Sainz felborult az utolsó szakaszon, így Peterhansel nyert

A reggeli rajtnál még Carlos Sainz volt kedvezőbb pozícióban – fél perccel vezetett, s mivel mindössze 68 kilométert írtak elő erre a napra a szervezők, sokan nagy tétben mertek volna fogadni arra, hogy neki már zsebben van a győzelem. Még akkor is, ha a kilencszeres Dakar-győztes Stéphane Peterhansel az ellenfél…

Csakhogy közbejött a tűz.

A pálya első szakaszán leszakadt egy felső vezeték, elektromos tűz keletkezett, lángokban állt a környék. Az autós mezőnyből csak heten tudtak versenytempóban végighaladni az ominózus szakaszon az első ellenőrző pontig, mert utánuk hatalmas volt a tűz. Már Nasszer al-Attijah is csak nehezen jutott át rajta – nem tudott fékezni, s kénytelen volt áthajtani az elszabadult vezetéken, majd pedig az éppen csak éledező tűzön is.

Az ellenőrző pontnál megállították az összes versenyzőt, s bevárták a többieket, akik az oltási munkálatok után tudtak csak csatlakozni a mezőnyhöz. Új szakasz kezdődött, s ebből adódott utóbb a galiba. Ugyanis ezen a rövidke pályán Carlos Sainz felborult. Igen, a kétszeres ralivilágbajnok, aki nem túl sűrűn hibázik. Utóbb elmondta, nincs mentsége a történtekre, egyszerűen nem koncentrált megfelelően, és amikor az autója egy partoldalnak támaszkodott, nem tudott mit tenni vele. A Volkswagen a tetejére borult, a nézők állították talpra, úgyhogy Sainz nagyon sok időt elveszített. Még így is volt azonban esélye a végső győzelemre: ha a felügyelő testület úgy dönt, a szakasz első része is beleszámít a versenybe, ő nyer…

A határozatra órákig kellett várni, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a küzdelemnek rég vége volt, mégsem mert senki sem örülni. „Zűrös helyzet…” – állapította meg falfehér arccal Peterhansel, aki néhány perccel korábban mosolyogva törődött bele abba, hogy másodikként végzett, és ecsetelte, mennyivel jobban feküdtek ezek a pályák a ralipilótáknak, mint a terepralisoknak. Azután meg teljesen elképedt arccal hallgatta a fejleményeket, s nézte a törött autójából az övénél nem kevésbé komor arccal kikászálódó Carlos Sainzot, aki odament hozzá és elmesélte, mi történt, majd gratulált.


Pedig ekkor még (sőt, két órával később sem) nem tudta senki, ki nyerte meg a viadalt. A döntés a felügyelő testület kezében volt… Amely utóbb úgy határozott: a pálya első szakasza, amelyen csak heten mentek végig, nem számít bele a versenybe, így Peterhansel ünnepelhetett a célban. Azon azonban senki sem vitatkozott, hogy mindkét pilóta győztesnek érezheti magát. A dobogó harmadik fokára nevető harmadikként (és esetünkben ez nemcsak üres szófordulat, tényleg fülig ért a szája) a korábbi lesikló világbajnok Luc Alphand állhatott… „Nem is rossz egy síelőtől, ugye?” – tette fel a szokásos kérdést, majd vigyorogva elvonult.



A magyar páros mindkét tagjának is széles mosoly volt az arcán: Liszi Lászlónak és Rack Györgynek minden oka meg is volt az örömre, hiszen még az utolsó napon is javított egy pozíciót – végül a 14. helyen fejezte be ezt a pokoli nehéz viadalt.

„A szombati szakasz végén kifogyott az üzemanyag az autónkból, s ugyanekkor alighanem elolvadt egy dugattyú is a motorban, mert attól kezdve rettentően kerregett – mondta Liszi. – Emiatt aztán a záró napon úgy közlekedtem, mintha tojásokon lépkednék, vigyáztam rá nagyon, és azért izgultam, hogy bírja ki a végéig. Nem is reménykedtem javításban, de ha már így alakult, nagyon örülök neki. Borzasztó nehéz versenyen vagyunk túl…”

A motorosok is így gondolták, közülük Ruben Faria volt az, akivel madarat lehetett volna fogatni a legvégén. A hazai versenyző szombati harctéri izgalma vasárnapra semmivé lett, talán annak is köszönhetően, hogy jól ismeri a záró szakaszt. No meg azért, mert előnye megnyugtató volt, tudta, ha elér a célig anélkül, hogy utolérné valaki, megnyeri a viadalt. És lőn…

Mögötte a kétszeres Dakar-győztes Cyril Despres érkezett, akinek a motorját nem éppen ezekre a pályákra tervezték, ezért aztán egyáltalán nem volt elkenődve amiatt, hogy nem ő nyert. Az ötven kilóval nehezebb KTM hátrányban volt a Hondával szemben, de hát ilyen az élet – a sivatagban meg az osztrák márka lesz előnyben. Despres-nek a szakasz második felében már nem volt hátsó féke, de anélkül is jól megvolt. S örült neki, hogy ezen a héten jó néhányszor megközelítette a limitet – többször is kihozta magából és a motorjából a maximumot. Ez volt az a cél, amiért idejött Portugáliába…