Spitzmüller zsinórban negyedszer nyert és lépéselőnybe került

Zsinórban negyedik diadalát aratta, s ez azt is jelenti, hogy az idényzáró pécsi viadalt kilencpontos vezetés birtokában várja. Az is kiderült, hogy rajta kívül már matematikai esélye is csak Turán Frigyesnek van a végső sikerre…

„Nagyon jó verseny volt, élveztem minden pillanatát. Annak is örülök, hogy az ellenfelek egyértelmű esélyesként emlegetnek, de azért észnél kell lenni, mert kilenc pont nem a világ…” – mondta Spitzmüller, aki arra volt a legbüszkébb, hogy amikor szombaton elment a töltés a Mitsubishiben, ő találta meg a hiba forrását és javította meg a WRC-t. Azt már csak halkan említjük meg, hogy mindezek mellett pokoli gyorsan közlekedett.

Mint ahogy rendkívül gyors volt Benik Balázs is – szakaszgyőzelmeket aratott és végig szárazon tartotta a puskaport. Még úgy is, hogy pénteken lázas volt, szombaton iszonyú fejfájással küszködött és a vasárnap volt az első olyan nap, amikor viszonylag jó egészségi állapotban tudott versenyezni.

Turánnak kapóra jött volna, ha Benik legyőzi Spitzmüllert, mivel azonban ez nem jött össze, s a Peugeot pilóta harmadik lett (ez is parádés, hiszen a defektje miatt a 15. pozícióból kezdte meg a felzárkózást, ráadásul vasárnap turbógondokkal küszködött), így kilenc pontos hátrányban várja a mecseki viadalt. A bajnoki cím megszerzése ezek után már nem csak rajta múlik: nem elég megnyernie az idényzárót, a végső sikeréhez az kell, hogy Spitzmüller a harmadiknál rosszabb helyen végezzen Pécsett.

A raliban bármi megtörténhet (és bárminek az ellenkezője is), úgyhogy parádés csatára van kilátás, az biztos.

A dobogósok mögött Aschenbrenner György végzett negyedikként (fényévekre a többi N-csoportos pilótától), mögötte pedig a rendkívül fegyelmezetten autózó Borsi Gergő érkezett. Az abszolút negyedik helyről ifjabb Érdi Tibor azért búcsúzott, mert lecsúszott az útról. Ő volt az egyik vezéráldozat, a másik Herczig Norbert, aki még szombaton esett ki technikai probléma miatt (a délutáni körben az autója egyszerűen nem volt hajlandó elindulni).

A legkalandosabb napja a nagy öreg Vizin Lászlónak volt: először nem működött az átbeszélő és nem hallotta a navigátorát, majd amikor rájöttek, hogy fordítva működik az ügy, akkor sisakot cseréltek, de akkor sem nyugodhattak meg, mert 170 km/órás sebességnél átugrattak egy dombot. A WRC kibírta, bár ez is kisebb csoda, a navigátor azonban megütötte a gerincét és a fejét (alighanem enyhe agyrázkódást is kapott), úgyhogy összességében mindketten örültek, hogy vége lett a napnak. Abszolút tizedikként értek célba.