Aschenbrenner simán megnyerte a „bajnokok harcát”

Hosszú, fárasztó verseny volt, annyi szent – de vérbeli rali.

Reggel hatkor már pályán voltak a párosok, s este tízkor gurultak át a céldobogón. Egy nap alatt lezavarták a 15 gyorsasági szakaszt, de máskor, ha egy hétig mentek volna se éri ennyi kaland őket. Volt itt napsütéses, tiszta pályás kör, aztán volt murvafelhordásos, csúszkálós kör, jött az eső, úgyhogy voltak vizes gyorsasági szakaszok, a végén pedig olyanok, amelyeken már töksötétben kellett száguldani.

A bajnoki címvédő Aschenbrenner György végig dominált, az első szakasztól kezdve vezetett és igazából kockáztatnia sem nagyon kellett (már amennyire nem kockázatos 200 km/óra fölötti tempóval száguldani...) autózhatott. Azt mondja, az autója hibátlan volt, s a gumiválasztást is mindig eltalálta, ami szinte csodaszámba ment ezen a napon – legalábbis a riválisok közül jó néhánynak ez lett a veszte (de erről majd később).

„Mindössze egyetlen kalandunk volt: még a nyitó körben a murván lecsúsztunk az árokba, de ezt leszámítva tökéletes napon vagyunk túl – mondta Aschenbrenner, aki erre a versenyre már az új R-csoportban nevezett. – Az utolsó körben pedig már nem kellett nagyon feszíteni a tempót, hiszen a többiek küzdöttek a második helyért, nekünk viszont nem volt értelme kockáztatni. Nagyon örülök ennek a győzelemnek, hiszen legutóbb a szervóhiba miatt esélyünk sem volt érte küzdeni."

Ami a második helyet illeti, azért ádáz csata zajlott két abszolút bajnok, Herczig Norbert és ifjabb Tóth János, valamint Kakuszi Zsolt között.

Hol az egyikük volt előrébb, hol a másik – olykor tizedek választották el őket, s volt, hogy hárman tobzódtak öt másodpercen belül.

Aztán jött a délutáni eső...

Pontosabban a rémhírek az esőről, jégről, csuromvizes és csontszáraz utakról. Ment a matek a szervizparkban, a versenyzők telefonálási versenyt tartottak, barátokat, bennfenteseket hívtak, akik a pályák szélén álltak, úgy próbálták kidolgozni a gumitaktikát.

Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem.

Herczig Norbert az előbbiek közé tartozott.

A tavalyelőtti abszolút bajnok megígérte a csapatának, hogy a gumiválasztással most az első megérzésére hallgat, nem kombinál, nem hezitál. Így is lett, s ez jó taktikának bizonyult.

„Tőlem szokatlan módon jól választottam gumit, s ez meghatározó volt a végeredmény szempontjából – mondta Herczig a célban. – A második kört talán túlságosan is megtiszteltem a murvás felhordások miatt, a harmadikban azonban valamiért bátrabb voltam, pedig a pályák addigra már jócskán murvásak, s helyenként sárosak voltak. Hosszú nap volt, de nagyon értékes nap, arról nem beszélve, hogy milyen értékes ez a második hely. Ez most nagyon kellett."

A dobogó harmadik fokára Kakuszi Zsolt állhatott, aki sokáig a második helyen is tanyázott, s egészen a végsőkig harcban is állt érte.

„Nem gondoltuk, hogy ilyen szoros csatát vívhatunk, s hogy ilyen előkelő pozícióban végzünk -. mondta Kakuszi Zsolt. – Pontosabban az első kör után nagyon jól álltunk, talán egy kicsit el is bíztuk magunkat, ami megbosszulta magát, de aztán újra rátaláltunk a helyes ritmusra. A végén aztán káosz volt az életünk: vizes pályán slick-gumival mentünk, szárazon meg vizessel... A harmadik helynek azonban nagyon örülünk, főleg azért, mert végre folyamatosan sikerült borsot törnünk az élmezőny orra alá..."

S aki a négyes tagjai közül lecsúszott a dobogóról, az a hétszeres abszolút bajnok ifjabb Tóth János volt, aki azért többször is megvillantotta oroszlánkarmait – ezt jól mutatják a szakaszgyőzelmei. A Peugeot-pilóta reggel egy kissé visszafogott volt, mert „valami fura hang" jött a váltóból és nem akart kockáztatni. Így azután az első kör utáni szervizben váltót cserélt a csapat, s Janika látványosan fel is gyorsult. Az utolsó körre aztán jött az az átkozott gumiválasztás, amiben ő nem jól döntött.

„Szárazon intermédia abroncsokkal mentünk, amikor meg azokra lett volna szükség, akkor slickkel. Szóval... Nem választottunk jól. A negyedik helynek önmagában nem örülök, nyilván jobb lett volna előrébb végezni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egy nagy csatában megszerzett negyedik hely volt, ami viszont némiképp kárpótol az elvesztett pontokért. Jó verseny volt, számunkra pedig jó néhány extra kalandot is tartogatott" – mondta ifjabb Tóth, akinek három hónapos kislánya, Zsófia is ott volt a versenyen. Mondják: nem lehet elég korán kezdeni. Hát ennél korábban aligha lehetett volna, tény viszont, hogy az angyali teremtés, olyan nyugodtsággal viselte a szervizparkban zajló jövés-menést és a versenyautók érces hangját, mintha a legcsodásabb altatódalt hallaná. Hiába no, a vérében van...

De visszatérve még a versenyre: az N-csoportban győztes Hadik András folyamatosan gyorsult a verseny során (végül ötödikként végzett az abszolútban), sőt, szakaszgyőzelmet is aratott. S ha az utolsó gyorsaságin nem kap defektet, talán nem is egy, hanem két részsiker kerül a neve mellé. Így sem lehet azonban csalódott, hiszen kezdi egyre jobban megismerni az autót és ez az eredményein is tükröződik.

A nap legnagyobb vesztese kétségtelenül az idénynyitó egri viadalt megnyerő Bútor Róbert volt, aki a második kör első szakaszának rajtja után nem sokkal kényszerült a pálya szélére. Az egyik levágós kanyarban volt egy kiálló beton, az ütötte meg a felnit. Ez még nem lett volna baj, hiszen a felni csak egy kicsit behorpadt, még a gumi sem lyukadt ki, viszont az ütéstől valahogyan kiszakadt a jobb első lengőkar. Érthetetlen. Bútor azonban nem keni másra a dolgot, elismeri, hogy ő hibázott, túl közel ment a kőhöz. Pedig nem szokása hibázni, 2001 óta mindössze két alkalommal esett ki a saját bakija miatt. Ez azonban nem változtat azon, hogy most kiesett és hogy az összetett éllovas pozíciót át kellett adnia Aschenbrenner Györgynek.

Sajnos történt egy nézői sérüléssel járó baleset is viadalon: Botka Dávid a hatodik gyorsasági szakaszon elsodort három nézőt (akik az első hírek szerint „nem jó" helyen álltak). A versenyző kiszállt az autójából, majd miután azt hallotta, hogy a nézőknek nem esett komolyabb bajuk, elrohant az első rádiós pontig, amely már egyébként a beíró volt, és kérte, hogy küldjenek be mentőt, mert elütött három nézőt, akik közül az egyik betörte a szélvédőt a navigátor oldalán.

Botka félreállt a cél után, várt egy kicsit, majd továbbment, hiszen remek helyen állt, folytatni szerette volna a küzdelmet. A három közül az egyik nézőt azonban kórházba szállították (az első hírek szerint nincsenek súlyos sérülései, inkább csak biztosra akartak menni...), s ez azt jelentette, hogy helyszínelni is kellett volna, ahhoz pedig Botkára is szükség volt, lett volna. A ralist végül kizárták a versenyből, mert bár ennél többet nem tudott volna segíteni akkor sem, ha ott marad, a szabályok szerint nem lett volna szabad tovább mennie.