arrafelé, de az októberi pontszerzés győzelemmel ért fel, s nem csak azért, mert szereztünk egyet, hanem mert elvettünk kettőt déli szomszédunktól. Vezető góljuk után szerintem lenéztek minket, teljesen megérdemelten szereztünk pontot – egy válogatott húzóembernek nem 3 évente kellene sorsdöntő gólt zúznia, de azért szép volt Dzsudzsi!!! A Feröer elleni meccstől mindenki több gólos győzelmet várt, de látva, hogy a görögök hazai pályán égtek ellenük, becsüljük meg ezt az 1-0-t. S a finnek minimális legyőzését is: tavasszal még vertek minket, de most a csereként beálló Lovrencsics Gergő tökéletes beadását védhetetlenül csúsztatta a kapuba Gera Zoltán – nagyon kellett ez a három pont!
Versenyben vagyunk, van esélyünk az EB-re, de azért görögtüzeket ne gyújtsunk: Dárdait nem engedi el a Hertha, utódjára pedig rengeteg munka vár még… Ütőképesnek jóindulattal sem nevezném ezt az együttest, s azt a magot sem igazán látom, akire lehetne építeni. Mert az egy dolog, hogy kapusposzton, mint mindig, most is jól állunk: Király Gábor a rutint, Dibusz Dénes a fiatalságot testesíti meg a csapatban (te jóég, hogy védett a minap Fehérváron is...), de valószínűleg Bogdán Ádám és Gulácsi Péter lesznek hosszú távon a jelöltek erre a posztra – erre mondják, hogy a bőség zavara… Viszont a védelem finoman fogalmazva sem összeszokott és rutinos, nemzetközi tapasztalata pedig a nulla felé stagnál. Bár Devecserik, Guzmicsok és Liptákok egyelőre nem fordulnak meg (muhaha) a csapatban, azért egy Forró Gyulára, egy Lang Ádámra és egy Fiola Attilára nem merném építeni a hátsó alakzatot… Előrébb egy fokkal jobb a helyzet, Gera és Tőzsér állandó játszatásának nagyon örülök, Szalai Ádáménak viszont egyre kevésbé. Hiába a legjobb magyar csatár, akinek talán már a nevét is ismerik a nemzetközi labdarúgásban (s könnyebben ki is mondják, mint azt, hogy Dzsudzsák…), de primadonnákra nincs szükség; ha ennyire nyűg neki a válogatott, akkor inkább tényleg ne jöjjön! Egy éve, az emlékezetes kirohanásakor megtört nála valami: Pintérnél úgy mondta le a válogatottságot, hogy meg sem hívta, tavasszal félévig csak padozott a Schalkénál, s most lehet, Hoffenheimben is elvágta magát, pedig ez az ősz nem indult számára rosszul: a Münchenben 4-0-ra kikapó csapatba az utolsó 20 percre állt be, aztán előbb kihagyta a Bild szerint az év ziccerét ziccerét, majd Dante csúnya és felesleges megtaposásáért kiállította a spori…
Jelenleg így állunk: Románia 10 pont, Észak-Írország: 9 pont, Magyarország: 7 pont, Finnország: 4 pont, Feröer szigetek: 3 pont, Görögország: 1 pont. Papíron a legkönnyebb csoport, ahol már 3 edzőváltás történt (s a finneknél is mozog a kispad…)
S ha már EB selejtezők… Nem csak a magyar válogatott előtt nyílt meg a lehetőség a kijutásra a létszámbővítéssel, s vannak bizony nemzetek, nem is kevesen, akik jobban élnek ezzel a lehetőséggel.
Vb-t megjárt és azon dicsőségesen (vagy éppen csúfosan) szereplő válogatottakat előznek meg, s vezetik a csoportjukat olyan „futball nagyhatalmak”, mint Izrael (Belgium és Bosznia sincs továbbjutó helyen), Csehország (Hollandiát verte!), Szlovákia (akik legyőzték a címvédő spanyolokat!), Lengyelország (akik a vb győztes németeket múlták felül) és Ausztria (az oroszokat verték, de a svédeket is négy ponttal előzik), de komoly esélye van kijutni Wales-nek, Izlandnak és Norvégiának is – a példa adott, aki pedig szeretne részletesebben elmélyedni a statisztikákban és a tabellákban, kattintson ERRE az nso cikkre!
A válogatottak téli pihenőre vonultak, a hétvégén pedig folytatódott a show – a szezon harmadához közeledve érdemes mérleget vonni: mit láttunk eddig?
A hétvége Messiről szólt, de a szezon Ronaldóé
Nem az elfogultság beszél belőlem, de jelenleg a Real Madridnál nincs jobb csapat Európában! Pedig milyen rémesen indult… A Madrid gyorsan benyelt két zakót a szezon elején, azóta azonban megállíthatatlan: 12 meccsen 46 gól, Ronaldo egymaga húszat szerzett, ha ez így folytatódik, nem kevés rekord fog megdőlni tavasszal. A Real Madrid erejét két igen komoly(nak tűnő) meccsen is fel lehetett már mérni: négy napon belül játszottak a Liverpoollal és a Barcelonával is a Szentélyben, s a két meccsből 6-1-es összesítéssel jöttek ki. Természetesen ki más, mint Ronaldo a kulcsfigura, de örömteli, hogy a többiek is egyre többet tesznek a közösbe: olykor Iker régi énjét idézve véd, Toni Kroos-t látva egyre többen kérdezhetik, hogy „ki az a Xabi Alonso?”, James Rodriguez is egyre jobban illik a képbe, s már két olyan gólt is szerzett az ősszel, amit egyből felterjesztenék a Puskás-díjra, s képzeljétek, néha már Benzema is kezd csatárhoz hasonlítani. Nem egy fontos gólt szerzett már az idényben!
Rekordok terén a Barca sem áll rosszul… Kezdték azzal, hogy az első 8 fordulóban nem kaptak gólt – igaz, (a PSG és) a Real elleni három csapás annál fájóbb lehetett. Aztán Messi rövid időn belül két fricskát is adott CR-nek: először is hamarabb érte be Raúlt a BL góllövőlistáján, s vezeti egyelőre még holtversenyben a rangsort, majd, igaz, hogy több mint egy hónapig üldözte, de szombat óta már a legtöbb spanyol bajnoki gól is az övé. Október 18. után szerzett újra gólt a Primera Divisionban november 22-én, ilyen ínséges idők a Bibliából ismert egyiptomi hét szűk esztendő óta nem voltak… Messivel úgy vagyok, mint Petőfi Sándor a zordon Kárpátok vadregényes tájaival az Alföld című versében, miszerint "tán csodálom, ám de nem szeretem", mindenesetre ami jár az jár: RESPECT Messinek ezért a rekordért! Suarez első góljára egyelőre még várni kell (úgy érzi, előbb gólpasszokat kell ahhoz adnia, hogy később ő is befejezhessen…), viszont már egy hónapja bemutatkozott, és még senkit nem harapott meg (legalábbis nem nyilvánosan)!!! Az ő esetében ez a mérce… Egyelőre még izgalmasan alakul a spanyol bajnokság, de látva a Barca Sevilla elleni kiütését, alighanem ez a szezon a két gigászról fog szólni, az Atletico Madridnak idén nem osztanak lapot. Maximum a játékvezetők…
Szentek a dobogón – az istenek a fejükre estek?
De azért más rekordhalmozó csapatokkal is találkozhatunk az európai elitben! A Chelsea például veretlen még 12 forduló után (ez klubcsúcs), Fabregas pedig már 10 gólpassznál tart, ami PLL rekord. A Barcánál most bánhatják, hogy Cesc-ből csak ideig-óráig tudták elővarázsolni az X faktort, bár rendszeresen meg sem kapta a bizalmat, Mourinho viszont dörzsölheti a tenyerét, s hűtheti a pezsgőt, mert ezt a Chelsea-t a Premier League-ben senki nem fogja idén megállítani! Még a Southampton sem – mert bármennyire is hihetetlen, jelenleg nem a City, a United vagy az Arsenal van a második helyen, hanem a „Szentek”. A United pocsék idénykezdete után kezd magára találni, az Highburyben Emirates stadionban nagyon fontos győzelmet arattak az Arsenal ellen, s jönnek fel, mint a talajvíz. Nem mondható ez el a Liverpoolról és a jobb sorsra érdemes Tottenhamről sem – Balotelli pedig minden bizonnyal pályafutása 1 2 3 4. klubjában is megbukik.
Német jelszó: "A magyaroktól ments meg, Uram, minket..."
Nagy szeretettel és a reakcióitokat kitörő izgalommal várva ajánlom figyelmetekbe a Bundesliga alsóházát, mely jelenleg így fest: 15. Hamburg, 16. Borussia Dortmund, 17. Werder Bremen, 18. Stuttgart. Jobb esetben a tabella teteje kéne, hogy így mutasson, na jó, a Bayern Münchennel kiegészülve, de nem csalás, nem ámítás: ezek a nagy múltú, bajnoki címek sorát nyerő klubok idén a kiesés elkerülése ellen küzdenek. Mondjuk a Werder már a Schaaf-érában elkezdte a mélyrepülését, s a Hamburg és a Stuttgart is gyalázatosan szerepel évek óta (a Ruhr parti csapat már tavaly is csak osztályozóval maradt bent), de a Dortmund vesszőfutása a legszembetűnőbb, főleg a kiváló BL szereplés tükrében. A nemzetközi színtéren már négy meccs után továbbléptek Reusék, odahaza viszont kétgólos vezetéseket herdálnak el, s kapnak ki zsinórban ötször (még szerencse, hogy időnként akad az ellenfeleknél egy-egy világbajnok, aki 45 méteres öngólokkal segíti vissza a csapatot a szakadék széléről…) Egyébként lehet, rossz ómen vagyunk mi magyarok a Bundesligának. Stieber jelenleg is a Hamburg játékosa, viszont Lisztes a Werderben és a Stuttgartban is, Szabics a Stuttgartban, Hajnal Tamás pedig a Dortmundban játszott korábban. Szóval ahol megfordul magyar, az a csapat előbb-utóbb kiesik a Bundásból? Vagy másképp fogalmazva: amelyik klub parkolópályára tesz egy magyar játékost, annak a csapatnak reszelnek? Ha ez így van, akkor a Dortmundot néhány ponttal előző Hertha (Király és Dárdai egykori kenyéradója) és Köln (Szabics „exe”) is keresztet vethet hosszú távú Bundesliga terveire – s a Schalke is bánni fogja azt a napot, amikor túladott Szalai Ádámon… Ciki lenne, ha a német fociról szóló részben ne emlékeznék meg a Bayernről, nem is tehetek mást: 12 meccs után ők is veretlenek, s mindössze három gólt kaptak – a Robben, Ribéry, Götze, Müller, Lewandowski ötös pedig (a nyáron beépülő Xabi Alonsóval és a hosszú sérüléséből visszatérő Schweinsteigerrel kiegészülve) történelmi magasságokba repítheti a rekordbajnokot.
Úgy tűnik, Allegri nem tud annyira hozzá nem értő módon irányítani, hogy azzal tönkre tegye Antonio Conte munkáját: a Juve idén is uralja a Serie A-t, s gyakorlatilag minden arra járó ellenfelén átgázol. Sőt, időnként még látványosabban is teszi, mint korábban a jelenlegi olasz szövetségi kapitánnyal. Igaz, ami igaz, Torinóban kezd összeállni egy félelmetes csatártrió (Tévez, Llorente és a falábú Moráta), amit egy nem kevésbé félelmetes középpályássor támogat (Pirlo, Vidal, Pogba és Marchisio), ez a keret már alkalmas arra, hogy hazai földről kilépve is letegyen valamit az asztalra. Fő üldözők idén is a Napoli és az AS Roma – a déliek Callejon és Higuain gólérzékenységének örülhetnek (ketten együtt 15 gólnál tartanak az exmadridisták), a fővárosiak pedig annak, hogy a Bayern Münchentől kapott hét góljuk nem kerül be a hazai statisztikákba… :) Az Inter máris edzőt váltott, visszatért a korábban már három bajnoki címet nyerő Roberto Mancini, az AC Milan viszont Filippo Inzaghival a kispadon, s Fernando Torressel a csatársorban is csupán egy nagyon gyenge imitálása régi önmagának.
Az előrelépés megkérdőjelezhető...
Mielőtt azt hinnétek, hogy végre vége, pötyögjünk néhány sort szeretett Mennyei Bajnokságunkról is – nem mintha megérdemelné, mert a színvonal egyre gyalázatosabb, a legutóbbi forduló 8 mérkőzését pedig összesen látta tízezer néző a helyszínen – köszönjük MLSZ a szurkolói kártyát!!! A Videoton már nem veretlen, de ez legyen a Loki legnagyobb öröme a szezonban – a címvédő ugyanis rég nem látott mélységekben van, de Fehérváron speciel győzni tudott (vaktyúk is talál szemet…). A fehérváriak nem csak őszi bajnokok lesznek, ezt már most kijelenthetem, s nem csak azért, mert önmagában erősebb a játékoskerete, mint a másik 15 csapatnak, hanem azért is, mert Kiskokó ezt kérte Karácsonyra a Jézuskától. Ja nem, hanem mert jelenleg nincs mögötte egy erős Fradi, Győr vagy Debrecen. Van viszont egy erősödő Szpari: Mátyus Janinak ide az oroszlánt is!!!
És akkor a kétmilliós kvízkérdés: Mit gondoltok, Händel eme remek műve miért cseng oly ismerősen számunkra?
A nyereményt fizessétek be Tisztelt Csányi Sándor úrnak! :)
És akinek még mindig nem elég, nézze meg ezt az ütős videót - rég nevettem ennyit és ennyire sírva...
Isten áldjon Mindenkit, szép hetet kívánok!!!