Románokat oda, Palit vissza, avagy mese a török menekültekről és a boly(on)gó hollandiról

Míg én Casillas memoárját készítettem, s a vakáció boldog napjait éltük, lezárult a nemzetközi átigazolási piac, a hőségriadók ellenére zakókkal indított a Juve és a Chelsea, a Barca meg már tanév előtt négyeseket kapott. Elindult az átszervezett mennyei bajnokság, s máris itt az évtized legfontosabb meccse – nem is rizsáznék sokat bevezetőként, lássuk, szokásosan a Trollfocit, s ezúttal az idei Campus fesztivál legjobb taktusait segítségül hívva, mit várhatunk a 2015/16-os futballesztendőtől.Míg én Casillas memoárját készítettem, s a vakáció boldog napjait éltük, lezárult a nemzetközi átigazolási piac, a hőségriadók ellenére zakókkal indított a Juve és a Chelsea, a Barca meg már tanév előtt négyeseket kapott. Elindult az átszervezett mennyei bajnokság, s máris itt az évtized legfontosabb meccse – nem is rizsáznék sokat bevezetőként, lássuk, szokásosan a Trollfocit, s ezúttal az idei Campus fesztivál legjobb taktusait segítségül hívva, mit várhatunk a 2015/16-os futballesztendőtől.

Vártuk, vártuk, de mindhiába, az előző évekhez képest nem érkezett boltot robbantó nagy durranás az átigazolási piacon – legalábbis Di Maria vagy De Bruyne szerződtetése nem mérhető egy Bale-hez vagy Neymarhoz (velük egy lapon egyébként is maximum Király Gábor hazatérése említhető). Néhány vitaindító kérdést azért feltennék így a szezon előtt bizonyos klubcsapatoknak és vezetőknek. Drága Dortmund, milyen érzés az, hogy idén nyáron egy játékosodat sem rabolta el a Bayern München? Tisztelt Wenger úr, egyetlen topbajnokságos menedzserként nem szerződtetett mezőnyjátékost a nyáron. Miből gondolja, hogy így több esélye lesz a dobogóra? Mitől lehetett ennyire vonzó célpont idén Törökország? Ki az az Anthony Martial? Florentino, te még mindig itt vagy? Várom az érintettek válaszait komment formájában…

Kivétel nélkül elkezdődtek a nagy európai bajnokságok, s bár messzemenő következtetéseket nem érdemes néhány hét után levonni, mégis, a szezonkezdet megalapozhatja az egész idényt. Egy olasz mondás szerint „il buongiorno si vede dal mattino”, vagyis a szép napot a reggelből lehet kiolvasni; nos, ezek szerint a Chelsea és a Juve hulla másnaposan, kócos fejjel és bal lábbal kelhetett fel, mert címvédőként csapnivalóan kezdték a szezont. Jose Mourinho tanítványai azok után, hogy elvesztették a Community Shield-ot (Az angol Szuperkupát) az Arsenal ellen (Wenger 13. próbálkozásra csak legyőzte a Special One-t…), a Ligában négy meccs után négy ponttal, két vereséggel és kilenc kapott góllal állnak, s már nem csak egy Manchester City kalapálja el őket, hanem egy Crystal Palace is, ráadásul saját otthonukban. Mou varázsa már rég a múlté (csak a kifogásai nem azok…), s látva a City idénykezdetét, a Premier League-ben már augusztus végén nem érdemes fogadni a címvédésre. A Juventus is elveszítette első két bajnokiját, amire a Serie A történetében még nem volt példa, de a torinóiakat nem féltem; tekintve, hogy még mindig övék a legerősebb keret (Pirlo, Vidal és Tévez távozása után is így gondolom), alighanem átmeneti állapot az alsóház.

Ellenben a Barca kettőből két győzelemmel kezdett, s még gólt sem kapott a Primera Divisionben. Ott nem, de a két trófeáért vívott párharcban, melyet a szezon elején vívtak a gránátvörös kékek, nagyon megszórták szegény Ter Stegent. A Sevilla elleni Európai Szuperkupa döntőben még belefért a kapott négy gól, hisz cserébe ötöt hintettek Messiék (igaz, 1-4-ről egyenlített a Sevilla…), a Bilbao elleni 0-4 viszont komoly fiaskó, még akkor is, ha a hazai Szuperkupát sehol nem tartják igazán nagy becsben. A félpályáról kapott gól mindig félpályáról kapott gól marad… A jobb sorsra érdemes Pedro már első gólját is meglőtte a Chelsea-ben, Neymar viszont a válogatott szünet után újra bevethető lesz – ekkor már talán nem a belső védő Vermaelentől várják majd a gólokat Katalóniában... A Sporting Gijon ellen csalódást keltő 0-0-lal indított a Real Madrid, de a Betis elleni henger kicsit visszaadta a csapatba vetett hitemet. Nem is az 5-0-s eredmény, hanem góljaink minősége érdemel néhány karaktert. James Rodriguez továbbra sem tud kis gólt lőni, ezúttal szabadrúgásból bombázott, s ollózásból talált be, de Bale második gólja is nagyszerűre sikerült. A tavalyi vb meglepetéskapusa, Keylor Navas pedig úgy fest, él a San Iker eladása után ölébe hulló lehetőséggel, mert egy tizenegyesen kívül megfogott egy óriási ziccert is. Igaz, De Gea szerződtetése még az utolsó pillanatban is a levegőben lógott, de egy adminisztrációs hiba ezt meghiúsította. Szerintem Madridban nem a kapuskérdéssel kellene foglalkozni. Sokkal inkább azzal, miért hiszi mindenki azt az előző szezon után, hogy egyetlen csatárral végig lehet tolni egy ötven-hatvan meccsből álló szezont? A keret megint nem túl bőséges, s olyan „perememberek” távoztak, akik egészségesen máshol biztosan kezdők lesznek: Khedira, Coentrao, köszi az itt töltött éveket, Illaramendi, neked pedig, hogy elmész! Rafa Benitez felé továbbra is vannak fenntartásaim, de egy időre biztos elhallgattatja a kritikusokat ezzel a fölényes győzelemmel.

Európa élcsapatai közül eddig a Fradi Manchester City kezdte legmeggyőzőbben a szezont, jelenleg hibátlanul vezetik a Premier League-t, posztokra történő minőségi igazolásaikkal pedig idén végre Európában is letehetik a névjegyüket (az argentin Otamendi a védelembe érkezett Valenciából, a gólpasszkirály Kevin de Bruyne a Wolfsburgból lépett felfelé rekordösszegért, Raheem Sterling pedig a Liverpoolt hagyta ott aránytalanul sok zsetonért.) Gólt még nem kapott a City négy forduló után, ellenben lőtt tízet. Manchester másik büszkesége, a United is csak kettőt szedett be, igaz a rúgott három góljukra nem lehetnek büszkék Rooneyék. Apropó, Rooney! Nagyjából ő maradt az egyetlen épkézláb támadó a vörösök keretében, miután Van Gaal a nyáron "elárverezte" Robin van Persie-t, Nanit, Falcao-t, Chicharitót, de még Januzájt is, Wayne barátunk viszont több mint tíz PL meccs óta gólképtelen. Aztán, hogy bizonyítsa, ennél is van lejjebb, az utolsó nap vett egy olyan 19 éves franciát, akiről az édesanyján és néhány ivócimborán kívül talán senki nem tudta eddig, hogy a világon van - Anthony Martial minden idők legdrágább francia labdarúgója lesz így, Zidane-t is megelőzve. A Wagner opera után szabadon a bolygó hollandiból bolyongó hollandi lett - na de mikor talál végre haza??? Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet klaviatúrára pötyögök, de Van Gaal talán még Rafa Beniteznél is ostobább… Se az Arsenal, se a Liverpool nem kezdte túl meggyőzően az évet, de nekik még mindig van okuk a mosolyra, ha megnézik, hozzájuk képest hol áll a Chelsea…

Már említettem a Juve gyenge szezonkezdetét, szó se róla, alaposan kicserélődött a keret Torinóban. Kulcsemberek távoztak, s a helyükre érkezőknek bizonyosan időre lesz szükségük az akklimatizálódáshoz. Ez a bajnokságnak csak jót tehet, hisz az már biztos, hogy a Juve idén nem arat rajt-cél győzelmet, ráadásul egyik fő riválisától, az AS Romától már ki is kapott, egyik kedvenc csatárom, az új igazolás Edin Dzeko góljával. Az Internazionale kerete cserélődött ki talán a leginkább (szó se róla, rájuk is fért a vérfrissítés…), de az AC Milan is jobb lesz, mint tavaly (bár nem tették túl magasra a lécet…), ehhez a kolumbiai gólzsák, a Sevillával kétszeres Európa Liga győztes Carlos Bacca, a Sahtar Donyeckben tavaly kis híján BL gólkirály Luiz Adriano, illetve a három évvel ezelőtt, a németeknek lőtt két EB gólja óta önmaga paródiáját alakító Mario Balotelli teheti a legtöbbet. Illetve Szinisa Mihajlovics, aki elég erős laziós és interes játékos múlttal ült le a Milan kispadjára úgy, hogy előtte a sokkal gyengébb kerettel dolgozó, de közönség kedvencnek számító ősmilanos Seedorfot és Inzaghit lapátra tették a klubnál. Sok sikert a túléléshez…

Németországban a Bayern München játszi könnyedséggel intézte el a hétvégén a Leverkusent, s mivel a Wolfsburg elveszítette legjobbját (igaz, érkezett a helyére a még mindig csak 21 éves Draxler a Schalkétól), maximum a Dortmund veheti fel a versenyt a bőrnadrágosokkal – az ő helyzetüket a „klopptalanítás” nehezíti, de egyelőre Tuchellel is vezetik a Bundesligát! A München keretében a legnagyobb csere a középpályán történt, de ez nem lesz érdemben minőségi változás: a már az előző szezonban is rendre a kispadra szoruló Bastian Schweinsteiger helyére érkezett a friss Copa America győztes chilei pitbull, Arturo Vidal, aki számára nem lesz ismeretlen terep a Bundesliga, hiszen a Juve előtt Leverkusenben figyelhetett fel rá a világ.

„Jöttmentek” válogatottja (szubjektív)

Casillas (Real Madrid – Porto) - Danilo (Porto-Real Madrid) Otamendi (Valencia – Manchester City) Coentrao (Real Madrid – Monaco) – Khedira (Real Madrid – Juventus), Vidal (Juventus – Bayern München), Schweinsteiger (Bayern München – Manchester United), Di Maria (Manchester United – PSG) – De Bruyne (Wolfsburg – Manchester City), Van Persie (Manchester United – Fenerbahce), Mandzukic (Atletico Madrid – Juventus)

Hiába a spanyolok részéről kisajátított európai kupagyőzelmek, a Juve egyre meghatározóbb nemzetközi szerepe vagy a Premier League vonzereje, a legjobban fejlődő bajnokság a török Liga. Na jó, nem. Csak a Keleti pályaudvar mellett a Boszporusz partján érzik legjobban magukat azok a "menekültek", akik nem kellettek Európának: Robin van Persie (Fenerbahce), Mario Gomez (Besiktas), Nani (Fenerbahce), Lukas Podolski (Galatasaray), de még a mi Dzsudzsák Balázsunk (Bursaspor) is Törökországban fogja rúgni a bőrt idén. Sportcsatornára velük! A viccet félretéve, lassan egy európai álomcsapatot össze lehetne állítani azokból, akik Törökországba igazoltak a közelmúltban. Hogy miért mentek oda? Aligha szakmai szempontok miatt. A pénz beszél, s még mindig a kutya ugat, de nehogy már ilyen európai klasszisok dobbantsanak a futball térképről... Ha egy Xavi vagy egy Pirlo teszi (mint ahogy tették is...), még elfogadom, de az imént felsorolt celebekben még kell, hogy legyen néhány jó év...

Persze bárki bárhova igazolhat, csak a románokat oda-vissza! Pontosabban már csak vissza. Gyakorlatilag ezt a napot, ezt a meccset várjuk azóta, hogy megvan a csoportbeosztás, a nyári hónapokban pedig nem telt úgy el nap, hogy ne gondolt volna erre a meccsre minden jóérzésű magyar futballszurkoló. Bizony, rég volt már az észak-írek elleni hazai vereség, szinte napra pontosan egy éve; azóta megnőtt az étvágyunk! Bernd Storck már a harmadik kapitányunk a selejtezősorozatban, de míg Pintér Attila után Dárdai egy letargikus válogatottat vett át, miután a Hertha várható módon visszarendelte, egy „hiteles”, reményt keltő csapatot hagyott hátra. Joggal bízik mindenki töretlenül a korábban az utánpótlás válogatottat irányító német edzőben, s abban, hogy beteljesíti azt, amit Dárdai elkezdett, s végre kivezeti a válogatottat egy világversenyre. Három hét múlva a huszonnyolcat is betöltöm, épp itt az ideje, hogy ne a spanyolok vagy a németek miatt üljek le a tévé elé – a franciaországi torna elérhető közelségbe került, csak négy pontot kell szerezni a következő két meccsen, itthon a románok, majd idegenben az észak-írek ellen. Megoldható? Hát hogyne!

A kárörvendő, rosszmájú elit persze jön most azzal, hogy sok hűhó semmiért, úgyse jutunk ki, vagy ha mégis, pofozógép leszünk Franciaországban. Önként hajtjuk fejünket a bárd alá… 2002-ben Szaúd-Arábia, 2010-ben Észak-Korea főtt meg nagyon csúnyán a világbajnokságon. De legalább ott voltak. Szinte már nincs olyan nemzet, amely régebb óta vár egy komoly futballélményre, mint a magyar. S vannak játékosaink, akik tettek le annyit az asztalra, hogy utolsó esélyként megérdemeljenek egy Európa Bajnokságot: elsősorban Királyra, Juhász Rolandra, Dzsudzsákra és Gerára gondolok. Storck merészet, de egyáltalán nem meglepőt húzott azzal, hogy kihagyta a szűkített keretből az NB1 gólkirályjelöltjét, a hét meccsen nyolc gólnál tartó Böde Dánielt. Bármennyire is szeretnénk, a Mennyei Bajnokság a változtatások ellenére közel sem nemzetközi szint, a Fradi fájdalmasan könnyen adta meg magát az Európa Ligában egy bosnyák csapat ellen. Böde Dani és az egész Fradi hazai szereplése szép és jó, kiemelkedik jelenleg a zöld-fehér csapat a mezőnyből, de láthattuk, a nemzetközi porondon ez mennyit ér.

Mégsem hiszem, hogy keseregnünk kellene Böde miatt, nála van két még jobb formában lévő csatárunk. Nem, nem Szalai Ádám, aki ebben a szezonban még egy percet sem játszott tétmeccsen, hanem a lengyel góllövőlistát vezető Nemanja Nikolics, illetve az Amerikában végre magára találó Németh Krisztián. Talán nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy nekik kéne elöl kezdeniük Románia ellen. Dzsudzsáktól ezúttal is elfogadnánk egy olyan gólt, mint amit Romániában szerzett, megnyugtató, hogy immár csapata és játékpercei is vannak a szezonban. Ebből Stiebernek és Tőzsérnek eddig nem igazán jutott, mégsem az ő szerepeltetésük okozhatja a legnagyobb fejfájást a kapitánynak, sokkal inkább a védelem összeállítása. A románoknak legalább annyi gondjuk van, mint nekünk, s láthattuk az eddigi meccseiken, hogy nem jobbak, mint mi. És ezúttal a rémálmainkban Guzmicstól még mindig gólpasszokat kapó Marica sincs ott a keretben…

Én meg a Groupama Arénában nem leszek végül ott, de néhány utcányira a stadiontól, teli torokból fogom buzdítani a csapatot. Tegyen így mindenki, mert nem lesz hiábavaló, győzelembe hajszoljuk a magyar válogatottat!

"Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán."

HAJRÁ MAGYAROK!!!